Tündérkert

Tündérkert.

Tündérkert

Ismeritek gyerekek a vadon élő virágokat?  Tündérkertbe hívlak most benneteket, ahol egy helyen nő ez a sok csodálatosság. Most még találkozhatunk velük, még itt vannak közöttünk. Hallgassátok meg róluk ezt a mesét, téli álomba szenderülésük történetét. Mert amíg nincsenek elfeledve, addig mindig itt lesznek velünk. Ha óvjuk őket, akkor valóságosan is. Szeressétek őket és vigyázzatok rájuk!

Íme, a történet:

Lappangó sás tövén, a csillagfényes éjben, Ékes vasvirág, nyújtózkodik éppen.

Tündérek éje ez, jönnek csodás lények, ezekről mesélek egy keveset néktek.

Rejtekfű tövében Rejtekvirág nyílik, féli a világát, senkiben sem bízik.

Talán a Szelíd csalán, kivel barátkozna, két kicsi levelét lágyan felé nyújtja.

Bíbor nebáncsvirág is jó szomszédja lenne, de őnéki most, máshoz lenne kedve.

Babérboroszlán az, kire szíve vágyik, ki Berki szellőrózsa illatban pompázik.

Varázslatos éjszaka ez, csillagporos este, benne Csilláros ökörfarkkóró, vágyik szerelemre.

Harangcsillagot, keresi az égen, Erdei holdviola láng, gyúlik kis szívében.

Lágy esti szellő fúj, Csinostárnicskára, Kunkorgó árvalányhaj borul homlokára.

Kecskeruta kishúga kiles a tópartra, Aranyos fodorka úszik éppen arra.

Olocsány csillaghúr leszállva az égből, Hölgypáfrány szoknyáját, kéri menedékül.

Apró csengettyűvirág, ringatja álomba, féltőn óvja álmát, a Mezei csorbóka.

Sokcimpájú holdruta is fent van már az égen, Ligeti csillagvirág sziporkázik kéken.

Ciklár, a kis vadóc szökken fel az égbe, Csillárfű kis társa fogócskázik véle.

Berki szellőrózsa, hűs szellőt fúj rájuk, Réti angyalgyökér kúszna fel hozzájuk.

Amarrébb Tőzike kérdezgeti bátran: Hegyi tarsóka mit tart tarsolyában?

- Közelgő telet, párás fellegeket. - jön a gyors kérdésre, a még gyorsabb felelet.

Téltemető, Télisás és a Kis télizöldike, leveti zöld ruháját, majd öltözik fehérbe.

Árvacsalán most már, fázva becsukódik, Szálkás pajzsika pedig, meleg után vágyik.

Köd száll le a völgyre, ráront az ott lakókra, Északi fodorka haját felborzolja.

Ködvirág pillant le, majd szemét lehunyja, álomba szenderül, a völgy minden lakója.