Áramszünet

Áramszünet.

Mesélő: Onodi Éva

Fürge Ürge a tanyán lakott. De hogy pontosan hol, azt ti is kitalálhatjátok, hiszen lépten- nyomon új lyukat ásott, hogy mindig friss élelmet találjon magának.

Föld alatti járataiban sok helyiség volt: szoba, konyha, pince, verem, kamra, ásott kút és még ki tudja, hogy mi minden.

Egyik este elment az áram. Fürge nem ijedt meg, pedig koromsötét volt odalenn. - Ó, ma pedig annyi teendőm lenne! Sebaj, áram nélkül is megoldom- mosolyodott el. - Hova is tettem a petróleumlámpám? – Ohó, itt van! Tudjátok, hogy működik? Elmondom. A kanóc alja a petróleumba ér, a felső vége pedig felül kilóg. Teljesen átitatódott petróleummal. A kanócot meggyújtom gyufával és máris ég. De jó, világos van!  Óvatosan, vigyázva a polcra teszem, nehogy eldűljön! Jaj, hiszen most a hűtő is használhatatlan, mert az is árammal működik! Ha kinyitom, minden kiolvad. Sebaj, itt van a pince, és a földbe ásott verem.

De mit látok? Jól látom? Még a mozsaram is megvan, no meg egy faszenes vasalóm. Ezeknek most jó hasznát vehetem. De jó, hogy nem dobtam ki őket, vagy nem adtam át másnak! Most épp szükségem van rájuk. Ezek mind- mind, nagy- nagy kincsek. Ha hideg lenne, begyújthatnék a búbos kemencébe. Láttatok már olyat? Tudjátok, hogy milyen jó meleget ad? De most nincs rá szükség, mert nem fázok. Ráadásul a sok teendőtől, ami vár még rám, egészen biztosan ki fogok melegedni. Na, hozzá is kezdek.

A spóron sütök le egy kis sült húst, combot, meg oldalast. Így ni! Zsírral leöntöm. Sokáig eláll a lábosban, ha netán hosszú ideig tartana az áramszünet. Ebből Nyest szomszéd is kaphat, ha netán megéhezik.

A kecskét még reggel megfejtem, tehenem az sajnos nincs. De sebaj, a kecske is tökéletesen megfelel. A lefejt tejet félreraktam.  De jó, a zsírja feljött a felszínére, így már tejszín is van.

 – Kop! Kop! Kop!- Ki lehet az? – Jöjjön be! – Üdvöske vagyok! – Gyere be, Üdvöske Ürge, drága kerim! – Nálatok is áramszünet van? – kérdezte.- Igen! – Tudok valamiben segíteni? – Igen, mert nagy munkában vagyok. Ha segítesz, mindenből kaphatsz egy adagot. – De jó! Máris hozzákezdek. – Köszönöm! – Úgy látom, épp az aludttejet csinálod. Átveszem. A forralt tej, amit kakaónak megiszunk látom, hogy már félre van rakva. A forralatlan tej másik részét nem forralom fel, még pár nap és megalvad, savanykás ízűvé válik, aludttej lesz belőle. A tetején gyűlik össze a tejföl.Látom, itt már van is egy adag. Nagyon jó.  A tejszínből vajat készítek, úgy, hogy  a köpülőben megköpülöm. Elválasztom az írótól. Az író édességbe jó lehet. – Elkészítem a túrót – mondta Fürge. – Az aludttejet langyosra melegítem, majd vászonzsákba kötöm, hogy a benne lévő savó kicsurogjon. Így ni, kész is van! A lecsöpögött túróból icipici gömböket gömbölyítek, melyeket finom fűszerekkel ízesítek. – Na, most megkóstolom. Hű, de finom!  - Megízleled Üdvöske? – Meg! – Ez igen! Isteni! - A kis gömböket felviszem a veranda legfelső gerendájára, ott ráér kiszáradni- folytatta Fürge. – Mit tudok még segíteni? – kérdezte Üdvöske Ürge. – Hozd ide légy szíves azt a zsákot, amelyikben a búza van. Azt megdarálom, megőrölöm, és abból fogok kenyeret, kiflit és zsemlét sütni. Úgy szeretem a finom, friss, ropogós, jó meleg péksüteményeket! – Én is! Megyek, már hozom! – Köszönöm! – Szívesen! Mit tudok még segíteni? -  Reggel szedtem a kertből friss zöldségeket. Ott vannak a kredencen. A fehérrépát, a sárgarépát, a karalábét és a zellert vidd le légy szíves a pincébe és jó mélyen dugd bele a homokba. Ugyanott a hagymákat fond össze, mint a copfot és úgy aggasd föl. A hagymagerezdeket ha megpucoltad, vegyél elő három tisztára mosott üveget. Egy részét sóba, egy részét ecetes páclébe, a maradék hagymagerezdeket pedig maci mézbe jó alaposan forgasd bele, majd az üvegeket légmentesen zárd le. Addig én veszek ki egy adag krumplit a veremből a krumplipüréhez. Utána uborkát fogok savanyítani, melyhez kenyeret fogok használni. A kovászos uborkát sóval, kaporral, és borssal fogom ízesíteni. – Kész is vagyok. – Mit tudok még segíteni? – kérdezte Üdvöske Ürge. – A fonott kosárban, a sutban, van alma és körte. Légy szíves azokat göngyöld újságpapírokba, majd tedd fel őket sorban a kamra polcára. Így sokáig eláll. – Máris csinálom! – Látom a mogyoró, a dió és a mandula már jól kiszáradt. – mosolyodott el Fürge. Külön- külön vászonzacskókba teszem és fölakasztom a kampókra. Hű, elfáradtam!- törölgette verejtékes homlokát Fürge. – Gyere, Üdvöske, drága jó keresztanyám, üljünk le egy kicsit!- Az jó lesz, mert én is elfáradtam.

Amíg pihentek beszélgettek erről is, arról is, még vicceket is meséltek egymásnak. Jó volt a hangulat.-

Pocok Gizit apukája büntetésből bezárta az éléskamrába. Még jól be is reteszelte. Hogy miért? Azért, mert feleselt. Egyszer csak hangos rágcsálásra lett figyelmes.  Ezért úgy döntött, hogy beszól Gizinek:

– Ígérd meg, hogy ezen túl nem beszélsz vissza, és akkor kiengedlek.

– Jó itt nekem! Nagyon is jó!- kacagott Pocok Gizi.

– Hogyhogy?

– Kedvencem a búza, a rozs. Legalább kedvemre ehetek, és ráadásul annyit, amennyit csak akarok.

 – Jót nevettek mind a ketten, a hasukat fogták úgy kacagtak, majd újra nekiálltak a munkához.

A babot, borsót, és a lencsét Üdvöske Ürge sós vízben, egy vaslábosban felforralta. Amikor kihűlt, a kemencében és a spóron megszárította, majd vászonzsákokba téve felakasztotta a szegre.

Fürge Ürge a megmosott szilvákat, cseresznyéket, meggyet és a barackokat üvegekbe téve felforralta egy jókora üstben, majd kidunsztolta. – Na, most az üvegeket pár napig száraz, meleg helyen, takaróba csavarva pihentetem, és így jó sokáig eláll majd a befőtt. Már csak a lekvár elkészítése maradt hátra.  Lehozom a padról a jó nagy rézüstöt, mert a szilvalekvárt ebben készítjük, a tapasztott katlanon, míg a tűzhelyen pedig baracklekvárt fogunk főzni. Te az egyiket, míg én a másikat. Pár óráig jó nagy fakanállal kevergetjük- kavargatjuk, rotyogtatjuk. Ha elkészült, az üvegeket pár napig száraz, jó meleg helyen, takaróba bugyolálva fogom pihentetni, és akkor jó sokáig eláll majd a lekvár.  Mára eleget dolgoztunk drága keri. Nem is tudom, hogy lettem volna kész ennyi mindennel nélküled! Hozom a fonott fűzfakosarat, és amiből csak szeretnél, vigyél bátran! Köszönöm a sok segítséget! – Ugyan, szívesen tettem. Nekem épp nem volt dolgom otthon és nem akartam egyedül lenni a sötétben. Most viszont hazamegyek, mert egészen biztosan hazaértek már a többiek. Meglepem őket ezekkel a finomságokkal. Miután elbúcsúztak egymástól Fürge Ürge magára maradt. Gyorsan elmosogatott, kitakarított, rendet csinált a petróleumlámpa fényénél, majd leroskadt a fáradtságtól a lócára.

Hirtelen visszajött az áram. Fürge körülnézett. Tudjátok, hogy mit látott? Tengernyi egeret. Mindegyik ott állt mozdulatlanul és csak a szemeik forogtak az óramutató járásával megegyezően. – Hát ti mit kerestek itt? – kérdezte Fürge Ürge csípőre tett kézzel, szemrehányón. Abban a pillanatban az összes egér: - Cin- cin, cin, cin- megiramodott a szélrózsa minden irányába.

Ha a kisegerek nem futottak volna szerteszét, akkor az én mesém is tovább tartott volna!