AZ OROSZLÁN

AZ OROSZLÁN.

                                                          AZ OROSZLÁN

A történetem Somáról szól. A kisfiúról, aki maga sem tudta mekkora erőt birtokol. Soma az oroszlán havában született, amikor az augusztusi égbolton felragyogott az egyik legfényesebb csillag. Mikor a kisfiú világra jött hangos üvöltéssel jelezte  hogy megérkezett. Ő volt a leghangosabb a kisbabák között a kórházban. A doktornénik és a doktorbácsik is elámultak hangján, hát még a szülei és testvérei. Erőteljes volt és határozott. Ez az erő végigkísérte egész kisgyermekkorában. Bátor volt, vakmerő, vidám és nagyon boldog. Rengeteg szeretet volt benne , de legjobban azt szerette, ha mindig mindenki körülötte legyeskedik. Mindenkit levett a lábáról szépségével, csibészségével és azzal a megmagyarázhatatlan erővel , ami körüllengte őt. Egy dologban azonban éktelen haragra tudott gyerjedni, mégpedig ha üres volt a pocakja. Ha éhes volt , semmi nem számított. Azon nyomban kinyilvánította hogy enni akar, de azonnal. Óvodás éveiben rengeteget játszott. Különösen vonzódott az építőkockákhoz, amelyekből csodálatos építményeket varázsolt. Szeretett órákat tölteni ezzel a tevékenységgel, de mi tagadás, akárcsak egy igazi oroszlán nagyon szeretett lustálkodni is. És ami igaz, az igaz ..ha nem volt kedve valamihez akkor azt akkor sem csinálta volna, ha hupilila hópelyhek potyogtak volna az égből. Okos fiú lévén rengeteget kérdezet, sőt...állandóan kérdezősködött. Olyan komoly kérdéseket is feltett a világ dolgairól, hoigy még a felnőttek is elcsodálkoztak érdeklődésén.

Az évek múltával a csibész kisfiúból, megfontolt fiúcska cseperedett. Csendes érdeklődéssel figyelte az őt körülvevő embereket és a világot. Nagyon várta az iskolás éveket. Készült rá, szerette volna magába szívni a tudást, a számolást, a betűfirkantást és minden mást. Csodavilág volt számára a tanterem, a tanárnéni és az a  rengeteg új dolog, ami napról napra bontakozott ki szemei előtt.

Történt egyszer hogy a kis csapat előadásra készült. Soma nagyon izgatott volt.. Díszes ruhába öltözött. Széles mosollyal az arcán,  büszkén, kihúzott háttal várta hogy versikéjét elszavalhassa a nagyérdemű előtt. Azonban amikor  ő következett, valami történt...Talán a rengeteg ember aki mind őt figyelte, vagy a teremre telepedő hírtelen csend volt az oka, de Soma a 2.sor után megakadt és zavarában a verset nem tudta folytatni. Csalódott sóhaj hagyta el a száját...a tanárnéni gyorsan a segítségére sietett és már súgta is a következő szavakat, de Soma már csak dadogni tudott zavarában. Anyukája, aki az első sorban ült és figyelte őt, szemeivel bíztatta, szeretetével és mosolyával nyugtatta hogy semmi baj nem történt. Neki így is Soma szavai voltak a legcsodálatosabbak a világon. Igen ám, de a teremben nem mindenki így gondolta ezt. A társai , akikre eddig barátként tekintett , kinevették. Hangosan kuncogtak és összesúgtak a háta mögött. Soma,az addig bátor és vidám kisfiú egy csapásra zárkózott, csendes, visszahúzódó fiúcska lett. Anyukájának rettenetesen fájt az amit látott, de tudta hogy a Somában lévő erő továbbra is ott lapul még a bezárt kapuk mögött. Türelemre és rengeteg szeretetre lesz szükség, hogy újra előhozzák azt. Nehéz hónapok következtek.

Azokon a napokon, amikor az iskolai felelések és versmondások következtek Soma sokat szorongott. Fájt a hasa, nem akart iskolába menni, mert rettegett, hogy újra és újra kinevetik majd. Esténként az ágyában sokat szomorkodott. Szeretett volna ő is olyan bátor és jókedvű lenni mint a többiek. Már nem is emlékezett azokra az időkre amikor ő is olyan volt mint a társai. Gyakran látta magát álmaiban hősként, aki semmitől és senkitől sem fél. De jött a reggel és ő újra fájó pocakkal indult el az iskolába.

Egyszer aztán az esti lefekvés előtt eszébe jutott egy történet, amit anyukája mesélt neki aprócska korában. Egy hatalmas oroszlánról szólt, aki egy mély barlangban él. Senki , mégcsak a barlang bejáratáig sem mert elmenni, mert rettegtek tőle. Látni azonban soha nem látta senki, csak a hangját hallották, ami olyan volt mint egy menydörgés. A történet szerint azonban az oroszlán nem bánt senkit, de csak a tiszta szívű emberek mehetnek a közelébe. Soma elhatározta, hogy történjen bármi, ő bizony meglátogatja őt. Gyorsan be is csukta a szemeit, hogy kialudja magát és minél előbb indulhasson majd.

Aznap éjjel éppen hogy csak lehúnyta a szemeit, már jöttek is álomország képei. Látta önmagát amint egy lámpással a kezében a barlang elé érkezett. Nagyon félt, de tudta hogy találkoznia kell az óriással. Bátortalan léptekkel elindult befelé. A sötét barlangból pislákoló fények derengtek. Odabenn hűvös volt, de már semmi sem tántorította el.

Jó mélyre merészkedett már, amikor egy mély morgás hallatszott a sötétből. Ijedtében majdnem sarkon fordult, de mielőtt ezt megtette volna, már a félhomályból előtűnő óriás sörényes előtt találta magát. A semmiből termett ott. Soma, ha szólni is akart volna, nem tudott, a torkán akadt minden hang. A csendet ami kettejük közé ékelődött, végül az oroszlán törte meg.

-Már vártalak!-szólította.

Hangja nem volt sem fenyegető, sem félelmetes, sőt..inkább kedves és megnyugtató. Közelebb lépett Somához és barátságosan üdvözölte, majd egy félreeső barlangrészbe hívta, ahol letelepedtek és hosszasan beszélgettek.

Senki, soha nem tudhatja hogy mi volt kettejük között a párbeszéd, de ők ketten olyan szoros kapcsolatba kerültek egymással ott a barlang mélyén, amit soha senki nem fog tudni szétszakítani. Soma búcsúzóul  magához ölelte az oroszlánt, majd végtelen boldogsággal a szívében és hatalmas mosollyal az arcán távozott a barlangból

.Szélnél is sebesebben szaladt, meg sem állt hazáig. Reggel mikor anyukája ébresztette, már egy teljesen új Soma ébredt fel az ágyban. Anyukája legnagyobb meglepetésére nem volt sem hasfájás, sem szorongás, sőt...kipattant az ágyból és magabiztosan indult is az iskolába. Elmondok nektek egy titkot....Soma azon a napon jelentkezett a tanárnéninek. Bátran és hangosan szavalta el a verset. Nem volt félelem, nem volt dadogás, csupán boldogság volt. Olyan szépen szavalt, hogy a tanárnéni nagyon megdícsérte, társai pedig a legnagyobb meglepetésére hangos tapssal jutalmazták. A kisfiú végtelenül hálás volt és boldog.

Soma akkor éjjel álmában meglátogatta az oroszlánt.

Minden ember lelkében ott tátong egy mély  barlang. A barlangban pedig ott vár egy óriás. A legbátrabbak,   akik bemerészkednek oda, találkozhatnak vele. Ez a találkozás mindent megváltoztat majd, hisz cserébe a bátorságért olyan hatalmas erőt ad, mint semmi más ezen a világon.

Légy hát bátor te is!!!