Az eperfa manói ( Hantás Hintás a lódító )

Az eperfa manói ( Hantás Hintás a lódító ).

   Huba és Benő, az eperfa két kis manója éktelen kopogásra ébredt. Úgy verte valaki az ajtajukat, hogy Huba hirtelen azt álmodta, a fején kopácsol Harkály apó, Benő pedig azt álmodta, egy felbőszült rinocérosz ostromolja a vén eperfát. Egyszerre ébredtek fel, és ugrottak ki az ágyból, egyszerre tépték fel az ajtót, és egyszerre lepődtek meg azon, amit láttak. Ott állt a szomszédos birodalom öreg királya és már emelte a kezét, hogy dörömböljön újra az ajtajukon. Ott állt, de hogy állt ott? A szakálla csomókban, összekócolt ősz haja csapzottan lógott megszaggatott palástjára, a koronája félrecsúszva a fején. A manók először veszekedni akartak a dörömbölés miatt, de inkább beinvitálták az öreg királyt, mesélje el mi történt, miért ilyen zaklatott?

-           Jaj, ne is kérdezzétek manócskák, ne is kérdezzétek! A hatalmas hetedhét ország királya seregestül betört az országunkba, a mi kis Varázsvirág birodalmunkba és elfoglalta. Követelik a lányomat Gyöngyvirágot és a királyságomat. Csak abban az esetben vonulnak vissza, ha találunk egy nagyotmondót, aki az ő udvari bolondjuknál nagyobbat tud lódítani egymás után háromszor.

Higgyétek el, próbálta már kilencvenkilenc lódító az országunk apraja-nagyja. de egynek sem sikerült olyan nagyot lódítani, mint annak a minden hájjal megkent udvari bolondnak. Jaj, jaj, mi lesz velünk! Mi lesz szegény királylánnyal? Jaj, jaj, szegény ősz fejemnek! Segítsetek rajtunk manócskák, csak bennetek bízhatunk!

A két manó összenézett. Végül Huba mondta ki a gondolatukat.

-          Itt csak Hantás Hintás segíthet.

-          Ki az a Hantás Hintás? – nézett értetlenül, ám kissé reménykedve az öreg király.

-          Hantás Hintás a világ legnagyobb lódítója. Nála nagyobb lódító nem létezik a földkerekségen. – válaszolta Huba. – Csak egy a baj, senkivel sem áll szóba, magányosan él a senki szigetén. Nem hiszem, hogy idejönne! Hacsak nem csellel vesszük rá. De milyen csellel?

A manók összedugták a fejüket.

-          Megvan a megoldás! – Benő ünnepélyesen levette a kalapját Huba előtt. – Leemelem a kalapom Huba, nagyon okos vagy!

-          Mondjátok már el nekem is! – türelmetlenkedett Varázsvirág ország királya.

A manók egymás szavába vágva mondták: - Hantás Hintás gyengéje a sajt. Ha jó sok sajtot összeszedünk, annak a szagára idejön a világ végéről is, hogy elvigye magának. Akkor elfogjuk, és megbeszéljük vele a dolgot.

-          Én meg idehozatok egy kocsiderék sajtot a legjobb sajtkészítő mesterektől! – lelkesedett a király.

Úgy is lett. Amikor megérkezett a kocsi a sajttal, elbújtak a fa mögé és vártak. Nem kellett egy fertály óránál többet várakozniuk, amikor megláttak egy furcsa embert a kocsi körül ólálkodni. Annak az embernek akkora orra volt, hogy belefért volna az egész templom, tornyostul, és úgy járt, mint a rugó le, fel, le, fel. Olyan hosszúak voltak a lábai, hogy átléphette volna vele a folyót, és a karja! Az meg éppen hogy leért a földig. Kapkodta is vele a kocsiról lefelé a sajtokat és pakolta bele az óriási zsebébe.

Akkor hirtelen előugrottak a fa mögül a manók.

-          Állj! Pakold szépen vissza a sajtokat, amíg jól van dolgod, vagy különben levesszük a sapkánkat és elvarázsolunk, hogy néma leszel örökre!

-          Jaj, ne tegyétek ezt velem, visszateszem inkább a sajtot. hanem mondjátok csak, nem egyezhetnénk meg? Mit kell tennem, hogy enyém legyen ez az egész kocsi illatos sajt?

-          Éppenséggel megegyezhetünk – vakarta a sipkája tetejét Huba. Mondd csak, tudsz te nagyot lódítani?

-          Hogy tudok-e? Nálam nagyobb lódító nincs a földkerekségen!

-          Akkor gyere velünk, és mérkőzz meg a hetedhét ország királyának a bolondjával. Ha te nyersz, ők kivonulnak a Varázsvirág birodalomból, és a tiéd lesz a sajt az egész kocsival. Áll az alku?

-          Csapj bele komám! – vidult fel Hantás Hintás arca. Kezet ráztak, az alku megköttetett– Indulhatunk is!

Mikor odaértek Varázsvirág országba, annak is a legeslegközepébe, már várta őket az udvari bolond.

-          A királylánynak olyan hosszú haja nőtt a nagy várakozásba, hogy körbeéri az egész birodalmad király!

-          Na, ne hantázz bolond! – vette át a szót Hantás Hintás. Nézd csak meg az orrom? Ezzel az orral kiszagolom hét mérföldről, hogy hazudsz!

-          Akkor mondj nagyobbat, te nagyorrú!

-          Hát az nem nehéz. Amíg idefelé jöttünk, láttam egy bálnát, aki két halászt fogott a kocsija elé, úgy szántotta a vizet. vetett is bele rögtön tengerit, hogy tavasszal arathasson.

-          Ez is valami? Én láttam egy futárt, aki egyszerre tíz tökszárból készült dudát erősített a talpára, és minden lépésénél dudált, hogy ne menjen neki senki!

-          Az is valami? Én láttam hét országból hét ökröt, akik az út szélén kártyáztak, és azt mondták, aki nyer, annak a királyát szarvukra tűzik, az udvari bolondot meg nyárson forgatják, úgy ünnepelnek. De úgy láttam éppen a ti ökrötök állt vesztésre!

Erre a szóra a bolond és a Hetedhét ország király úgy megijedt, hogy összetrombitálták a sereget, és úgy kifutottak Varázsvirág országból, mintha ott se lettek volna.

Az öreg király, a lánya, de még az ország apraja nagyja is a manóknak hálálkodott. Hantás Hintás megkapta a kocsi illatos sajtot, és ott maradt az országba udvari bolondnak.

Aki nem hiszi, járjon utána!