A süni aki felèbredt a tèl közepèn.

A süni aki felèbredt a tèl közepèn..

A süni aki felébredt a tél közepén

Élt egyszer egy süncsalád egy hegyekkel dombokkal tarkított vidéken ahol minden megfelelő volt ahhoz, hogy jól elboldoguljanak. A sűrű növènyzet tökèletes búvóhelyeket biztosìtott a sünik szàmàra.

Közeledett a tél és a család az ősz folyamán elkészített téli fészkébe költözött.Előtte jól megtöltötték a pocakjukat mindenféle finomsággal, hogy ne éhezzenek a hosszú alvás alatt

Miután àtalusszák a dermesztő téli hideget és az első melegedő tavaszi napsugárral felébrednek már ismét lesz mit enniük.A fészekben az anyuka maga köré gyűjtötte apró kis csemetéit és nem sokkal ezutàn mèly àlomba szenderültek.

Ám ezen a télen valami szokatlan dolog történt.

Az egyik kis süncsemete felébredt!

Àlmosan pislogva nézett körbe ès látta, hogy anyukája és testvéreit még békésen szundikál nak.Próbálta őket felébreszteni de nem járt sikerrel. Nem értette, hogy akkor ő vajon miért is kelt fel?

Elmèlkedett ezen egy darabig de vègül aztàn kényelmesen visszakuporodott anyukája mellé és igyekezett ismét elaludni.

Sajnos nem sikerült neki.

Próbált így is, úgy is feküdni de nem járt sikerrel. A szemei csaknem akartak becsukódni.

Nem sokkal később màr a pocakja is korogni kezdett.

-Ajjaj, na most aztán mit csináljak? -  tűnődött magában

Ismét felkelt és körülnézett a fészekben hátha akad valami harapnivaló. 

De nem talált semmit. 

A sünik ugyanis nem raktároznak el élelmet télire,  abból merítenek erőt az alvás alatt amit a nyár és az ősz folyamán megettek.

A fészekbe beszűrődő napfény hívogatta őt kifelé és addig addig tépelődött még arra a döntésre jutott, hogy körülnéz odakint. 

-Ha nagyon fázok legfeljebb hamar visszajövök -  gondolta. 

Meglepődött, hogy milyen nagy fehérség van odakint hiszen még mindent beborított a hó.Rögtön megérezte a téli hideget és bàr sütött ugyan a nap, ereje még nem volt olyan nagy, hogy a hőmèrsèklet fagypont fölè kúszott volna. 

Szaporán kezdte szedni kis lábait, hogy minél hamarabb élelmet találjon és visszatérhessen a meleg kis fészekbe.

Ahogyan szaladt nyomokat hagyott a hóban és hátra tekintve arra gondolt: - ez még hasznomra válik, ìgy legalább nem fogok eltévedni mikor visszafelé jövök.

Nem sokkal később egy patakhoz ért aminek a felszíne megfagyott, alatta azonban látható volt ahogyan a víz csordogál.

A kis süni még nem látott ilyet, nem értette, hogy lehet a víz egyszerre ilyen is és olyan is.

Azon tűnődött, hogy most mit csináljon. 

Visszaforduljon, vagy rá merjem lépni erre a furcsa valamire?

Ekkor hirtelen nem messze tőle egy picike cinke szállt le a jégre és legnagyobb meglepetésére nem merült el a vízben ami csak úgy szikràzott ebben a tèli napsütèsben.

-Hát ez érdekes - gondolta a süni, ha a madár rá tud állni erre a furcsa állagú vízre, akkor talán nekem is sikerül és átmehetek a patakon.

Bátorságot vett magán és rámerészkedett.

Kicsi lábai minden irányba csúszkàlni kezdtek de végül ráérzett hogyan haladhat ügyesen és hamar át is ért a túlsó partra.  

-Még jó hogy ilyen kicsi vagyok - gondolta magában. Ha nagyobb lennék akkor aztán jó nagyot eshettem volna ezen a csúszós fura vizen.

Átérve aztán folytatta útját a hóban de bármerre is tekintet sehol nem látott semmiféle harapnivalót. 

Már kezdte feladni a dolgot amikor megpillantott egy odut az egyik domb oldalában ami hatalmas nagy volt, legalábbis egy kicsi sünihez képest mindenképpen.

Bemerészkedett. Jól esett neki újra kellemes melegben lenni.

Egyre beljebb haladt ès végül egy hatalmas üregben találta magát.

De nem volt egyedül. 

A remélt ennivaló helyett egy békésen alvó medve családra lelt.

Két kis bocs szunyókált anyukája mellett és olyan mélyen aludtak, hogy nem keltette fel őket a váratlan látogató.

-Na itt nem jártam sikerrel - bosszankodott a süni de azért örült, hogy legalább nem ébresztette fel a medve családot.

Óvatosan kiosont és bánatosan elindult visszafelé.

A pocakja egyre hangosabban korgott és a hidegtől apró lábacskái is kezdtek már átfagyni.

-Még jó hogy látom a nyomaimat a hóban, így hamar visszatalálhatok.

Ahogyan haladt visszafelé ismét átkelt a befagyott patakon ezúttal viszont már ügyesebb volt.Már majdnem odaèrt a téli fészekhez amikor a távolban megpillantott egy kis épületet.

-Nahát ezt eddig nem is vettem észre - mondta kíváncsi hangon. Megnézem még gyorsan hátha ott szerencsém lesz. Talán akad bent valami ennivaló.

Egy kerti fészer volt az de amikor odaért  szomorúan látta, hogy az ajtaja csukva van.

-Na itt sem lett szerencsém - szomorodott el megint.

Már majdnem elindult visszafelé amikor egy hirtelen jött ötlettől vezérelve úgy döntött, hogy körbejárja a fèszert hátha mégiscsak be tud osonni valahol.

El is indult ès valóban, az épület másik oldalának az alján, ott ahol az egyik faléc már kezdett elkorhadni volt egy kis rés. Pont akkora, hogy befért rajta.

-Hát úgy tűnik mègis szerencsèm van  - örvendezett a süni

Bent aztán szaglászni kezdett hátha kiszimatol valami élelmet.Nem telt bele sok idő és legnagyobb meglepetésére az egyik sarokban talált is egy elgurult almát. 

Nagyon megörült neki és rögtön falatozni is kezdett. Evett amíg csak a kicsi pocakja jól nem lakott teljesen. 

Mire végzett már sötétedni kezdett és sűrű pelyhekben hullott a hó.A nyomok amiket idefelé jövet hagyott már alig látszottak.

-Jó lesz ha sietek különben nehezen találok majd haza - bìztatta magàt

Szedte apró lábacskàit ahogyan csak tudta és még pont visszaért mielőtt teljesen besötétedett.

Odabent a családja mit sem vett észre a kis kalandjàból, mindannyian békésen aludtak mèg mindig.

A kis süni most már jóllakottan és kellemesen elfáradva bújt hozzá testvéreihez és anyukájához ès közben arra gondolt, lesz mit mesélnie a tavasz beköszöntekor, amikor majd az egèsz csalàdja felébred, majd nem telt bele néhány perc és vègre mély álomba szenderült.

Vège