A szemét-szivárvány

A szemét-szivárvány.

Nem messze történt innen, lombos fákkal tarkított Zöld Mesék Erdejében. Ott élt egy kupacnyi barát, őzike, róka, nyest, holló, rigó, és az ikertestvér vidrák. Az állatok egész nap az erdőt rótták, és lepke kergetéssel kerülték el a munkát.

Történetünk reggelén, mialatt társaik gyülekeztek a pernyén, ők kergetőztek nagyokat kacagva, nem hallották, ahogy Tündér óvó néni a feladatot mondja.

• A mai napon szemetet fogunk gyűjteni, sok dolgunk lesz, sajnos az erdőt sok ember szennyezi. De ha összefogunk mindannyian, még az eső előtt végzünk és utána pihenhetünk boldogan.

Ugyanis sűrű felhők takarták el a napot, úgy tűnt, az égi víz nemsokára eláztatja a lelkes csapatot. Gyorsan neki is kezdtek a szemétszedésnek a lurkók, gyűltek a megrakott zsákok és a szemetes zacskók. Eközben az említett csapatnyi barát, munka helyett játékot hirdetett: mégpedig bújócskát. Amíg a többiek serényen dolgoztak, ők heten vígan futkároztak. Tündér óvó néni nem tűrte ezt sokáig, rájuk parancsolt és elkísérte őket vissza az óvodáig.

• Ti rosszcsontok, ti ott heten, nem viselkedtetek rendesen. Ezért büntetésképpen, seperjétek fel a csoportszobát szépen. Mire visszaérek a többi gyerekkel, legyen tisztaság, várjatok minket csillogó tereppel.

Nem volt más választása a csintalan ifjaknak, nekiláttak a seprésnek, és egész ügyesen haladtak. Mire a többiek fáradtan visszaértek, ők is készen lettek és kimerülten henyéltek. Ovis társaik mosollyal, egymás szavába vágva, mesélték mit láttak a széles határba. Mivel az eső elkapta őket, bebújtak egy fa odvába, csak ott találtak menedéket. Azonban a zápor gyorsan lecsillapodott, így kibújtak az odúból és olyat láttak, amitől szemük káprázott. Egy csodálatos szivárvány volt fent az égen, ámuldozva nézték, hiszen ez nem mindennapos látvány az erdőben. A hallottaktól szomorú lett a büntetett banda, kimaradtak a varázslatból, mindenki az élményt harsogja. Ők meg lehajtott fejjel vehették tudomásul, hogy nekik nem jutott ebből csodából.

Egykedvűen kullogtak haza, a hét jó barát, már nem ugrándozott vidáman ide-oda. A vidra testvérek a melankóliából kitörve, egy remek ötlettel álltak elő sietve:

• Mit szólnátok, ha készítenénk egy saját szivárványt? Hiszen alkottunk mi már közösen rengeteg találmányt. Mi lehet olyan nehéz ebbe? Gyertek, ötleteljünk kedvünkre!

Összedugta hát fejét a kis csapat, szót-szó követett, a terv haladt. Kigondolták, hogy szemetet fognak keresni az erdőbe, elmennek oda, ahova még társaik sem mentek be. Cifra hulladékokat fürkésztek, hogy megalkossák a színes égi remeket. Szét is széledtek egy tisztáson, mindenkinek megvolt a saját feladata, tudta mindenki, hogy mit kutasson. Elsőre a nyest tért vissza, hozott egy piros pólódarabot, a bokor tövéből hozta. Majd az őzike is megérkezett, szájában egy narancssárga zacskó lifegett. Nyomában már ott volt a róka, aki a sárga műanyag palackot hozta. A holló is leszállt közéjük, egy zöld csokipapírral, mely a fák lombjai között rejtőzött. A rigó apró csőrében, egy kék, törött vödröt szorongatott serényen. A vidra tesók egyike egy indigókék alumínium gyűrűt hozott a felszínre. A tó iszapjába volt befúródva, onnan húzta ki, csupa sár volt az orra. Bátyja pedig a vízpartról, egy lila fogkrémes tubust vett elő, bár undorodott a látványtól. A talált lomokat egy kupacba tették, és egy hosszú zsinegre óvatosan felfűzték. Mindennek az lett az eredménye, hogy született egy szép szivárvány hulladékból, legnagyobb meglepetésükre.

Büszkén siettek a művel Tündér óvó nénihez, akinek a nem mindennapi üzenet egyből elért a szívéhez. A meghatottságtól magához ölelte a kicsiket, a kezükben a szemét-szivárvány csak úgy fénylett. A boldog társaság örömmel tudatta, a kreációt ezentúl mindenki csodálhatja. Nem kell a ritka égi jelenséget lesni, hiszen itt van a mása, ami lomokból készített, egyedi.

A szemét-szivárvány azóta, felkerült az óvodaajtóra. Ékesíti az épületet, miközben az újrahasznosításra hívja fel a figyelmet. Arra kérlek téged is kedves olvasó, készíts te is szivárványt, legyél hulladékból alkotó. Ezzel mutasd meg a világnak, hogy még a szemét is szivárvánnyá válhat.