Jégvirág

Jégvirág.

                                                                              JÉGVIRÁG

     Egy apró fénysugár kiszakadt a végtelen óceán lágyan ringatózó öléből. Tiszta. Gyöngy....aki a Föld nevű bolygón kezdte meg utazását. Választott magának édesapát és édeanyát,  akiknek gondjaira bízták az égiek a kicsiny lelket.

Telt múlt az idő. Az apró lábak megtették első tétova lépteiket. Hatalmas gyermeki szeme rácsodálkozott az elé táruló kincsekre, nyitott szíve magába szívta a színeket, kacaja kicsattanó boldogságról árulkodott. Minden olyan tiszta volt, lágy és illatos. A kicsi lány cseperedett, évei számával azonban növekedett szomorúsága is. Szeretett egyedül lenni, álmodozni. Ébredő lelke szomjazott, valamire...amiről még maga sem tudta hogy valóság, vagy csupán álmaiban létező mesevilág. Kínzó szomjúsága mardosta torkát, próbálta elmondani, de senki nem értette őt. Próbálta szavakba önteni, de gyermeki lekének nyelvét nem ismerte fel senki. Gyakran sírva fúrta párnájába arcát, hogy ő bizony rossz helyre érkezett. Napjai fakóvá váltak, szemei csillogása megkopott, szíve melege hűlni kezdett. Az őt körülvevő nyári táj őszbe fordult, lehullottak a színes falevelek s vele együtt a kislány szívéről a remények is. Szép lassan már csak az üresen tátongó kopár táj látványa maradt. Az ablaknál állva észre sem vette, hogy szemeiből könnyek peregnek végig az arcán, lefolynak a nyakán egészen a szívéig, ahova megérkezve apró jégcseppekké válnak. Napról napra cseppenként megfagyasztva egykor gyönyörűen virágzó lelkét. Hamarosan megérkeztek az első hópelyhek. Csodálkozó tekintettel figyelte hogyan táncolnak a szélben, könnyedén, csillagként tündökölve. Ámulatba ejtette őt ez a világ, Úgy döntött ez a világ lesz az új élete ...a jég birodalma. Felépítette maga köré jégvárát és bezárkózott a hófehér hideg falak mögé .Így teltek el hosszú-hosszú évek. Körülötte az élet a maga körforgásában kirügyezett, kihajtott, kivirágzott majd lehullott. Körbe, körbe, újra és újra az örök rend szerint, de az ő világában a legmelegebb hónapokban is egyetlen virág nyílott ki, a szívét beborító jégvirág. Bárki, aki szerette volna őt kicsalogatni ebből a zord világból, bárki aki szerette volna neki megmutatni, hogy az élet szép, a természet él...kudarcot vallott. Ő csak résnyire nyitotta ki a kapukat, kipillantott, majd hangos dörrenéssel újra bezárta azokat. Emberek jöttek, mentek a falak előtt, csodálták szépségét, de kicsalogatni senki sem tudta. Ám egy nap...egy csodálatosan színes és illatos nap a végtelen óceánből érezett egy angyal. Színes fényekben, csupa melegség és ragyogás. Hatalmas szárnyaival beborítva a vidéket. A lány éppen az ablakban nézelődött. amikor meglátta ŐT. Megmagyarázhatatlan erő kerítette hatalmába. Tágra nyílt szemekkel figyelte a jelenségget. Ott,abban a pillanatban valami történt...valami örökre megváltozott. Mellkasához kapott, ahol melegség áradt szét. Megijedt ettől az érzéstől és összekuporodott. Próbálta védelmezni jéggé fagyott szívét, de volt valami a térben...egy erő...aminek nem tudott ellenállni. Újra kinézett az ablakon. Az angyal még ott volt. Nem szólt, nem tett semmi különöset, csupán jelen volt,l étezett és fékezhetetlenül áradt belőle a fény. A lány egyre kiváncsibb lett. Figyelte őt. Ahogy ott állt az ablakban, érezte hogy a fény szétárad a falak körül, majd őt is beburkolja, betakarja. Ő pedig hagyta...egyre csak hagyta. Egy picinyke fénysugár utat tört magának a bezárt ablakon át egyenesen a szívébe. Melegség áradt szét a testében, de ő már nem tiltakozott. Olvadni kezdtek a falak, hatalmas víztömeggé alakulva a lány körül. Ő csak állt ott némán. Hatalmas könnycseppek gördültek ki szemeiből, melyek tisztító zuhatagként feltörték a lakatot szíve börtönéről.

Ott álltak ők a tó közepén. A lány és az angyal. Szívükből ragyogó fénysugárral kapcsolódva egymáshoz. Körülöttük mindent beragyogott a Fény....a színek, az illatok, maga az élet. Egymásra mosolyogtak, majd az angyal oly váratlanul, mint ahogy érkezett...eltűnt, a lány pedig nagyot sóhajtva, csodával a szívében elindult haza!

S hogy ki volt valójában az angyal?

Őt egyszerűen úgy hívják...SZERETET!

Egyet ne feledj!

Csak a szeretet az ,ami feloldja fagyott szívedet!