Az ijesztgetős sàrkány

Az ijesztgetős sàrkány.

 Az ijesztgetős sárkány

Èlt egyszer egy sárkány a messzi távolban aki abban lelte örömét, hogy ijesztgette azokat akik találkoztak vele. Csak ritkán mutatkozott de akkor nagyon rémisztő tudott lenni. Jókat kacagott mikor látta, hogy az emberek mennyire félnek tőle. Pedig ő tényleg nem akarta felfalni őket, csupán élvezte, ahogyan megijednek tőle.

A falusiak is nagyon féltek a sàrkànytól, főleg a gyerekek, ők nem is mertek egyedül az erdőben játszani.

Történt egyszer, hogy egy medve kezdett garàzdàlkodni a falu környékén és egyre másra vitte el az emberek jószágait. 

A közösség megelégelte a helyzetet és úgy döntöttek csapdát állítanak a medvének.

A férfiak kimentek az erdőbe és egy jó mély gödröt ástak amelyet àgakkall és falevelekkel  álcáztàk el, ìgy ha valaki arra jár nem látja, hogy ez egy csapda. Abban bíztak, hogy a medve majd belesétál.

Ám ami történt arra senki sem számított, 

Egy verőfényes napon a sárkány megint rémisztgetős kedvében volt, így elindult hàt a falu felé, hogy jól megijesszen valakit.

Ahogy sétál keresztül az erdőn egyszer csak beszakadt alatta a csapda. Hirtelen azt sem tudta mi történik ès egy szempillantás alatt egy mély veremben találta magát. Ahogy felocsudott az esès utàn nagyon nagy  fájdalmat érzett az egyik lábában ès amikor lenézett látta, hogy az bizony eltörött. Próbált szegény sárkány felállni de sehogyan sem tudott a lábára nehezedni ès a szàrnyai is csúnyàn beszorultak.

-Na ezt jól megjártam. -  mondta magának bosszúsan,innen ugyan nem jutok ki!

Órák teltek el így és nem történt semmi.

A sárkány magányosan üldögélt a verem alján és egyre jobban fájlalta a lábá, már jajgatott is szegény.

Délután aztán arra mentek a gazdák, kíváncsiak voltak működött-e a csapda, elkapta-e a medvét?

Mikor odaértek a szájuk is tátva maradt a csodálkozástól. Egy sárkányt csücsült a veremben!

-Hát ezt jól megjártad koma! -  mondták neki meglepődve a falusiak. Látták, hogy a sárkány most bizony nincs ijesztgetős kedvében és észrevették azt is, hogy a lába bizony csúnyán megsérült.

-Na most mit csináljunk?- kérdezték egymástól az emberek.

-Hát, csak ki kellene húznunk! - feleltèk egyszerre többen is, nem hagyhatjuk itt szenvedni szerencsétlent.

-Miért nem hagyjuk itt!? -  mondta valaki hatàrozottan, hiszen úgyis csak bajt okoz nekünk, folyton félnünk kell tőle.

-Lehet hogy gonoszkodott másokkal de attól még senkit sem hagyunk magára a bajban! - mondta egy idősebb falubeli. Mindenki megèrdemli, hogy kapjon segìtsèget.

-Na akkor jól van ezt eldöntöttük, kezdjünk is neki! - hangoztattàk többen is, csak az a kérdés, hogyan hozzuk ki a veremből, a sárkány ugyanis jóval nagyobb mint egy medve.

-Hozzunk ökröket a faluból és azokkal talán ki tudjuk majd húzni! -  hangzott el egy ötlet ès ez egyből meg is tetszett mindenkinek.

Már szaladtak is, hozták az ökröket és egy nagy szekeret is amin majd szàllìthatjàk.

A szerencsètlenül jàrt sárkány eközben nem szólt semmit csak hümmögött fájdalmában a gödör alján.

Miután odaértek az ökrök, két erős férfi lemászott a gödörbe és rákötötte a köteleket jó erősen a sárkány derekára, majd szóltak az ökröknek, hogy húzhatják.

Húzták is bizony szerencsètlenek teljes erővel egyszer, kétszer, háromszor is mire végre sikerült megmozdítaniuk a jókora àllatot. 

Ekkor már a férfiak is besegìtettek ès húzták egytől, egyig ők is. Végül együttes erővel sikerült kivonszolniuk a sárkányt a veremből.

-Most akkor mi legyen?  hangzott el a kérdés ismètelten - nem hagyhatjuk ìgy itt az erdő közepén!

-Nem bizony, nem is hagyjuk! Felrakjuk a szekérre és ha jól emlèkszem van a falunk mellett egy üres pajta, oda el tudjuk vinni, ott lesz fedèl a feje felett és ott gyógyulhat majd.- mondta az egyik fèrfi.

Így is tettek. Nem volt könnyű a hatalmas állatot felrakni a szekérre de végül 10 ember együttes erejével csak sikerült ès indultak is a faluba. 

Ilyet bizony még senki sem látott. Ökrös szekér húzta a sárkányt!

Amerre csak elhaladtak mindenki szájtátva bámulta őket.

Már sötétedett mire odaértek a pajtához. Ott aztán lerakták a sárkányt a szekérről és ételt,italt is hoztak neki. Nem sokkal később pedig megérkezett a falu gyógyító asszonya is.

Gyógyfüvekből teát főzött neki, hogy egy kicsit megnyugodjon és kencét is készített a lábára, azzal kente be azt majd sìnbe is tettèk, hogy rögzìtve legyen a gyógyulàshoz. 

Miután rátette a gyógyfüveket énekelni kezdett.  Csodálatos gyógyító dalokat énekelt, melyek dallamára  a sárkány lába gyógyulni kezdett.  Nem telt bele sok idő és a nagy izgalomtól és kimerültségtől az àllat elaludt.

Másnap reggel amikor felébredt már sokkal jobban érezte magát ès a lába is kevésbé fájt.

Jöttek àm egymás után a falubeliek, hogy megcsodálják a különleges jövevényt a pajtában.

A gyógyító asszony is tiszteletét tette megint és érdeklődött a sárkánytól hogyléte felől .

A sárkány elmondta, hogy köszöni szépen a sok- sok segítséget amit kapott, már sokkal jobban érzi magát, majd folytatta mondandóját.

Elnézést kért, hogy ilyen csúnyán viselkedett  és  mindenkit megijesztett. Megígérte, hogy többet senkit sem fog rèmisztgetni és inkább ha majd meggyógyul szeretné  ő is valamilyen formában meghálálni a segítséget. Az èlet jó nagy leckèt adott neki ahhoz, hogy vègre megvàltozzon.

Megértette, hogy ami neki vicces dolognak tűnt  az bizony az embereknek nagyon sok bosszúságot okozott és ha másoknak szándékosan kellemetlenséget okozunk, akkor bizony nagyon pórul járhatunk.

Megértve és átlátva a helyzetét rájött, hogy biztos sok olyan dolog van amiben egy ilyen hatalmas sárkány segíteni tud, így aztán felajánlotta szolgálatait a falu lakóinak. 

A falusiak elfogadták a bocsánatkérést és szìvesen vettèk a segìtsèg felajànlàsàt is. 

Így történt, hogy a rémisztgetős sárkány és az emberek végül összebarátkoztak és egymás szolgálatában álltak. Az összefogás és az elfogadás bizony sok csodás dolgokat szül ès ez a csoda törtènt meg most itt is ès mesèlik azóta is nemzedèkeken àt.

Vège