A sárga pillangó látogatása a hermelineknél

A sárga pillangó látogatása a hermelineknél.

            A nap lemenni készült, még bőkezűen küldte a rétre sugarait, de azok már egyre kevésbé melengették a sárga pillangó szárnyait, fogytán volt az erejük. A kis lepke nem akart még hazamenni, leült egy vadvirág kelyhébe, és azon gondolkodott, hogy milyen jó volna itt aludni, ezek között a szirmok között. Mozdulni sem volt kedve.

            Hermelin Henrik vacsora előtt felvette a futócipőjét, és éppen az ajtót nyitotta, hogy indul, mikor a húga meglátta őt, és így szólt:

– Várj egy kicsit, én is veled megyek egy körre!

– Rendben, megvárlak, de igyekezz Heni! – kérte Henri.

Alig telt el néhány perc, és a testvérek egymás mellett rótták a köröket a réten. Jól esett a mozgás, a friss levegő mind a kettőjüknek.

– Szia, sárga pillangó! – köszönt Heni.

– Szia! Jó, hogy találkoztunk! Mit gondolsz, jó ötlet, hogy én kint aludjak a virág szirmain? – kérdezte a lepke.

– Ha vágysz erre, akkor szerintem próbáld ki! Ha úgy érzed, hogy mégsem jó itt neked, akkor látogass meg bennünket, tudod hol lakunk! Bármikor szívesen látunk! – szólt Heni.

Henrik megállt, köszöntötte a sárga pillangót, meghallgatta a tervét, és egyetértett a testvérével, hogy ha ez az álma, akkor váltsa valóra.

A két kis hermelin bebújt a sziklahasadék mögé, majd bekopogtak a házuk ajtaján. Hermelin Mama már nagyon várta őket. Vacsora közben megbeszélték, hogy merre indulnak aznap éjjel élelemért.

– Mama, a sárga pillangó itt alszik ma éjjel a közeli virágszirmokon, én megígértem, hogy meglátogathat bennünket, ha mégsem érzi jól magát ott. Valakinek itthon kellene maradni, hogy beengedje a lakásba! – szólt Hermelin Heni.

– Induljunk el mind a négyen, felosztjuk a tennivalókat, és akkor hamar végzünk! – mondta Hermelin Papa.

– Heni megy a fűszerekért, Henrik a köretekért, Papa a húsokért, én pedig a süteményhez valóért! – osztotta fel a munkát Hermelin Mama.

Mindannyian jónak találták az ötletet, és miután megvacsoráztak, felkerekedtek, és sietve elhagyták a házat.

Hermelin Heni út közben szólt a sárga pillangónak, hogy elmennek, de nagyon igyekeznek haza. A lepke biztosította őt, hogy jól érzi itt magát, és egyáltalán nem hiányzik az ágyacskája. A holdfényben még sosem pihent, és a csillagokat sem csodálta innen a rétről, úgy gondolja, hogy reggelig kitart.

 A család rövid időn belül megérkezett az áruházba, mindenki fogott egy bevásárló kosarat, és elindultak, hogy a rájuk bízott árut beszerezzék. Hermelin Mama találkozott a testvérével, és annak férjével, ők bevásárló kosarat toltak, melynek elejében ott ült három gyermekük. Éppen csak köszöntek egymásnak, mert Hermelin Mama közölte, hogy most nagyon sietnek, látogatót várnak az éjjel. Rövidesen megtelt Hermelin Papa kosara, megvárta a család többi tagját, mert a kasszánál az összes árut ő fizette ki. A hermelin bankkártya mindig nála volt, ez sokkal kényelmesebbnek bizonyult, mint hermelin pénzt számolgatni. Mikor a pénztáros néni beütötte az utolsó tételt, és lehúzta a kártyát, Hermelin Papa beírta a kódját, és már kész is voltak a vásárlással.

Eközben odakint eleredt az eső. A kis sárga pillangó ázni, fázni kezdett, és már nem volt benne olyan biztos, hogy a réten jobb aludni, mint otthon. Furcsa hangokat is hallott, nem tudta, mi az, félni kezdett. Nem akarta feladni az álmát, szeretett volna addig kint maradni, amíg felkel a nap, ezért összekucorodva ücsörgött a szirmokon. Otthon a szülei nagyon aggódtak érte, de nem tudták, merre keressék.

Miközben sűrűn hulltak az esőcseppek, a hermelin szülők és gyerekeik hazafelé száguldottak. Éppen jókor érkeztek a fehér szikla elé, mert a sárga pillangó már tüsszögni kezdett a virágon.

– Megérkeztünk, gyere velünk, aludj nálunk! – mondta Hermelin Heni.

– Maradok! – válaszolt náthás hangon a pillangó.

– Ne légy makacs, már láttad, milyen az éjszaka a réten! – győzködte Hermelin Henrik.

– Hagyjátok, majd jön ő magától, ha elérkezett az ideje! – szólt Hermelin Papa.

Hermelin Mama bólintott, majd megkérte az éjjeli baglyot, hogy értesítse a sárga pillangó szüleit, hogy a gyerekük kint alszik a réten, ne aggódjanak, ő vigyázni fog rá. A bagoly sietve elszállt.

A lakásban Hermelin Mama előkészítette a vendégszobát, és a közeli Csodaforrás vizéből teát főzött. Már éppen forrt a víz, mikor az ajtón halkan kopogott valaki.

– Heni, Henrik, látogatónk érkezett! – szólt Hermelin Mama, és közben elmosolyodott.

A gyerekek egyszerre értek oda az ajtóhoz, és örömmel látták, hogy megérkezett a sárga pillangó. Ázott és fázott, félt odakint, de kipróbálta, milyen a vadvirágon aludni. Később legyőzte a makacsságát, a napfelkeltét nem várta meg, mert tudta, hogy addigra ő nagyon megbetegedne az esőben.

– Gyere, szárítkozz meg, igyál egy forró teát, azután feküdj le aludni! – mondta Hermelin Mama.

A sárga pillangó kortyonként iszogatta a Csodaforrás vizéből készült italt, közben beszélgettek Henivel és Henrikkel.

– Feküdj le, ott maradunk melletted, amíg elalszol! – ígérték a gyerekek.

            Mikor a sárga pillangót már jól átmelegítette a tea, lefeküdt a vendégszobában, Heni és Henrik az ágy szélére ült, és meséltek a csillagokról. A kis sárga pillangó hamar elaludt. Reggel mikor felébredt, a szülei már várták őt. Megköszönték a hermelin család szívességét, és megállapodtak abban, hogy a továbbiakban is számíthatnak egymásra a réten, a sziklák között, a Csodaforrásnál, bárhol, ahol szükségük van segítségre.