BALAMBÉR VAKÁCIÓJA_19. Búcsú a nyúli nyusziktól

BALAMBÉR VAKÁCIÓJA_19. Búcsú a nyúli nyusziktól.

19. Búcsú a nyúli nyusziktól

Másnap Peti sokat mesélt nekem a győri élményeiről. Neki biztos érdekes volt, de én nem bánom, hogy nem kellett találkoznom farkassal, rókával, tigrissel, oroszlánnal… Róluk tudom, hogy nem barátai a nyusziknak. A kisállat-simogatóban biztosan jól éreztem volna magam! Szerencsére itthon is bőven jut nekem a simogatásból.

Gyorsan teltek a falusi nyaralásunk napjai, már csak egy éjszakát töltünk itt, aztán utazunk vissza Pestre. Nagyon megszerettem vidéki rokonaimat, az embereket és a nyuszikat is. Bánatos vagyok, hogy itt kell hagynom őket. De az az igazság, hogy az otthoniak is hiányoznak már, Gusztira egyre többet gondolok.

Szombaton délelőtt aztán megérkeztek a szüleink Ági és Feri. Nagy volt az öröm, nem győzték Petit dicsérni, hogy mennyire megerősödött és milyen jó színe van. Csak a térdén nem értették azt a két világos foltot. Nekem is jutott az elismerésből, dicsérték a bundám fényét, a vidáman ragyogó szemeimet. Hát persze, hogy vidáman ragyogtam, amikor végre láttam őket, meg a sok új barát és rokon is az oka lehet a ragyogásomnak. Ági anyum kicsit neheztelt, hogy a füzetembe nem írtak semmit, de Teri mama megnyugtatta, hogy ő füzet nélkül is ellátott engem, meg hogy Gyuriéknak sincs ilyen „étkezési naplója”, aztán mégis mindegyik milyen egészséges.

– Balambérnak még búcsút kell venni a nyúlbarátaitól – mondta papa. Azzal berakott az utazóketrecembe, kézenfogta Petit, meg engem és indultunk a „Tapsifalvi” nyúltenyészetbe. Most már egész pontosan tudtam, mi is az a tenyészet: a nyuszik szülőháza, bölcsődéje, óvodája, iskolája, egyszóval az otthona. Ott egyszerre sok nyuszinak van egy gazdája – pontosabban Géza bátyja. Nekünk, akik már házikedvencek lettünk, egy gazdánk van, vagy egy család, mint nekem Kovács Feriék.

A nagyteremben már jó ismerősként, kedves rokonként fogadtak a nyuszik. Szerették a meséimet a pesti és a falusi kalandjaimról. Elszomorodtak, mikor megmondtam, hogy búcsúzni jöttem. Többen hangosan szipogtak, mert arra gondoltak, hogy soha többé nem látnak, ha időközben gazdit kapnak. Én vigasztaltam őket, hogy jövő nyáron is jövünk Petivel nyaralni, mivel erre mindenkitől ígéretet kaptunk. Szép sorban elköszöntem mindegyik nyúltársamtól, az unokahúgaim hálásan ölelgettek.

– Köszönjük Balambér, hogy Peti olyan sok mindenre megtanította Erikát. Eddig is jó életünk volt itt, de ezután még érdekesebben telnek majd a napjaink. Üdvözöljük a pesti játszótársaitokat, Gusztit, Bodzát, az ikreket. Talán majd az őszi szünetben elvisznek minket hozzátok látogatóba, mivel a kisgazdáink nagyon jó barátok lettek – szipogta Rezeda és Pitypang.

Végül Zebulon bácsitól köszöntem el, akinek nagyon hálás voltam, amiért megismertetett az igazi nyúlcsaládommal. Megnyugtatott, hogy őt jövő nyáron is itt találom, mivel Géza bátyánk megígérte neki, hogy sohasem adja el, hiszen ő a tenyészet egyik alapja. Nem tudom, milyen lehet alapnak lenni, de biztos fontos, ha Zebulonról van szó.

Közben az emberek is elköszöntek egymástól. Papa egy nagy csomagot cipelt, így én Peti kezébe kerültem.

– Ezekből a szórólapokból majd vihettek Jucival az iskolába, meg a szüleid is a munkahelyükre. Hadd tudják meg minél többen, hogy milyen szép és okos nyuszik vannak Géza bátyádéknál. Délután kitakarítjuk a kölcsönketrecet, aztán visszahozom Gézának. Azt mondta, bármikor szívesen újra kölcsönadja, és örül, hogy itt voltál, mert a nyuszik azóta sokkal vidámabbak, élénkebbek lettek, hogy megismertek téged.

Az autó előállt az indulásra. Hosszas ölelgetés, puszilkodás után végre elindultunk. Úgy látszik még Fáninál is jobb altató nekem az autózás. Csak a pesti házunk előtt ébredtem fel. Na, végre! Újra láthatom a megszokott otthonomat és a régi barátaimat. Addig azonban a liftezést ki kell bírnom! Nem is volt olyan borzasztó, mint emlékeztem. Lehet, hogy a falusi kalandjaim edzettebbé tettek. A lakásban minden a régi volt, a ketrecem tiszta, friss széna, víz, alom, táp, ágacska… Minden ahogy kell.

– Ügyes vagy Jucikám, hogy ilyen szépen előkészítetted Balambér helyét – köszönte anya.

Ezen kicsit meglepődtem, meg azon is, hogy Juci örült az érkezésemnek. Lehet, hogy hiányoztam neki? Petinek még puszit is adott, pedig ez nem vall rá.

A vacsoránál aztán a két gyerek felváltva mesélt az elmúlt hetek élményeiről. Peti, ahogy papa kérte, a biciklis balesetet és az elveszésemet nem említette. Én pedig a falat kezdtem kopogtatni, mert Guszti egyre türelmetlenebb ugatással követelte az élménybeszámolóimat. Megnyugtattam, hogy majd holnap, ha egyedül leszünk a lakásainkban, mindenről beszámolok. Előtte semmit sem fogok elhallgatni!