Az Édességek bolygója.
Valahol a sötétségben,
űrvilágnak legmélyében,
aszteroidák és csillagok között,
egy különleges bolygó rejtőzött.
Akárki nem is láthatta,
magát csupán a gyerekeknek mutatta.
Viszont ők mikor megpillantották,
bűvkörében kerültek mindjárt.
Körülötte vattacukor felhők
biztosították az édes levegőt.
Felszínén a víz helyett,
epres tej csörgedezett.
A földjét kekszdombok,
azok csúcsát nugáthalmok
terítették be mindenütt,
néhol pedig marcipán is feküdt.
Süvegsapkás, színes házakban
éltek a lakók boldogságban.
A bolygót gyermekek lakták,
akik odafigyeléssel ápolták, óvták.
Rend és biztonság uralkodott,
a mohóságnak nyoma sem volt.
Igazi csoda helynek számított,
ahol egy ifjonc csakis álmában járhatott.
Ugyanis az édességek bolygója,
csak úgy, mint a soha el nem fogyó piskóta,
egy álombeli, elképzelt planéta,
melynek létezése egy mendemonda.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a verset írta: Nagy Dóra amatőr író
Útkeresés örökös időhiánnyal a nyomomban. Röviden így jellemezném magam. Hobbyként élem meg a betűvetést és falást, mely gyermekkorom óta az életem része kisebb-nagyobb kihagyásokkal. Édesapámtól kaptam az írás szeretetét, aki költőként fejezi ki a benne lakozó érzéseket, édesanyámtól pedig az olvasásét, akit kislány koromban mindig könyvvel a kezében láttam megpihenni. Egy határozott kisgyermek anyukája...