Anya unatkozom


https://gabicsabi.hu
 
Anya unatkozom
Egyszer nem is olyan rég szerte a világban felfigyeltek az emberek egy különös, számukra nézve veszélyt jelentő vírusra. Az orvosok, akik ezzel a tudománnyal foglalkoztak és tanulmányozták a vírust, ők nevezték el koronavírusnak!
 A vizsgálatok sor...

Kép forrása: saját

 

Anya unatkozom

Egyszer nem is olyan rég szerte a világban felfigyeltek az emberek egy különös, számukra nézve veszélyt jelentő vírusra. Az orvosok, akik ezzel a tudománnyal foglalkoztak és tanulmányozták a vírust, ők nevezték el koronavírusnak!

 A vizsgálatok során úgy látták, hasonlít az alakja egy koronára. Ezért kapta ezt a nevet.

 Nagyon gyorsan terjedt egyik emberről a másikra. Sok országban betegítette meg az embereket. Így aztán hogy ne tudjon még több embert megfertőzni felnőttnek, gyereknek az otthonukban kellett maradni. Csak nagyon szükséges esetekben lehetett a lakásukat elhagyni!

 Egy időre bezártak az iskolák, óvodák, sok munkahely és a boltok. Az áruházak is csak rövidebb ideig tartottak nyitva. A sok gyermek, aki eddig iskolába és óvodába járt, mind az otthonában kényszerült maradni.

 Az iskolásoknak volt elfoglaltságuk, mert ők, számítógépen kapcsolatban voltak a tanáraikkal és így tudtak tanulni.

 De, mi legyen az óvodásokkal? Ők, naponta többször tették fel ezt a kérdést a velük otthon maradt anyának, apának.

 – Mit csináljak? –Unatkozom!

 Nekik nem volt más lehetőségük, mint az otthoni játékokkal játszani.

Rajzolni és mesét nézni. Így volt ezzel Aliz is, aki középső csoportos óvodás volt.

 Anya kicsit összekeverte az Aliz betűit és Lizának becézte a kislányát. Liza szeretet oviba járni. Sok barátja volt. Bizony egy idő után már nagyon hiányoztak neki a pajtásai! Anya ugyan sokat foglalkozott vele, sok mesét olvastak és rajzoltak is. Egy idő után azonban a kicsi lány unatkozni kezdett.

 Egy ilyen unatkozós, nyafogós időszakban anya, azt ajánlotta lányának, hagyatkozzon a képzeletére. És találjon magának társaságot. Akivel elfoglalhatja magát, ebédidőig. Liza okos gyermek volt és gondolkodni kezdett.

 Mit is csinálhatna? -ami kicsit jobb kedvre deríthetné. Az első gondolata egy játékbolt volt. Elképzelte, hogy szépen kényelmesen körbejárja az áruházat. Anyával mindig szívesen ment oda. Szeretett a játékok között nézelődni, válogatni. Leginkább azt szerette, mikor egy ilyen válogatás után, új játékkal mehetett haza.

 Azonban, ezt a lehetőséget hamar elengedte, most anya nélkül kell lefoglalnia magát! Aztán eszébe jutott az egyik ovistársa. Akivel mindig nagyon jó dolgokat találtak ki maguknak. Az óvodában, ha éppen unatkoztak!

 Botondnak hívták a kisfiút. Azonban, mindenki csak Botinak becézte. Boti általában szeretett Alizzal játszani. Csendes visszafogott gyermek volt és szemüveges!

 A szemüveg miatt voltak a csoportban, akik bizony néha kicsúfolták! Igaz előfordult, hogy Boti levert dolgokat a polcról, vagy asztalról. És még az is, hogy nem szeretett lépcsőn közlekedni. Bizonytalanul közlekedett le, -föl a lépcsősorokon. Ez főleg addig fordult elő, míg felismerték a szülők és a doktornéni, hogy Botinak bizony szemüveget kell hordania! Hogy aztán ő is jól lásson, minden körülötte lévő dolgot.

 Ahogyan Boti, kezdte használni a szemüveget, sokkal magabiztosabb lett! Kellett egy kis idő, míg megszokta a szemüvegét. Kezdte úgy látni a körülötte lévő világot, mint azok az emberek, gyermekek, akik egészséges szemmel születtek!

 Aliz mindig is kedvelte Botit. Mondhatjuk, hogy ők ketten jó barátai egymásnak! Valószínű, ezért is gondolt ebben az unatkozós időszakban Liza a barátjára! Ettől kezdve a gondolataiban már Boti is szerepelt. Már nem volt egyedül.

 Elgondolta, hogy Boti ott van náluk a lakásban és szép rajzokat készítenek mindketten.

 Igen ám! De akkor eszébe jutott, Boti nem szokott rajzolni! Ha rajzolt is valamit, mindig harsány színeket választott és inkább csak firkálás féle rajzai voltak.

Ez persze Aliznak furcsa volt. Már az óvodába is felfigyelt ezekre a Boti által készített rajzokra.

 Ő viszont nagyon szép rajzokat készített! Ahogy ezt a rajzolós dolgot végig gondolta, már szaladt is anyához. -Anya! Boti miért nem rajzol olyan rajzokat, mint én? -kérdezte.

Tudod kislányom a barátod, nem olyan régen kapott szemüveget. Szemüveg nélkül nem látott jól. Most, hogy már ő is jól lát, biztosan sokat változnak a rajzai. Felfedezi magának a lágyabb, világosabb színeket is.

 De jó, hogy én egészséges szemmel születtem! Bizony ez nagyon jó mondta anya. Te szépen rajzolsz.

Kérlek, segíts a kis barátodnak, hogy ő is szép rajzokat tudjon készíteni!

 Aliz, ahogy anyát hallgatta, már közben azon gondolkodott, - hogyan is tudna Botinak segíteni. Anya! -Szólt Aliz. Adhatnánk, Botinak ajándékba egy könyvet! Olyat, mint amiből én is tanulok rajzolni. Kis gondolkodás után, anya válaszolt kislányának. Rendben, -mondta! Majd együtt elmegyünk és megvásároljuk Boti születésnapjára a könyvet.

 De, ugye tudod? -ez csak akkor következik be, ha már nem kell ennyire szigorúan az otthonunkban maradni! Most pedig kész az ebéd. Légy szíves pakold össze a játékokat, ceruzákat és gyere ebédelni!

 De, anya a kézmosást kifelejtetted! Még jó, hogy te tudod. Evés előtt mindig alaposan kezet kell mosni! Aliz a kézmosás után, szaladt a finom illatos asztalhoz ebédelni. Jó étvágyat kívánva, neki látott a finom ételnek.

Ebéd közben azért megkérdezte anyát. – Tudod, mikor lehet majd menni vásárolni? Nem tudom kislányom felelte anya. De megígérem, amint vége lesz ennek a vírushelyzetnek, megyünk könyvet venni. És meglátogatjuk Botit a születésnapján.

Teltek múltak a napok és hetek. Eljött az idő, mikor már a születésnapi ajándék megvásárlásának gondolatával foglalkozhatott Aliz. Nemsokára lesz a barátjának, Botinak a születésnapja. Elég sok ideje már, hogy találkoztak rég nem látták egymást.

 Ahogy közeledett Boti szülinapja, Liza egyre izgatottabb és türelmetlenebb lett. Anya jobbnak látta, ha minél előbb elmegy Lizával a könyvesboltba az ajándékkönyvet megvásárolni. Aliz és anya, kiválasztották Botinak a könyvet.

Anya tudta, hogy Aliz nagyon szereti a színezős füzeteket. Így hát azt mondta Lizának.

 Szeretnél te is? Liza bólintott, hogy igen.

 És a kislány választott, egy szép kifestő könyvet. Boldogan vitte a pénztárhoz. Anya pedig kifizette a könyveket és indultak hazafelé. A kislány alig várta, hogy hazaérjenek. Minél előbb szerette volna megnézni a kifestőt, amit vásároltak.

 Aztán hamarosan eljött a nap, mikor Boti születésnapja lett.

 A szépen becsomagolt könyvet Liza boldogan vitte a barátjának. Botinak nagyon tetszett a kapott könyv.

 Ő is megajándékozta Alizt egy rajzzal.

 A kislány nagyon meglepődött.  Nem számított rajzra.

Mert eddig Boti, nem rajzolt ilyen rajzokat. Nagyon tetszik. Köszönöm. –Mondta Liza.

Aztán Boti arra kérte Lizát, segítsen neki szép rajzokat készíteni.

Aliz pedig megígérte, sokat fognak majd együtt rajzolni. Szeretett volna a barátjának segíteni, hogy minél előbb, ő is szépen tudjon rajzolni.

 Anya csendben figyelte a két gyermeket. Nagyon büszke volt a kislányára.

 

 

Keresi Magda, amatőr meseíró

Ezt a mesét írta: Keresi Magda amatőr meseíró

Hét unokás nagymamaként közel hetvenévesen kezdtem meséket írni. Szerencsés vagyok minden unoka szerette a meséket. Szeretik a könyvet. Aztán egy közös alvásnál "talált" mesét kértek tőlem. Kénytelen voltam rögtönözni, vagyis kitalálni egy mesét. Csak a következő alkalomnál már nem emlékeztem pontosan a mese szövegére. Ráadásul ők is, ahány gyermek, mind máshogy emlékezett a "talált" mesére.. Így aztán, hogy n...