Piroska és a nagymama erdei kalandja

Piroska és a nagymama erdei kalandja.

Egy verőfényes, májusi napon

Piroska sürgölődött otthon.

Kedves, fodros kosarába,

belekeveredett egy doboz málna.

Egy kolbász is került mellé,

a csomag így vált teljessé.

Ezután készen állt a kalandra,

melyre szeretett nagymamája hívta.

Kirándulni mentek az erdőbe,

Rohant is a lány mamája elébe.

Piros ruháján megcsillant a nap,

Kabátján a sietségtől nyitva maradt a csat.

Az erdő szélén találkoztak,

ott, ahol a házak elmaradoztak.

Kettesben mentek a sűrűbe,

sok felfedezni való kellős közepébe.

Ahogy az úton halkan haladtak,

a bokorból zörrenést hallottak.

Kisvártatva egy mezei nyúl

kandikált ki a bozótból.

Nagyi, ez az állat, hogy került ide?

Egyébként meg miért ilyen nagy a füle?

Kedves kislányom Piroska

Nem láttál még nyulat soha?

Azért nőtt ekkora füle,

hogy hallja, ha valaki közeledik feléje.

Látod tőlünk is megijedt,

ezért már el is sietett.

Ezután sétáltak tovább,

mígnem megláttak egy odvas fát.

Annak egyik ágán ült a bagoly,

édesen aludt, arcán mosoly.

Piroska a nagy madarat látva,

mamája nevét hangosan kiabálta:

Nézd csak nagyi mekkora,

de a szeme miért van lecsukva?

A hangos zajra a bagoly felriadt,

szeme pedig ezután már nyitva maradt.

Piroska meglepetten nézte:

Mama, miért olyan nagy a szeme?

Kérdésére nagyanyó nevetve válaszolt,

ez a kislány aztán mindenre kíváncsi volt.

A bagoly éjszakai állat,

olyankor kezdődik neki a vadászat.

Szeme segíti a sötétben látást,

így nem szükséges vinnie lámpást.

Anélkül is biztosan jár-kel,

a sötétség számára nem ijesztő lepel.

Piroska elégedett volt a válasszal,

így tovább indult vidám kacarászással.

Örömének azonban gyorsan vége lett,

mikor előtte a semmiből egy medve termett.

Hatalmas mancsai voltak,

ami egyből feltűnt Piroskának.

Nagymama most mit csinálunk?

Félelmünkben kiabálunk?

Nézd meg mekkora a medve keze,

elszédülnénk, ha felénk legyintene.

Ne aggódj kedves Piroska,

van nálad egy telepakolt kosárka.

Abban lapul egy doboznyi málna,

rakjuk a medve elé, hátha megállna.

Így is tett a kis csapat,

majd sietve tovább haladt.

A medve közben vadul nyammogott,

minden falatot megfontoltan fogyasztott.

Mire rámordult volna Piroskára,

csak a hűlt helyét találta.

Azonban a páros nem pihenhetett,

újabb veszedelemmel küzdhetett.

Ugyanis eléjük ugrott egy farkas,

vicsorgó, de egy kicsit foghíjas.

Jaj nagymama, nézd a száját.

Miért nyalogatja ajkai sarkát?

Kisunokám, biztos ő is éhes,

az ebédidő lassan esedékes.

Keress neki is pár finom falatot,

a kolbász jó lesz, nem gondolod?

Piroska elővette az ízletes darabot,

a farkas elé dobta, aki beleharapott.

Jobbnak látták otthagyni a fenevadat,

hátha kevés lesz neki a zsíros falat.

A sok izgalomtól ők is megéheztek,

a kosár tartalma azonban megüresedett.

Ezért jobbnak látták, ha hazaindulnak,

ebédet inkább fedett helyen fogyasztanak.

Piroska tele élménnyel tért haza,

a történéseket tele szájjal mondta.

Nagymamája mosolyogva hallgatta,

Büszke volt bátor unokájára.