Antonio Davila mesterszakács új tanítványa

Antonio Davila mesterszakács új tanítványa.

A napkirály, XIV. Lajos, haragosan legyintett, hogy vigyék el előle a roskadozó tálakat.

-Adják a kutyáknak!- kiáltotta a király.

Az udvari személyzet, gyorsan és csendben eltakarította a tálakat.

-Nem hiszem el, hogy egész Franciaországban, senki nem tud főzni. - folytatta haragosan a király.

Ebben a pillanatban határozta el, hogy követeket küld Itáliába, hogy szakácsokat hozasson, akik megtanítják a francia szakácsokat főzni. S a terv, megvalósult. Heteken át utaztak a hintókon az itáliai szakácsok, mire végre megérkeztek. Fényes lakosztályokban elszállásolták őket, és kezdődhetett az oktatás. Ezek között a szakácsok között utazott Antonio Davila mesterszakács is. Az olasz mesterek megtanították a francia szakácsokat a mártásokra, a felfújtakra, és persze a fagylaltra is, és megalapozták az egész francia konyhát. Ezután XIV. Lajos minden étkezés után, megnyalta mind a tíz ujját.

Egy mosolygós szeptemberi délutánon, néhány száz évvel később, Margaréta egy használt könyvkereskedés elé kitett könyvek között válogatott. Elsősorban a szakácskönyvek érdekelték. S legfőképpen a régiek. Talált is egy párat. De egyet már mindenképpen kiválasztott. Antonio Davila olasz mesterszakács könyvét, a címe, A felfújtak titka. A könyvet még a tizenkilencedik század végén adták ki, de a mester még a tizennyolcadik században élt. Margaréta rögtön megvette. Szerette az olasz konyha szárnyalását. Másnap munkába indult, ami egy kis büfé volt, a piactéren. A piactér az egyetemi város, Mécsvárad belvárosa szélén állt. Hajnal ötkor, mikor az ajtót nyitotta a derengésben, már álltak ott kócos egyetemisták, egy átbulizott éjszaka után, és a városi hulladékkezelőmű kukásai közül is ott ácsorogtak már páran. A reggeli lángosra vártak. Margaréta elkészítette nekik. S folytatta munkáját, szendvicseket készített. A piac mellett volt a buszállomás, így Margarétának sok utas vendége volt. Mikor az emberek már elmentek dolgozni, és az első hullámon túl volt, akkor ő is elkészítette a kapucsínóját, kiállt a büfé elé, és vidáman kortyolgatott. Közben a piaci életet figyelte. Margaréta lelkét mindig bebalzsamozták, a távoli céljai, amik felé, mindennap apró lépéseket tett. S elővette Andrea Davila könyvét, belelapozott. Margaréta mindig képezte magát, és új álma, a tökéletes szuflé, azaz felfújt elkészítése volt. Mikor végzett a munkájával, hazament, és egy órát a könyvet olvasta. Mindeközben Károly, Margaréta férje is hazaérkezett. Így elment az idő? Csodálkozott Margaréta és a vacsora elkészítésébe kezdett. A következő nap, hasonlóképpen telt Margarétának, de most már megvette a hozzávalókat a szufléhoz. S lelkesen elkezdte a készítést. Édes, csokoládés szuflét készített. Nem sikerült túlságosan jól, de Károly nagyon szerette, amikor Margaréta új dolgokat tanult, mert ha nem is lettek tökéletesek, ízre, mindig finomak voltak. Így Károly hamar be is torkoskodta az ő részét. Másnap Margaréta elment dolgozni, de a könyvet otthon hagyta. A könyvből kiszállt Antonio Davila mester szelleme, teljes életnagyságban. Nyújtózkodott egy nagyot, és szétnézett. Első útja, a szakácskönyvek felé vezetett. Nagyon tetszett neki minden. Találkozott Giannival, a honfitársával, átlapozta Kristóf vegán szakácskönyvét, bár azt, hogy vegán nem is értette. De megállapította, hogy Kristóf, egy költő, az étel költője. Nézegette, fejtegette, hogy mit jelenthet az a szó, hogy cukor, vagy mi az a vegán kolbász, szódabikarbóna. Antonio, mivel szellem volt, tudott nyargalászni a nyelvek között. Nézegette Margaréta receptgyűjteményét is. Egykét helyen, belejavított, a receptekbe, ahol nem találta elég kimunkáltnak a receptet. Másnap Antonio mester láthatatlanná vált, és elkísérte Margarétát a munkahelyére. Ott, megint csak ámult és bámult. Nézte a szendvicssütőt, kávéfőzőt, tűzhelyet. Ez igen, gondolta magában. Minden gombnyomásra. Ha Margaréta nem figyelt, Antonio megkóstolta a lángost, ami igazán ízlett neki.

Margaréta minden fillért félretett, mert szeretett volna egy kis vendéglőt nyitni. Már keresgélte a helyet is. A belváros szélén, talált is egy helyet, amit kibérelt. Használt bútorokkal berendezte, és színesre festette őket. A cégérre, pedig egy margarétát festetett. Margaréta étterem. Ez állt rajta. A terve, egy családias hangulatú étterem volt, ahol az egyetemisták, egy limonádéval is órákig ücsöröghetnek, és az asztalokon keresztül átszólhatnak egymásnak az ismerősök. Az étterem hamar népszerűvé vált, mert a menük, megfizethetőek voltak. Margaréta minden nap készített egy húsételt, és egy vegetáriánusat is. A vegetáriánus ételek, hamar népszerűek lettek az egyetemista lányok körében. S volt, minden fajta mentes étel is, így hétvégén a családok is nagyon szerettek oda járni, mert bármilyen érzékenységgel rendelkező ember is ehetett valami nagyon finomat.  A glutén érzékeny rizslisztből készült palacsintát,a laktóz érzékeny laktózmentes, mézes, túrós buktát, a vegetáriánus, pedig hamis, kolbászos, töltött batyut.

 Antonio mester is mindig jókat szippantott a levegőből, és bizony, ő is végigkóstolta a menüt. Láthatatlanul sétálgatott az étteremben. Az ő kedvenc étele, a pacal volt, és a kolbász.  Egészen meg volt elégedve a magyar konyhával. Egy nap, feltűnt az étterem körül Rezső, aki otthontalan volt. A finom ételek illata őt is odacsábította. Margaréta megsajnálta, és mindig adott neki valamit a konyhából. Nem ítélkezet, mert történhet úgy, hogy az ember baleset vagy betegség következtében, kisodródik az élet peremére. Az étterem népszerűsége folyton nőtt. A vendégek, és Károly a férje, mindig unszolták, hogy induljon el főzőversenyeken. De Margaréta nem akart.

- Minek? – kérdezte egyszer.

- Hogy híres legyél és elismert! – válaszolták a többiek.

- Én nem akarok semmit, csak főzni. Nap, mint nap örülök, annak, hogy főzhetek. Ha nyernék is valami díjat, mire lenne az jó? Mit számít az, hogy kint van egy díj a falon? Egyetlen igazi dicséret van, de az belülről fakad, és a Jóistentől származik. Nekem elég az, hogy itt lehet egy jót enni, és beszélgetni.

Antoino mestert ezek a szavak, nagyon elképesztették. Mert ő tudta, hogy a valódi tett öröme önmagában van és Istennél. Az ember nem néz sem jutalomra, sem dicséretre, örül, hogy teheti. Már az elején érezte, hogy jó helyen jár, de most végleg elhatározta, hogy Margarétát megtanítja az igazi szuflé elkészítésére.

-Bár szeretnék egy olyan helyet, ahol van kerthelyiség is. - folytatta Margaréta.

Erre mihamarabb szükség is volt, mert jöttek az emberek. Margaréta nyakába vette a várost, de csak egy külvárosi helyet talált, ahol volt udvar, amit ő szabadon berendezhetett. Az álma, egy olyan étterem volt, ami egy stégen áll, és alatta folyik egy folyó. De az olyan sokba került volna, hogy Margaréta úgy döntött, hogy errről lemond és a bérelt hely kerthelyiségbe, létesít egy kis tavat. Csak egy tulajdonos engedte ezt meg neki. Bérbe vette a helyet. Folyt a fúrás, faragás, festés. S mikor készen lett, indulhatott el az udvar kialakítása. Megcsináltatta a kis tavat, előtte álltak az asztalok, és a fal mellett egy hosszú lugas, alatta három asztallal. A lugas mellé szőlőt, Klemátiszt, és Hajnalkát ültetett. Majd eljött a nyitás napja, amire, nagy, napi menü akciót hirdetett. Akik ketten érkeztek, a második menü fél áron volt. Antonio mester vígan nézelődött, és minden nap, hatalmas habos kávét kóstolgatott. Ez még XIV. Lajosnak is ízlene. Gondolta magában. Margaréta meghagyta Rezsőnek, az új hely címét. Egy nap Margaréta felajánlotta Rezsőnek, hogy ha segít neki zárás után kitakarítani a helységet, akkor ad neki egy finom reggelit is. Mert az élet mindig nyújtja a kezét a bajbajutottnak. Rezső, nem szólt semmit. A kis étteremet felkeresték az emberek.

Margaréta főzött és kísérletezett, azt csinálta, amit szeretett. Néha nagyon elcsodálkozott a belejavított recepteken, amit még Antonio mester követett el, de örömmel vette az újításokat. Károly, Margaréta férje, mindig ott ebédelt, és vele tartottak a kollégái is. Rezső, pedig segített Margarétának kitakarítani esténként, s talán Rezső is elindult egy boldogabb élet felé. S Antonio mester? Egy este zárás után, az asztalon hagyta Margarétának a tökéletes szuflé, azaz felfújt receptjét. Majd visszabújt a könyvbe, amit Margaréta később, kölcsönadott az unokahúgának.