Az elrejtett kincs - 11. Fejezet


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/
  • 2024.
    ápr
  • 04

Felnőtt előolvasást igényel! Érzékeny téma!
֍
11. FEJEZET
A TALÁLKOZÁS
 
Malinna beköltözött a pezsgő nagyvárosba, Vizionária szívébe. A lányt magával ragadta a sok szép színes épület, az imágók sokszínűsége, és kedvessége. Mindegyiknek volt valami kis h...

Kép forrása: Saját

Felnőtt előolvasást igényel! Érzékeny téma!

֍

11. FEJEZET

A TALÁLKOZÁS

 

Malinna beköltözött a pezsgő nagyvárosba, Vizionária szívébe. A lányt magával ragadta a sok szép színes épület, az imágók sokszínűsége, és kedvessége. Mindegyiknek volt valami kis hibája, tökéletlensége. Takargatnivalója a múltból. Talán ezért is érzett olyan nagy rokonszenvet a műhelybéli imágókkal szemben. Délelőtt a műhelyben alkotott és délután is folytatódott a szorgos munka. Volt, hogy estig is elhúzódtak az órák. Mindent ki lehetett próbálni, ami alkotás: rajzolás, festés, szobrászkodás, szövés, varrás, faragás…Malinna úszott az örömben, végre rátalált önmagára. Mindig is erre vágyott gyerekkora óta. Néha-néha hazalátogatott nagyszüleihez. Nagyon szerette őket, de tudta ott kell hagynia a nagyszülői házat és saját lábára kell állnia. 3 másik imágólánnyal együtt kibéreltek egy kis házikót nem messze a műhelytől. Sokat beszélgettek, nevettek, főzőcskéztek, alkottak együtt. Valami mégis hiányzott Malinna életéből. Valami, vagy inkább valaki. Az árnyék pedig igyekezett mindent elkövetni, nehogy észrevegye akárcsak egy imágóifjú is Malinna valódi arcát. Az igazságot megvallva Malinna így érezte magát biztonságban: az árnyék csapdájában. Látta barátnői boldogságát egy-egy imágóifjú oldalán, és benne is felmerült a vágy. Szeretne szeretni. Szeretne szeretve lenni. Szeretné, ha valaki, úgy szeretné őt, amilyen valójában. Szeretné, ha valakinek lenne ahhoz bátorsága, hogy betekintsen az árnyék mögé, és kiszabadítsa őt onnan. Sajnos ezek a vágyak hiú ábrándnak bizonyultak Malinna életében.Hogy csitítgassa egyre növekvő sóvárgását, belevetette magát az éjszakai bohémvilág kínálta lehetőségekbe. Barátaival végigjárta Vizionária mulatóit. Még a Délvidék közelében lévő mulatókba is betette a lábát. Ezek az imágók, akik ezekben a sötét lebujokban fecsérelték az idejüket, már nem is érezték a mocsáros lápvidékről beszivárgó bűzös kénszagot. Annyi ambrózia nektárt ittak, hogy észre sem vették, ha ivócimborájukká szegődött a Parancsnok egyik zsoldosa. Ezen a helyen, könnyű volt a Parancsnoknak győzelmet aratnia az imágók szíve felett. Sokszor önként adták neki a szívük trónját. Malinna is ezen a délvidéki tivornyahelyen töltötte estéit barátaival. Nem egyszer küldött ki a Parancsnok hadüzenetet Malinna szívéért. Valahogy olyankor mégis valamiféle csoda folytán az offenzíva célt tévesztett. Egyszer például egy halálos ambrózia koktélt kevert neki a csapos, amit az egyik szélcsap imágóifjú kínált fel Malinnának.

- Tessék! Idd meg drágám, ettől mindjárt jobban leszel! Nem fog fájni a fejed többé, és minden bajodra gyógyír lesz, meglásd!- Fűzte volna be az ifjú Malinnát.

Malinna megköszönte a kedves szándékot a nem épp jóképűnek mondható legénynek, majd kezébe vette az ütött kopott, ujjlenyomatoktól hemzsegő maszatos üvegpoharat, benne a fortyogó abszintszínű sűrű folyadék. Illata, mint a hársfavirágzata, bódító volt. Szájához vette a poharat, mikor egy cseppnyi Lelkes Alak tűnt fel észrevétlenül, és egy jól célzott mozdulattal, kilökte Malinna kezéből a boszorkányok italát. A pohár ripityára tört, a méregből semmi sem maradt, szétfolyt az öreg lyukas hajópadlón. Körülötte pókszázlábú állatok nyaldosták cseppjeit, amitől hirtelenjében egytől egyig felfordultak.

Malinna mit sem vett észre az egészből. Felállt, kiment a mosdóba. Megmosta arcát, majd belenézett a törött, kissé homályos tükörbe. Kócos rézszőke hajába beletúrt. Egészen közel hajolt a tükörhöz, és beszélni kezdett hozzá:

- Hol vagyok? Mi történt velem? Miért vagyok itt? Ki vagyok én?

Malinna albérletről albérletre költözött. Az éjszaka tett látogatásai a délvidéki mulatókban majdhogynem mindennaposak voltak. Próbálta magányát elűzni egy-egy imágóval az oldalán, de amint pirkadt, a mámorosnak tűnő percek is tovarebbentek az éjszakával együtt. Egy ilyen bohém éjszakai szórakozás után történhetett, mikor hazaérve az albérleti házikójába, levetette cipőjét, és szédelegve beesett az ágyába. Azonnal elaludt. Az éjszaka hűs szellővel cirógatta Malinna sápadt fehér orcáját. A Hold ezüstös sugarai egyenesen Malinna íróasztalát világították meg, amin régi, füzetből kitépett vázlatok hevertek. Hirtelen óriási fény árasztotta el a piciny albérleti szobát. Malinna nem nyitotta ki a szemét, forgolódni kezdett az ósdi kereveten. Az árnyék mellette feküdt, viszont, amint az óriási aranyló fényáradat beözönlött a szobába, az árnyék elmenekült, szétfoszlott a nagy világosságban. Az Igazmondó ott állt Malinna feje fölött, egészen közel hajolt hozzá, suttogni kezdte a fülébe:

- Az enyém vagy!

Majd megfogta a lány kezét, mintha örökre elpecsételte volna neki magát.

Hajnalodni kezdett. Malinna lakótársai a konyhában reggeli kávéjukat szürcsölték. Vidám kacarászó hangokra ébredt Malinna. Megdörzsölte sírástól felduzzadt szemeit, majd kibotorkált a többiek közé.

- Jó reggelt!- mondták a lányok- Mi történt veled? Úgy nézel ki, mintha kísértetet láttál volna!
- Hát nem tudom! Jaj a fejem!- roskadt le egy székbe Malinna, mikor hirtelen beléhasított az éjszaka.
- Valami furcsát álmodtam. Annyira valóságosnak tűnt.
- Elmondod nekünk is? Gyere, közben idd meg a kávédat, mert nem soká kihűl!- vágta rá a szobatársa.

Malinna megfogta a barna kis kerámiacsészét, kortyolt egyet a fekete löttyből, majd rákezdte:

- Álmomban egy sötét, koromfekete kastélyban jártam, ami telis tele volt szobával. Rengeteg szoba volt, és én mindegyikbe be szerettem volna menni, felkutatni, hogy mirejtőzhet az ajtók mögött. Szerettem volna az egész ódon kastélyt felkutatni. Így hát benyitottam az egyik szobába. A szoba szintén sötét volt. Amint beléptem, rengeteg zsoldos katona tűnt fel és mindegyik engem vett célpontba. Egyre közelebb és közelebb jöttek hozzám.
- Jaj, te magasságos!- kiáltott fel az egyik lány- Ez nagyon félelmetes! És mi történt ezután?
- Hirtelen előttem termett az Igazmondó.
- Az Igazmondó??? Jaj, Malinna, túl sok ambróziát ihattál az este!- nevettek fel egyhangúan a lányok.
- Igen, Ő volt az, tudom furán hangzik, de hát Ő állt ott előttem talpig fehérben, és fénylett az alakja. Nem szólt semmit, csak felemelte a kezemet, és az Ő tenyere megérintette az enyémet, aztán eltűnt. A tenyeremen viszont otthagyta az ő fényét, az Ő lenyomatát, és fénylett a kezem, de amint az Igazmondó eltűnt a zsoldosok újra közelíteni kezdtek felém, megint egyre közelebb. Én nem szóltam semmit, csak feltartottam a fénylő kezemet, és azok szőrén szálán eltűntek. Ez jó érzéssel töltött el, mert kimentem a szobából, és többé már nem féltem bemenni a kastély többi szobájába, hanem mindegyikbe benyitottam, és ha jöttek újra a zsoldosok, újra feltartottam a kezemet és azonnal eltűntek. Ekkor felébredtem.
- Hát ez nagyon különös, és misztikus álom, Malinna! De most már sietnünk kell, mert elkésünk a műhelyből!

Gyorsan összekészülődtek és már rohantak is a műhelybe, ahol mesterük már várt rájuk, hogy újabb feladatot, alkotást készíthessenek el. Ezzel az álom a feledés homályába merült. Az Igazmondó viszont nem felejt! Ő sosem felejt! Eljön azokért, akiket kiválaszt.

*

Teltek múltak a hónapok. Malinna letette mesterségének vizsgáját. Albérlő társai szétszéledtek, mindenki a maga útját járta. Malinna egyedül volt újra a kis lakásban, most már nem csak egyedül érezte magát, hanem valójában egyedül volt. Egyetlen társa volt csupán, aki nagyon ragaszkodott hozzá, az árnyék. Malinna utált egyedül lenni, tudta ilyenkor másra sem tud figyelni csak az árnyékra. Nem volt most már semmi, ami tompította volna magányát, hiányát. A délvidéki tivornya helyeket sem akarta többé látogatni, mégis egyre többször vitte oda a lába, szinte önkéntelenül. Aztán reggel mindig ugyanaz az üres szoba fogadta.

Egyik nap bekopogott hozzá Sziltasvéry Vasfőla. Ő is a műhelyben tanult velük, de ő másfajta imágó volt, mint a többi. Nem voltak kitüremkedett részei, nagyokat mondó szája, vagy lapát fülei, egyszerűen csak önmaga volt. Gondolta felkeresi Malinnát, hogy beszélgessenek, mert látta, hogy egyedül ő az, aki nem széledt még szét a vizsgamunka után.

Malinna örült a társaságának, és jókat beszélgettek éjszakába nyúlóan is. Észrevette, hogy a bohém mulatók helyett Vasfőlával tölti az idejét. Békesség áradt belőle, és Malinna úgy érezte  ez a békesség rá is rátapad. És ezt akarta, de nagyon. Ezt a fajta békességet. Vasfőla beszélt neki az Uralkodóról, az Igazmondóról, a Lelkes Alakról, és a Titkos Könyvről. Malinnának még érthetetlen volt sok minden. „Hogy lehetséges ez? Hiszen mindenki úgy tudja ez csak mese? Valóban igaz lenne? Valóban lehetséges lenne igazi imágónak lenni, olyannak, amilyennek teremtve lettünk?” Ekkor eszébe jutott az álom, az Igazmondóról, és könny szökött a szemeibe.

Malinna elhatározta, megpróbálja. Kipróbálja valóban működik e nála is az az Igazmondó, aki Vasfőlánál. „ Sokat nem veszíthetek- gondolta magában- legfeljebb maradok ugyanolyan mint az eddig eltöltött 24 évemben.”

Vasfőla már hazament, és Malinna egyedül maradt a szobájában. Kinézett a nyitott ablakon, az éjszaka nagyon sötét volt, ha nem világított volna a gyertya pislákoló fénye, Malinna az orra hegyéig sem látott volna. Összekulcsolta a kezét, majd halk hangon félszegen megszólította Őt:

- Igazmondó! Tudom, hogy létezel, hallottam már rólad, de én még nem ismerlek téged! Szeretnélek megismerni jobban! Sok mindent elrontottam, és sok szégyellnivalóm van, amiről beszélni sem merek, és nagyon félek! Nincs mit adnom neked, egyedül már csak a lyukas vasrácsos szívem van! Itt van, vedd el, nekem nem kell, legyen a Tied!

Hangos zokogásban tört ki Malinna, de ahogy sírt, úgy érezte szívének vasrácsai lehullanak, és cellájának ajtaja kinyílik. Malinna felnézett kezeiből és valami frisseséget vélt felfedezni arcán. A Lelkes Alak cseppjei kezdték törölgetni keserű könnycseppjeit. Szárnyukkal, ahogy legyezgették bőrét, frissesség, erő, és szabadság illata kezdte el feltölteni Malinna szívét. A Lelkes Alak miután szárazra törölte a lány arcát, elfoglalta Malinna szívének trónját. Ekkor óriási fény vette körbe Malinna szívét, ami egyre hatalmasabbá nőtte ki magát. Malinna akaratlanul is nevetni kezdett, majd megjelent előtte az Igazmondó, s így szólt:

- Gyermekem! Itt vagyok, mindig veled leszek! Soha el nem hagylak téged, most már szabad vagy, mert az Enyém vagy!

Az Igazmondó szavai beleégtek a lány szívébe, elméjébe, gondolataiba, és egész lényébe. Olyan öröm járta át Malinnát, amivel eddig még sohasem találkozott.

Kinyitotta szemeit, majd megpillantotta az éjjeli szekrény alatt egy bőrkötésű könyvet. Lehajolt, felemelte, letakarította. Alfa, világított ki a porfelhő alól a könyv borítóján lévő felirat. Megfordította. Omega. Kinyitotta a könyvet. A könyv szavai élesen kirajzolódtak szemei előtt. A Titkos Könyv életre kelt a piciny kis albérleti szobában. Malinna többé nem volt egyedül, mert ezentúl már az Igazmondó lett hűséges társa.

 

 

 

 

Zsófi, Amatőr meseíró

Ezt a mesét írta: Zsófi Amatőr meseíró

Nagyon szeretek meséket kreálni. Igazából rajzolni jobban szeretem őket,mint írni.


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!