Az éneklő szarvasbogár.
Egy varázslatos erdőben, ahol a virágok éteri fényben ragyogtak, és a fák titkokat suttogtak azoknak, akik megértették őket, élt egy kedves szarvasbogár, akit Ericnek hívtak. Ericnek fényes szárnyai és lenyűgöző agancsa volt, amely gyémántként csillogott a napfényben.
Eric messze földön híres volt varázslatos zenei tehetségéről. Egy ősi fa ágából készített apró lanton játszott, és dallamai mindig örömet és harmóniát hoztak az erdő lakóinak. Egy nap az erdő állatai összegyűltek az éves Holdfény Fesztiválra, egy zenével, tánccal és gazdag lakomával teli éjszakára a csillogó telihold alatt.
Miközben Eric játszotta gyönyörű dallamait, egy Lili nevű szomorú kis szentjánosbogár közeledett hozzá. Azért volt szomorú, mert Lili fénye elhalványult, és nem tudott csatlakozni a többi szentjánosbogárhoz, hogy együtt alkossák meg a fesztivált megvilágító, igéző fényjátékot.
Eric, aki mindig jószívű volt, úgy döntött, hogy segít Lilinek. Szüneteltette előadását, és megkérte az erdei állatokat, hogy gyűljenek köré. Együtt egy kört alkottak izzó, foszforeszkáló gombákból, és egy megnyugtató dalt kezdtek dúdolni. Eric ezután egy különleges dallamot játszott a lantján, amit maguktól az ősi tölgyfáktól tanult.
A mágikus zene, az izzó gombák és az állatok szellemeinek együttes fénye kavarogni kezdett Lila körül. Lassan, de biztosan kezdett felragyogni a fénye, míg végül ragyogóbb lett, mint valaha. Lila boldog volt, és a hála könnyeivel küszködve köszönte meg Ericnek és a többi állatnak, amit érte tettek.
Azon az éjszakán Lili csatlakozott a szentjánosbogarak táncához, a Holdfény Fesztivál eddigi leglátványosabb fényjátékát létrehozva. Az erdei állatok ujjongtak és táncoltak, ünnepelve a barátság, a kedvesség és a varázslat erejét, amely mindannyiukat összehozta.
Eric tovább játszotta varázslatos dallamait, örömmel és csodálattal töltve el az erdő lakóinak szívét. És attól a naptól kezdve Lili és Eric a legjobb barátok lettek, mindig emlékeztetve egymást arra a varázslatra, amit együttesen hoztak létre.
Ezt a mesét írta: Sylvette blogger, amatőr mese és fantasy író
2007 óta írogatok. Utazásaim, kalandozásaim során megpróbálok feltöltődni és történeteimet a blogjaimon, és a Meskete portálon keresztül megosztani a világgal. Imádom a természetet és a misztikus történelmi helyeket, ezek hatására születnek meg a fantasy novellák..
Mészárosné Szuda Melinda
2025-02-13 16:07
Nagyon aranyos mese kedves Sylvette! Tetszett. Üdvözlettel, Melinda
Sylvette
2025-02-13 18:17
Olyan kedves vagy! Köszönöm megint a hozzászólást! Ez a történet csak egy kis "ujjgyakorlat" volt...nemsokára jön egy szebb, kidolgozottabb történetke...