Aranyszív

Aranyszív.

Tudjátok, sokat mondják a jó emberekre, hogy aranyból van a szívük. De létezik olyan, hogy aranyszív? Igen létezik. Az ő történetét meséljék el most az angyalok.

Volt egyszer egy karácsonyfa, amelyen a díszek minden karácsonykor életre keltek. Amint kikerültek a dobozból, izegtek-mozogtak, és mindegyikük izgatottan várta, hogy ez a nap milyen meglepetéseket fog tartogatni majd a számukra. 

Egyikük, Aranyszív - aki már sok karácsonyt megélt - ennek a mostaninak is nagyon örült. Tudta, hogy ilyenkor az álmok valóra válhatnak. Mivel hatalmas szíve volt, a szeretetét szerette volna átadni mindenkinek.

Csodálatos ünnep volt ez. Érezte a finom fűszeres illatokat, hallotta az apró csengettyűk halk csilingelését, de nem volt szeme, így nem láthatta ezt a színes csodavilágot. Sokat hallott a karácsony ragyogó fényeiről. Csillagszórókból szóródó milliónyi sziporkázó csillagocskáról, a gyertyák által varázsolt mesés fényekről és a fenyőágak között megbújó sejtelmes, színes árnyékokról.

Nagyon szerette volna mindezt látni, ezért komoly elhatározásra jutott. Neki adta szíve egy részét Mindenlé tündérnek, látásért cserébe. A csere pillanatában Aranyszív első pillantása egy mézeskalács katonára esett és azonnal beleszeretett.  A katona mellett elhalványult minden karácsonyi szépség. Aranyszív, aki eddig mindig csak osztogatta szeretetét, most életében először, szeretetre vágyott. Őt vajon szeretheti majd valaki? Megpillantva tükörképét egy szomszédos dísz fényes felületén, elszomorodott. Nem látott mást, csak egy arany szívet. Egyszerű dísztelen teste, nem vetekedhetett, a fán csodálatos színekben pompázó, karácsonyi tündérekével.

Azt is tudta, hogy elkésett. Látta, Mindenlé és a katona milyen szépek együtt és milyen boldogok egymással. Ekkor engedélyt kért Ezüst-csillagtól, a karácsonyfadíszek vezetőjétől, hogy felkerülhessen a karácsonyfa tetejére, ahol majd egyedül lehet, ahol elfelejtheti fájdalmas szerelmét, és ahonnan végre mindent láthat majd, és mindenkinek adhat egy darabkát a szeretetéből. Belátta, hogy ez a feladata. Neki elsősorban adni kell, ez fogja őt boldoggá tenni. Kérését Ezüst-csillag teljesítette.

Fent a karácsonyfa tetején Aranyszív sok szépet, de sokkal több szomorú dolgot látott. Látta, hogy az emberek nem beszélgetnek egymással, és idegenként mennek el egymás mellett. Telefonjaikba mélyedve tudomást se vesznek környezetükről. Látta a sivár karácsonyi estéket. Ahol az anya főzött, sütött magányosan, míg az apa a tévé előtt görnyedve valami értelmezhetetlen műsort nézett, melyben emberek rohangáltak hol jobbra, hol balra labdát kergetve. A gyerek a szobájában, telefonja fölé görnyedve próbált legyőzni mindenféle értelmetlen akadályt. Anya el akarta kápráztatni családját főztjével, Apa győztesként akarta látni kedvenc csapatát, a gyerek pedig nyerni akart a játékában. Este asztalhoz ültek, csendben megették az anya által egész nap főzött ünnepi vacsorát, és utána mindenki ment a megszokott elfoglaltságába. Az anya mosogatni, az apa a tévéje elé, a gyerek pedig a telefonjához. Erről szólt a karácsonyuk.

Aranyszív, nagyon sok hasonló karácsonyestét látott, ahol ennyire közönyösek az emberek egymás iránt. Karácsonyaikból már hiányzott a szeretet. Nem tudta, hogyan segíthetne az embereken. Érezte, hogy ez a feladat, meghaladja a képességeit. Nem találta már helyét a karácsonyfa tetején sem.

Ennek a napnak a szeretettről kellene szólnia, de az emberek már nem tudnak szeretni, és örülni se, szinte semminek. Elfeledték a régi szép karácsonyokat, elfeledték a szeretetet. A szívek bezáródtak, és Aranyszív már nem látott beléjük. Ha a szívéből megint adna, újra tudnának szeretni az emberek? Aranyszív most már nem akart szeretve lenni. Szeretetet akart adni, és sokkal többet, mint eddig. Döntött. Még egy utolsó pillantást vetett Mindenlére és a katonára. Mosolya szeretetet sugárzott. Biccentett feléjük és ugrott.

Földet érve aranyteste ezernyi apró darabra hasadt. A szilánkokat a lágy karácsonyi szellő felkapta és a magasba repítette a fénylő csillagok közé. Ahonnan már mindenkihez eljuthatott Aranyszív szeretete, karácsony csodálatos éjjelén.

Az aranyszilánkok elrepültek, és megérkeztek sok-sok ember szívébe. Ezután pedig megváltozott minden. A fagyott szívek olvadni kezdtek, és az emberek világába szeretet, szépség és tisztaság költözött. Aranyszív egy parányi szilánkja ott van bennem is, és benned is. Érzed?