Az okos porszívó

Az okos porszívó.

Az okos porszívó

Bazsi nem szerette Robit. Sőt! Megkockáztatom, ha véletlenül egy helyiségbe kerültek, Bazsi azon nyomban elhagyta a szobát. Felszívódott, mintha ott sem lett volna.

• Nem szeretem, hogy folyton utánam koslat - szokta ilyenkor mondani. 

Bazsi anyukája jót mosolygott ezen, de mikor már sokadjára látta fiát menekülni az okos porszívó elől (akit Robinak neveztek el), mégiscsak megkérdezte:

• Mi a gondod Robival?
• Nem szeretem - jelentette ki Bazsi, és megborzongott, amikor meghallotta a ház túlfelén berregő masinát. - Folyton jön megy. Nem gurul neki semminek, nem esik le a lépcsőn, és mindig tudja, hol van kosz, hova kell mennie. Mégis hogyan képes közlekedni? Honnan tudja mindezt, ha nincs is szeme? És különben is, csomót lebzsel a szobámban… Szerintem el akarja lopni a zoknijaimat.

Bazsi anyukája érezte, most nincs helye megmosolyogni fia viselkedését. Bazsi teljesen komolyan gondolta, amit mondott.

• Emiatt igazán nem kell aggódnod. Robi csak annyira önálló, amennyire be van programozva. Azt csinálja, amit megszabunk neki, vagyis takarít. És bár nincs szeme, van rajta egy okos érzékelő, így tudja, hova kell mennie.

Bazsi elgondolkodott. Meghányta-vetette a hallottakat, majd megkérdezte:

• Robinak akkor nincs is lelke? De hát el is neveztük!
• Nem, nincsen. Robi csak egy gép.

Bazsi mintha kissé elszomorodott volna.

• Akkor nem érez boldogságot sem? Valójában nem is olyan mintha családtag lenne? Pedig itt lakik velünk…
• Nem, Robi egy takarító eszköz, azért tartjuk, hogy rend legyen a házban.

Bazsi anyukája megsimogatta kisfia fejét és nyomott egy puszit az arcára. - Nem kell félned Robitól, nem lát, nem hall, nem érez, és főként nem lop zoknikat. Nyugodtan játszhatsz a közelében.

Robi hangos csipogás közepette begurult a konyhába és beállt a sarokba állított töltőegységre, majd kikapcsolt.

Bazsi aznap este nehezen aludt el, nem jött álom a szemére. Folyton azon járt az esze, amit az anyukája mondott neki. Mikor már kétszer átfordult a jobb oldalára, majd háromszor a balra és a kedvenc plüss nyula sem hozott megnyugvást, kimászott az ágyból. A konyha felé vette az irányt. Megállt Robi előtt és csak vizslatta pár percig, aztán fogta a mindenes dobozát és nekiesett a robotnak.

Reggel, mikor Bazsi anyukája feltette a kávét főni, csodálattal ámult a sarokból kiguruló masinára. Az okos porszívó szemet és mosolygós szájat kapott matricából, hajat pom-pom fonalból, fület vattapamacsból. Szinte élőnek hatott, ahogy most lengő frizurával cirkált a konyhában. Bazsi lenyargalt az emeletről. Cseppet sem zavarta, hogy Robival egy helyiségben van.

• Jó reggelt anya, jó reggelt Robi!

Robi nem válaszolt, csak halkan berregett körbe-körbe a házban. A hangulat mégis más volt. Személyesebb, meghittebb. A búgás végül átalakult. Egészen olyanná vált, mintha duruzsolnának.