Kereső


http://mocorgohaz.hu/

Lehűlt a levegő, fázom. Itt ez a sok csodaszép rajz, és kérik maguknak a mesét. Nos, akkor kezdjük:
Hol volt, hol nem volt, hogyan is volt?
Amikor a legkisebb előtti fiú megszületett, az nagyon régen volt. 
Heten voltak testvérek és tudjuk jól, hogy ált...

Kép forrása: PNG

Lehűlt a levegő, fázom. Itt ez a sok csodaszép rajz, és kérik maguknak a mesét. Nos, akkor kezdjük:

Hol volt, hol nem volt, hogyan is volt?

Amikor a legkisebb előtti fiú megszületett, az nagyon régen volt. 

Heten voltak testvérek és tudjuk jól, hogy általában mindig a legkisebb a legszerencsésebb.

A többiek meg elvannak valahogy. A legkisebb előtti, élete viszont izgalmasabb.

Még kicsi, hogy világgá menjen, ahhoz meg már elég nagy, hogy lássa;

a kisebbik testvérét jobban szeretik. 

A legkisebbeknek a valóságban nem is kell világgá menniük, mert nincs rá okuk.

A legféltettebbek, legdrágább kincseik szüleiknek.

Így vélekedett a legkisebb előtti fiú.

A többi testvér már felnőtt, szétszórta őket az élet a nagyvilágban. 

A legkisebb előtti fiúnak is ideje volt, valamit kezdenie az életével.

Mindenki vágyik valamire, így a legkisebb előtti is vágyott. 

A szeretetre.

Miután pedig hiába várta, hogy megkapja, elindult hát világgá, hogy azt megkeresse.

1

Hol lehet szeretet kapni? – tűnődött a legkisebb előtti fiú. Amikor megszólította egy öregasszony.

- Elkísérnél egy darabon? Gyenge a szemem, és nem látom az utam. Vége felé járok.

- És te merre fiam?

A fiú miközben mentek, elmesélte úti célját. Búcsúzóul az öreg néne útba igazította:

- Van nekem hét nagy tudású lányom. Segítenek, tudom, csak mindig egyenesen, menj ezen az úton!

Elindult hát hősünk, hogy keresse a helyet, ahol ő majd végre szeretetre lelhet.

Estére ért be egy kicsi falucskába, az első házban lakott az öregasszony lánya.

Ismerője volt ő mindannak a szépnek, mit e földi világban emberi szem csak érhet.

Öreg kora ellenére, arca szép volt, nem ráncos, bűbájjal varázsolt magára ifjúságot.

2

Az asszony a fiút egy hétig ott tartotta, és a szemét és lelkét, szép lassan felnyitotta.

Sokat beszélt neki minden földi szépről, mert úgy vélte, hogy a belső szépségnél fontosabb a külső. 

- Mindenkinek mást és mást jelenthet a szépség, ezért olyan csodálatos és becses egy érték.

Te is bármiben megláthatod a szépet, csak legyél nagyon figyelmes, erre az egyre kérlek.

Ne csak nézz a világban, hanem láss is kérlek! – tanácsolta az asszony a kereső legénynek.

Ám a fiút ekkor már hajtotta tovább a vágya:

- Lelkem a szeretet vajon hol találja?

- Menj utadon tovább, és majd megtalálod! Kívánom, hogy teljesüljön minden csodás álmod!

Hősünk, ahogy haladt, már nem csak nézte, hanem látta,

ahogy kibomlott a világ és annak száz csodája.

Virágzó rétek, csobogó patakok simogatták lelkét amerre ballagott.

Csodálta, látta, de még nem értette, tudását tudta, hogy tovább kell, fejlessze.

3

Következő este, egy színes faluba érkezett, erőteljes színe volt benne ott mindennek.

Betért a legelső furcsa tarka házba, melynek egy idősebb házaspár volt a gazdája.

Megvendégelték minden földi jóval, és beszédbe kezdtek a látogatóval.

Elmesélték neki, mivel foglalkoznak, és miért ilyen színe van a falujuknak:

- Mi a színeknek élünk, készítjük, keverjük őket. Tarkára festünk itt ma mindent körülötted.

Színek nélkül hidd el, szürke lenne a világ. És elkezdték mesélni e csoda minden titkát:

- Sóvárgó vagy savanyú az csakis a sárga, narancsot kapsz, azt vörösbe mártva. A vörös szerintem

a színek királya, rikít, visít annak, aki éppen látja. Ha kékkel kevered, nyugtatóbb lesz színe, ibolya

illatát igézi szívedbe. A kék szín pedig a nyugalom tengere, ha ránézel, áloméj szállhat a szemedre.

Kékhez, ha sárgát adsz, az életet látod, zöld színben tündököl, mint egy smaragd város.

4

Nézte a színeket, ismerkedett velük, ragyogásuk betöltött mindent, mindenütt.

- És én ezeket miért nem láttam soha?

- Mert nem ismerted őket, ez lehet az oka.

Egy idő után legényünk már nem találta helyét.

A szeretet hol találom? –türelmetlenkedett ismét.

- Előbb pihenj meg nálunk, holnap majd indulhatsz – felelték válaszul az izgága fiúnak.

Elaludt a fiú, és érdekes álmot látott. Házaspár veszekedett egy kecskén, mely csak némán állt ott.

Az állatot mind két fél magának akarta. Évek óta tartott már ez a huzavona.

Reggel a fiú elmesélte álmát, és kíváncsian várta az öregék válaszát.

- Amit álmodtál, az jövendő életed része. Ha akarod, valóra válik, csak kívánság kérdése.

- Nem! – válaszolt a fiú - szeretetben akarok élni, és azt akarom majd a jövőben meglelni!

Akkor menj tovább bátran az utadon, kitartásodért járjon majd jutalom!

A fiú elé ekkor, egy új világ tárult, ilyet még nem látott, se nem itt, se másutt.

Minden csoda tarka lett és színes pompában játszott. A megismert színek ragyogták be a világot.

5

Következő faluban érte őt az este. A házat, ahol szállást kért, egy furcsa néne élte.

Okos szeme érdeklődve vizslatta a legényt. Olvasott is belőle, amennyit csak remélt.

Tudom már ki vagy, mert húgaim szóltak. Azt is sejtem, mit keresel. A szeretetet igaz?

Anyámnak én, harmadik gyermeke vagyok, tárgyaknak nevet csak is én adhatok.

Célodhoz mindennek tudnod kell a nevét, különben e tudás nélkül, utad itt véget ért.

Lássuk téged, hogy hívnak? Mi a becses neved? Milyen nevet adott édesanyád neked?

A fiú furcsán nézett rá, majd szomorúan mondta:

- Nevet anyám nem adott, és más se nekem soha.

Olykor, utolsó előttinek hívnának, magányos gyermeke vagyok e világnak.

- Gyere, kapsz egy álomba ringató, hűs teát, ami majd segít nevet aggatni rád!

A fiú szép csendben megitta teáját, kemence padkára fektette csizmáját,

csíkos párnára hajtotta fejét és ezután szép lassan mély álomba alélt. 

6

Álmában anyókák jöttek sorról sorra, mondták tárgyak nevét, ő pedig tanulta.

- Ez itt a fa – mondta egyik.

- Ez meg itt egy virág – mondotta egy másik.

- Ennek neve birka, nézd csak, az ott kecske – felelte neki egy takaros menyecske.

És a fiú sorra, tanulta mindnek a nevét. Végül pedig kérdezte:

- Én pedig ki volnék?

Ekkor megjelent egy lány és neki azt mondta:

- Bármi lehet neved, de te leszel az, ki azt először kimondja.

- Kereső! - riadt fel - Kereső a nevem. Most már mindenki tudja. Végre névre leltem.

Kinyílt a világ is szépen körülöttem. Látom már csodáját, színekbe festetten.

Nevén is tudok mindent itt nevezni, csak a szeretetet nem találom, tovább kell hát menni.

7

Útját folytatva, találkozott egy lánnyal, őt is megszólította nagy kíváncsisággal:

- Tudnál-e segíteni egy dologban nekem, mert én már régóta a szeretetet keresem?

- Tudom, mi járatban vagy, a negyedik nővér vagyok, megpróbálok segíteni, amennyiben tudok.

Fiatalság a nevem, bár már száz éves múltam.

- Tudd meg, én sosem öregszem, bár jó hosszú a múltam.

Ha fiatal akarsz maradni, segíthetek neked, megiszod, a bájitalom és semmi baj se érhet.

Már épp inná az italt, mikor megáll a karja, a fiatal vénlánynak a következőt mondja:

- Én úgy nem akarok örökké élni, hogy nem tudom, mi a szeretet, és milyen szeretve lenni.

Mert szeretet nélkül mit sem ér az élet, a szeretet keresem, ebben segíts, kérlek!

- Tovább menve utadon remélem, rátalálsz! – búcsúzott el tőle a fiatalos álság.

Mire jó az örök ifjúság, ha nem lelsz szeretet benne? – elmélkedett magában a fiú elmerengve.

 8

Tovább menve Kereső, furcsa dolgot látott, kétszekérnyi öregasszony az út mellett megállott.

Visongtak, táncoltak, és boldogok voltak, bálba készültek tán, vagy megbolondultak?

Ilyet még se világ, se senki se látott, mikor az egyikük a legényhez kiáltott:

             - Gyere velünk fiú! Király lehetsz nálunk, két napig csak táncolunk, addig meg se állunk.

Mert vidámság nélkül mit sem ér az élet, ugorj fel a szekérre, és tartsál velünk kérlek!

Kereső erre a vállát vonogatta, ő a mulatozást haszontalannak tartja.

- Mi a jó abban, ha mindig mulatoztok, nem csináltok mást, folyton csak táncoltok?

Válasz erre nem jött, mert rég tovarobogtak, és ezzel akkorra már vége lett a napnak.

9

Az este ismét egy furcsa házban érte, két idős emberke most is vendégelte.

De valamiért könnyeik egyre csak hulltak, Kereső kérdésére így válaszoltak:

- Mi mindig sírunk, ez a mi sorsunk. Bármit is készítünk, bármink is születik, az mindig elvészik,

vagy pedig elenyészik. Ma estére is születne egy bari, de a hideg azt is, el fogja majd vinni.

Nem lesz kicsi barink, nem lesz mit nevelni. Nem tudunk ez ellen mi már semmit tenni!

- Hozzátok majd ide, mellém a meleg helyre, jó helye lesz neki itt, meleg a kemence!

Úgy is lett, ahogy azt a legényke kérte, állatka bekerült, a meleg helyére. Kereső szívében ekkor

melegség támadt, nem tudta, hogy mi az, mi belőle most áradt.

Valami történt, ezt most már jól látta, rálépet végre a szeretet útjára.

Segítettem, és ezzel boldogságot adtam, és az utamra végre én is rátaláltam.

Egy darabig még az idős párnál maradt, és segített ott, ahol munka akadt.

Boldog volt, hogy könnyeiket már nem igen látta, de az igazi szeretetet még mindig nem találta.

10

Tovább menvén hősünk, Kereső az útján, mikor egy csengő hang szólította kurtán:

- Gyere Kereső! Menjünk fel az égbe, én leszek vezetőd a Tejút felé menve!

Én a hetedik vagyok testvérek közt a sorban, megmutatom neked, hogy a szeretet hol van.

Ha velem jössz az úton, és összegzed az álmod, valóra fog válni minden kívánságod!

Megláttad a szépet, tele lettél színnel, de a szeretetre nem találtál így sem.

Megismerted ezután minden tárgynak nevét, álmod elhozta a tied is, de ez még így is kevés.

Utad során pedig, egyre bölcsebb lettél, nem akartál mulatozni és örök ifjú se lenni.

A szeretetre tudod, máshol fogsz lelni, a sekélyes felszín alatt, kell azt majd keresni.

Boldogságot csak úgy kapsz, ha megdolgozol érte, végigjárva utadat, célba érhetsz végre.

 

Azzal ráléptek egy csodás ösvényre, mit Tünde néne készített, égi vezetője.

Szent Péter mutatta, hogy merre menjenek, angyalok dala kísérte minden lépésüket.

Égi báránykák csengője csilingelt, melynek ritmusára, kettőjük lába lépdelt. 

Hattyú csillagképnél megálltak pihenni, a Vízöntőnél meg egy kis italt inni.

Itt szép leány vizével a Tejutat öntözte, és annak néhány cseppje a földet is elérte.

Csodás harmatként ült le minden ágra, égi tüneménynek mindez a csodája.

Csodás mind az, ami itt látszik, de szívemben még sincs, amire az vágyik.

11

Mikor elértek Göncöl szekerén túlra, Orion a kaszás állt elébük az útra.

- Mit kerestek ti itt, hol még a madár se él meg, csak egy-két égi bárány, meg angyal, mi ide téved.

- A szeretet merre van, merre keressem? Érte minden helyet már, végigmeneteltem.

Voltam hét nővérnél ki igazított útba, megismertem sok szépséget, tudást gyarapítva.

Nem kell nekem szépség, színek és gazdagság, nem kell fiatalság, mulatság, bolondság.

Feljöttem az égre, e reményteli helyre, hogy a szívem végre a szeretet lelje.

 

- Nem kaptál a földön, ilyet senkitől soha? Nehéz sorsod lehetett hallod-e te koma.

Nem szeretett anyád, és azon túl se senki? Ezért segítek neked szeretetre lelni!

Azzal az övéről lecsatolt egy sípot:

- Ha ezt megfújod, teljesülhet álmod! Megkönnyíti utad, hogyha ezt használod.

Indulj el egyenest a holdvilágon túlra, Tündérország bejárata ott lesz pár perc múlva.

Azon kell belépned, hogy megleld szíved vágyát, ott majd megpillantod szerelmednek tárgyát.

Ott rád talál a szeretet a béke, mert bőven megérdemled, megdolgoztál érte.

Isten áldjon utadon, és sípom ne felejtsed! Vigyázzanak rád égiek! – és ezzel elsietett.

Kereső is búcsúzott, Tünde néne hagyta, hogy keskeny derekára a sípot felcsatolja.

Nem volt már szüksége sípra, se semmire, varázseszköz nélkül kell, célját hogy elérje.

12

Ekkor a sarki fény tüzes erejével, megnyílott előtte Tündérország kertje.

Kitárult a kapu, kereső belépett, nem látott életében soha még ily szépet!

Két gyémánt csillag nézett a szemébe, nem is a szemébe, szíve belsejébe.

Hívogató karját a lány érte nyújtotta, Kereső szívét lángba borította.

- Ő lenne az, ő lenne, ki miatt az utat jártam? Ő lesz a szeretet, mi miatt oly sokat vártam?

Valami ekkor szívébe hasított, ismeretlen érzés, amit tapasztalt ott.

 

Közeledett lassan az égi tündér felé, és egész szívét ellepte a földöntúli remény.

Ez lenne a szerelem? Ez a szeretet? Ez, amit már oly régóta keresett?

Színpompába borult körülöttük a világ, Kereső keresett, és övé lett a világ.

És most sejtheted, mi mesénk tanulsága. Ha meg nem, indulj el utána!

 

Török Zsuzsanna, amatőr író

Ezt a mesét írta: Török Zsuzsanna amatőr író

Általános iskolás korú gyerekeknek tanítok rajzot. Nagyon szeretünk meséket illusztrálni. Rajzaink díszítik többek között a Magyarországon is megjelent J.K. Rowling: Az Ickabog című könyvének egyes fejezeteit. Az évek folyamán nagyon sok szép kép készült a gyerekek keze nyomán. A rajzokat nézegetve eszembe jutott: mi lenne ha a képekhez én írnék egy mesét? Így született meg a Kereső elnevezésű munkám....


https://webshop.meskete.hu

Vélemények a versről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!