Kisautó a homokozóban

Kisautó a homokozóban.

            A piros kisautó csendben várt a játszótéri homokozóban. Egy csapat gyerek mély gödröt ásott, és beletette, majd rálapátolta és jól lenyomogatta a homokot. A kisfiú, akinél lakott, éppen hintázott, nem figyelte, mit csinálnak a többiek.

            – Menjünk haza, lassan besötétedik! – szólt a szőke gyerek anyukája, és felállt a padról, ahol néhány szót váltott a többi felnőttel.

– Maradjunk még egy kicsit! – kérte a kisfiú.

– Rendben van. Öt percet maradunk, azután indulunk! – egyezett bele az anyukája.

A piros kisautó a homokozó mélyén fázósan összehúzta magát. Sokkal jobban szeretett volna a lemenő nap fényében parkolni, vagy a gyerekszoba polcán állni. A gyerekek, akik betemették, azon tanakodtak, vajon észreveszi-e a gazdája, hogy nincs meg a játéka, és közben nevetgéltek.

– Gyere, menjünk! – mondta Anya, miután letelt az öt perc.

A szőke kisfiú kelletlenül lelassította a hintát és kiszállt belőle. Mikor elindultak, akkor jutott eszébe, hogy a piros kisautót a homokozóban felejtette.

– Anya, otthagytam az autóm, visszamegyek érte! – szólt, és szaladt a homokozóba. Nem látta sehol a játékot. Elkezdte egy kislapáttal túrni a földet, de sajnos eredménytelenül.

– Várj, segítek! – mondta Anya, és ő is ásni kezdett. Nagyon gyorsan rájuk sötétedett.

– Holnap majd folytatjuk, ma már biztosan nem találjuk meg! – szólt Anya.

Nem volt mit tenni, a szőke kisfiú abbahagyta a keresést, és elindult hazafelé. Otthon egész este nagyon szótlan volt. Sajnálta a piros kisautót, nem régen kapta, és azóta mindenhová magával vitte. Mikor lefeküdt, szomorúan nézett a játékpolcra, ahol a helye üresen tátongott.

Közben hazaért az apukája, meghallgatta a történetet, majd vigasztalni kezdte.

– Ne aggódj, megtaláljuk a piros kisautódat! Ha kivilágosodik, megkeressük! – mondta.

Ezalatt a játék csalódottan kucorgott a sötétben. Azt remélte, hogy megtalálja őt a kis gazdája. Most aztán csücsülhet egyedül, ki tudja meddig. Gyerekhangokat hallott.

– Gyertek, idetemettük! Ássuk ki gyorsan, láttátok, hogy nem találta meg a kis óvodás! – suttogták kuncogva. Haladtak a kislapáttal egyre mélyebbre. Már majdnem elérték a kisautót, ő hallotta a sötétben a szuszogásukat, és elhatározta, hogy akármilyen kellemetlen itt neki, ezekkel a gyerekekkel nem megy sehová. Minden erejét összeszedte, elindult, és ott, ahol lazább területet talált, átfúrta magát, egészen a homokozó széléig gurult. Nem jött fel a felszínre, hogy ne lássák meg.

– Gyertek haza, már teljesen besötétedett! – hallotta egy férfi hangját.

A gyerekek nem szívesen, de szót fogadtak, és mindannyian dohogva, dolguk végezetlen elhagyták a helyszínt.

A piros kisautó megkönnyebbült. Nem kellett már menekülnie. A homokozót majdnem teljesen felásták miközben őt keresték, ezért könnyen felkapaszkodott a laza talajon a nagy halom tetejére.

– Reggel biztosan értem jönnek! – bíztatta magát.

A szőke kisfiú álmatlanul forgolódott az ágyában. Kiszállt az ágyból, és mezítláb kiment a konyhába, hogy vizet igyon.

– A piros kisautód miatt nem tudsz aludni? – állt meg mellette az apukája.

– Igen, félek, hogy reggelre eltűnik a homokozóból! – felelt a gyerek.

– Gyere, öltözz fel és keressük meg! Visszük az elemlámpát is!  – mondta az apukája.

– Várjatok, én is veletek tartok! – szólt az anyukája.

Néhány perc múlva a homokozó mellett álltak mind a hárman. A lámpa fényénél azonnal észrevették a piros kisautót, amint a homok tetején üldögélt.

A kisfiú odaszaladt hozzá, és magához szorította. A szülei bár nem értették a dolgot, hiszen egy órával ezelőtt még nem találta senki a játékot, de nagyon örültek, hogy meglett.

Aznap éjjel nem a gyerekszoba polcán aludt a piros kisautó, hanem a szőke kisfiú mellett, az ágyában.

Másnap, hazafelé menet Anya és a szőke kisfiú látták, amint a többi gyerek már a homokozóban ás. Láthatóan nagyon kutattak valami után. A szőke kisfiú megállt mellettük, kezében a piros kisautóval.

– Valamit elvesztettetek? – kérdezte.

A többiek meglátták a kezében a játékot, és nagyon meglepődtek.

– Keressetek tovább, tegnap én is elvesztettem a kisautómat, és megtaláltam a homok tetején! Ti is biztos meg fogjátok találni, amit elhagytatok! Szorítok nektek! – mondta.

            Aznap a kisfiú hintázott és libikókázott, a világ minden kincséért sem adta volna ki a kezéből a piros kisautót, aki boldogan simult a tenyerébe.