Az édességek nélküli falu

Az édességek nélküli falu.

Az édességek nélküli falu

Volt egyszer egy mindentől távol lévő elzárt falu, ahol nagyon szerették a saját hagyományaikat, részint mivel soha sem érintkeztek más falubeliekkel, nem ismertek más helyeket sem. Az egyetlen nemes ember a faluban a gróf volt, ezért is lett ő a polgármester. Sajnos pár évvel előtte a gróf felesége meghalt, egyedül maradt, s emiatt elég szigorú és merev ember vált belőle. A falu lakóinak szó nélkül tisztelni kellett minden döntését. A legfurább az volt, hogy ebben a faluban tilos volt mindenféle sütemény és édesség, még a saját házukban sem lehetett csinálni. Hogy miért? Mert a gróf felesége abban halt meg, hogy félrenyelt egy vaníliakrémmel megtöltött diós piskótát. Hiába nem tetszett a lakóknak, nem mertek szembeszállni a polgármesterük rendelkezésének.

Ám egy nap, amikor erős szél fújt, érkezett a faluba egy vándor és szállást kért néhány napra. A gróf nem szerette az idegeneket, mert attól félt, hogy esetleg megzavarja az emberek nyugalmát. Mindenesetre ez a vándor nem tűnt rossz embernek, ezért megengedte, hogy megszálljon a faluban. Viszont azt nem tudta, hogy ennek a vándor tulajdonképpen egy cukrász volt a mestersége. Mivel a vándor  nem ismerete a falu törvényét, ezért süteményeket készített, hogy megköszönje a vendéglátást.

Amikor a gróf megtudta, azonnal elzargatta a faluból. A falusiak viszont miután megkóstolták a vándor által készített sütiket, azt mondták, hogy ezúttal a gróf eltúlozta a dolgot. Tudták, hogy sütemények nélkül lehet élni, hiszen már évek óta így éltek, de hogyan lehet ünnepelni egy születésnapot krumpliból és spenótból összegyúrt tortával? Még a gyertyák sem égnek rajta olyan jól, mint egy szép születésnapi krémes piskótatortán!

Elkezdtek gondolkodni, hogy mitévők legyenek. Egyikük gyorsan a vándor után eredt, és visszahívta, hogy segítsen nekik . Elhatározták, hogy közösen szerveznek egy nagy ünnepséget a gróf tiszteletére. Lesz ott gyümölcstorta eperrel és tejszínhabbal, körtés csokoládétorta, tiramisu, és még vaníliakrémes palacsinta is.

Kitaláltak valami banális dolgot, hogy mivel csalják  oda a grófot az ünnepségre, melyet a falu legnagyobb házában rendeztek meg. Szépen feldíszítették, és amikor a gróf belépett a házba, a falusiak hatalmas éljenzéssel köszöntötték, mint a legjobb polgármestert a világon. A gróf látva a gyönyörű édességeket, először haragra gerjedt, már épp kiabálni akart miatta,   de akkor  eszébe jutott szeretett felesége, és könnyek szöktek a szemébe  arra gondolva,  mennyire boldog lenne a grófné, ha most itt lehetne. A hirtelen jött haragja elszállt, megköszönte a falunak a kedvességüket.

  – A mai naptól kezdve ezt a napot, május 28-at az Édességek Napjának fogjuk nevezni, és minden évben megtartjuk.

Így történt, hogy a vándor már nem vándorolt faluról falura, városról városra, hanem ott maradt és nyitott egy cukrászdát, melynek “A vándor” nevet adta.