Morskie Oko, a Tátrai tengerszem (Lengyel monda)

Morskie Oko, a Tátrai tengerszem (Lengyel monda).

Ott, ahol a Tátra sziklás csúcsait látni, valamikor régen termékeny földek, erdők, rétek húzódtak. A lengyel oldalon, közvetlenül a határ mentén egy Morski nevű gazdag úr lakott, a magyar határ felől pedig egy fiatal, deli herceg, s a két szomszédot csak egy mezsgye választotta el.

Morski úrnak volt egy gyönyörű leánya, a herceg meglátta a leányt s azon nyomban beleszeretett. Megkérte a kezét, de az apa megfogadta, hogy leányát csak lengyel férfihoz adja feleségül, idegenhez soha.
Az öreg Morski katonaember volt, elment a királlyal messzi háborúba, lányát kolostorba zárta, s megfenyegette, hogy elátkozza, ha hozzá megy a magyarhoz, mert inkább adja ördöghöz a lányát, mint idegen nemzetbélinek.
Túl sokáig maradt el az öreg Morski a háborúban, a fiatal lány nagyon unatkozott, a deli herceg pedig továbbra is ostromolta őt szerelmével. Hol csodás gyöngysort, hol szalagokat, hol ékszereket küldött neki ajándékba. Öreg javasasszonyokat is küldött a kolostorba, akik azt jósolták a leánynak, hogy gazdag úrnő lesz belőle, hogy ezüstpalotái, aranytermei lesznek. A vágyakozó leányt elbűvölték a jóslatok, s megígérte a hercegnek, hogy elszökik a kolostorból. Este az ifjú a kolostor falaihoz ment szerzetesnek öltözve, keresztet vetett és alamizsnát kért. Az apácák beengedték őt, a javasasszonyok füveket szórtak szét, és varázsigéket mormoltak, ettől az összes kutya elaludt. A herceg megszöktette a leányt, gyöngypalotát építtetett neki, mely az aranynál, drágakőnél is szebben csillogott.

A hercegné ettől kezdve naphosszat a virágos mezőn táncolt örömében, vagy gyermekeit dédelgette, esténként pedig a javasasszonyok énekkel ringatták őt el, hogy szép álmai legyenek. Minden olyan volt, mint a mesében, nem fenyegette a hercegéket sem jégeső, se árvíz, se állatvész. Hét gyermekük volt, egyik szebb, mint a másik.

Az öreg Morski meg csak nem tért haza, az emberek azt beszélték, hogy megölték a tatárok, már rég nem él. Leánya gyászba öltözött, apai örökségét magához vette, és csak nevetett apja átkán. Csakhogy nem sokkal ezután visszatért Morski, kérdi, mi van a lányával - mutatják neki a gyöngypalotát.

A hercegné, ahogy hírét vette apja hazatérésének, felékszerezte magát, s elindult apja köszöntésére. Az öreg Morski keresztet vetett, kiköpött, s akkorát toppantott a lábával, hogy a gyöngypalota porrá omlott, s ekkor így kiáltott:

Bárcsak a te idegen urad és egész vagyona kővé válna! - Amikor pedig a hercegné kivezette gyermekeit, és sírva borult apja lába elé, az még nagyobb haraggal kiáltotta:
- Fulladj bele a saját könnyeidbe, átkozott gyerekeiddel együtt, mert nem vagy többé a leányom, ők pedig nem unokáim nekem. 

És az apa átka azonmód megfogant: a mezők, rétek, erdők, kastélyok, állatok és mind az egész hercegi birtok kővé változott. A rémült herceg szerzetesnek öltözött, s menekülni próbált. De ő is sziklává változott, s ezt a sziklát a mai napig szerzetessziklának hívják.

A hercegné sírt, hívatta a javasasszonyokat, de azok nem tehettek semmit az apai átok ellen. Mindegyikük felkapott egy gyermeket, és futásnak eredt. Csakhogy ekkor kövek nőttek a földből oly hirtelen, hogy továbbfutni nem lehetett. Leültek fáradtan, s a halált látták a szemük előtt.

A gyerekek sírtak, anyjukat hívták, az oda is futott hozzájuk, de csak sírt, sírt, míg könnyeiből tavak támadtak, s éppen hét tó, s mindegyikben egy-egy gyermek fekszik. A hercegné kisírta a két szemét. Egyik szeme legurult a legmagasabb szikláról, s tó fakadt belőle. Morskie Oko (Tengerszem) lett a neve. Ékszereit a hercegné mind ebbe a tóba dobálta, ezeket később kihalászták.

Amikor már semmi sem volt, csak a tavak meg a puszta sziklák, maga a hercegné is beléveszett az egyik tóba, s mivel fekete ruhában volt, a tó vizét feketére festette, s az a mai napig is fekete.

Azt mesélik az emberek, hogy ott még mindig hallani sírását és jajveszékelését, mert a hercegné lelke jajgat, segítségért könyörög. Ám ha ezt valaki meghallja, s megesik a szíve rajta, a szikláról lezúduló hó rögtön betemeti.

Rajzokat készítették:

Kiss Petra, Kopasz Csenge, Répási Luca, Farkas Hunor, Babály Kamilla, Klimek Júlia, Birkás Anna, Nagy Krisztián, Sági Nenszi, Szabó Kata, Szigeti Lili, Gémes Luca, Majzik Janka, Móra Edina, Czeglédi Anna

Sándorfalvi Térségi Alapfokú Művészeti Iskola

tanulói

2022.