Angyalok a havas hegyekben

Angyalok a havas hegyekben.

            A hegyek méltóságteljesen nyúltak az ég felé. Némelyik olyan magasra tört, hogy elérte a felhőket, és a csúcsáról az arra tévedt madarak láthatták az angyalok országát.

            A hideg hirtelen köszöntött be, hóval és széllel. A sziklák fehér csipkeruhába öltöztek.

A hegy lábánál a kis falu lakói csizmát húztak, és kiszaladtak a szabadba, a gyerekek a kertek alján hóembert építettek. A házak nagyon közel épültek egymáshoz, kerítés nem választotta el a telkeket egymástól, a családok jó szomszédként éltek. A falu népének minden tagja jól ismerte a másikat, reggelente szívélyesen köszöntötték egymást. Szenteste napján sem történt ez másként. Az egyik kislánynak Éva néni, a másiknak Gábor bácsi adott répát orrnak, az ő szüleik pedig fazekat hoztak a konyhából cserébe, hogy a hóembereket felöltöztessék. Az angyalok a havas hegyek tetejére szálltak, onnan figyelték őket, és a mosoly egy pillanatra sem tűnt el az arcukról. A látvány, ahogyan egyetértésben sürögtek-forogtak az emberek, nekik tetsző volt, boldoggá tette őket. A hó egyre csak esett. Előkerültek a szánkók a padlásról, a nagyobb gyerekek ráültették a kisebbeket, és húzták őket a házak között.

Az angyalok aggódva látták, hogy a felnőttek hiába seprik el a havat a faluból kivezető útról, több esik le, mint amennyit elhordtak.

A középső piros cseréptetős kicsi ház kéménye vígan füstölt. Anya sütött, főzött, készült a karácsonyi vacsora. A karácsonyfa feldíszítve állt a nappaliban. Apa fát vágott, néha kitekintett a kert végéből a két kisfiára, akik önfeledten hógolyóztak. Éppen végzett a munkával, mikor a felesége kijött hozzá, és így szólt:

– A kislányunk éppen ma szeretne megszületni! Be kellene mennünk a kórházba!

– Azonnal hozom az autót, a fiúkat pedig a szomszédokra bízom! – mondta Apa, és úgy is tett.

Az autó elindult, de a nagy hóban nem tudott az országútra ráhajtani. Az angyalok, akik a havas hegyek tetejéről néztek le rájuk, azonnal cselekedtek. A kórházba szálltak, ott letették az ajándékokat, majd a csodálkozó doktor bácsit négyen felemelték, és elvitték Anyához. Alig telt el egy kis idő, már világra is jött egy pici kislány. Hosszú haja és sötétkék szeme, pufók arcocskája mindenkit elvarázsolt. Rózsaszínű rugdalózót adtak rá, melyre angyalkát hímzett egy gondos kéz, így igazán úgy festett, mint egy játékbaba. A két fiú testvére ámulva nézte. A hó már teljesen elzárta a falut a külvilágtól, így a négy angyalka ismét útra kelt, visszavitték a doktor bácsit a kórházba, ahol már nagyon várták.

A kis faluban hamar híre ment, hogy Szenteste napján egy lakóval nőtt a falu létszáma. Az asszonyok összedugták a fejüket, és megbeszélték, ki, miben segít a kisbabás családnak. Váltották egymást a piros cseréptetős házban, folytatták a vacsorakészítést, és rengeteg ajándékot hoztak a három gyereknek. Anya szemébe könny szökött, mikor kedves szóval pihenést tanácsoltak neki, és elvégezték helyette a munkát. A hó nagy pelyhekben hullott, Apa a többi férfival folyamatosan lapátolta. A szomszéd falu már kiszabadult a fogságából, így idejöttek a környék egyetlen hókotrójával, és azzal segítették őket.

Senki nem vette észre, hogy az angyalok a havas hegyekben már az ajándékokat osztják. Beröppentek a nappalikba, letették csomagjaikat, és tovaszálltak. Mikor a piros cseréptetős házhoz érkeztek, először a kisbaba arcát simogatták meg, mind ahányan voltak. Ekkor az első mosoly megjelent a szája körül, és békésen aludt egész este, miközben a család ünnepelt. Sorban kibontották az ajándékokat, és vacsoráig játszottak. Az asztalnál az apukájuk megszólalt:

– Tudjátok gyerekek, nagyon sok szép ajándékot kaptatok, de a mi családunk számára mégis az teszi boldoggá az ünnepet, hogy az angyalok segítségével ma egészséges testvéretek született!

            A fiúk odamentek a kicsi ágyához, és beletették a mackót, amit a fa alatt találtak. A pici keze megmozdult, kinyújtotta, és a maci hasára tette, majd aludt tovább. A szülők mosolyogva nézték a három gyereket. Az angyalok bekukkantottak az ablakon, egy kicsit élvezték a család boldogságát, mielőtt tovaröppentek. Szenteste, a havas hegyekben, a piros tetejű házban ottmaradt az érintésük a kisbaba és családja arcán.