BALAMBÉR VAKÁCIÓJA_5. A nyugalom hetei

BALAMBÉR VAKÁCIÓJA_5. A nyugalom hetei.

5. A nyugalom hetei

A következő két hetem felhőtlen nyugalomban telt. Ági anyu két hét szabadságot vett ki, apu dolgozott, Juci a balatoni táborban, Peti velem együtt egész nap itthon. A családtagok közül Ági anyu az, aki a legjobban tudja, hogy hogyan kell rólam gondoskodni. Mindig időben megkaptam a tápomat, vizemet, szénámat, ágacskáimat. Az almomat sem felejti tisztára cserélni. Sőt még külön füzetet is vezet rólam. Ebbe szokta beírni, hogy mikor kaptam gyümölcsöt, vitamint, mikor hogyan viselkedtem, mennyit voltam a ketrecemen kívül. Azt mondta, hogy ősztől már Petinek kell a füzetet vezetni, hiszen már egész jól tud írni és gondoskodni rólam.

Anyuval és Petivel kellemesen teltek a napjaim. Gondoskodtak rólam, jókat játszottunk, elvittek sétálni, sokat beszélgettek velem. Meg is háláltam nekik a sok jót azzal, hogy nyugodt voltam, este hamar elaludtam.

Egy kis zavart csak az okozott, hogy hétvégén vendégek jöttek hozzánk. Ági testvére, Marcsi jött két napra, és hozta a két rosszcsont fiát: Mátét és Marcellt is. Ők még ovisok, bár Máté az ősszel kezdi az iskolát. Talán ott majd megjön az esze. Most még nem sok van neki. Ezt abból gondolom, hogy amíg itt volt, csak engem bosszantott. Ezt Ágiék is sejthették, mert úgy döntöttek, hogy nem jöhetek ki a ketrecemből. Mátét ez nem zavarta, gonosznál gonoszabb ötletekkel kínzott, ha nem figyeltek a felnőttek. Ceruzával böködött, ha elért, kutyamorgással, macskanyávogással ijesztgetett. A rágógumiját kivette a szájából és bedobta a ketrecembe. Azzal biztatott, hogy nagyon finom csemege, kóstoljam csak meg. Nem tudhatta, hogy én milyen okos, tanult nyuszi vagyok. Ági anyu és Peti is sokat tanítgatta nekem, hogy mit szabad megkóstolnom, mit nem. Így aztán Máté látta, hogy rá sem hederítek a rágójára. Elunta a várakozást, egy botommal kipiszkálta a bedobott rágógumit, majd a szájába kapta és tovább kérődzött. Marcell, az öccse sokkal barátságosabb, de ő meg mindig simogatni akar. Egy darabig tűröm, na de órák hosszat! Még elkopik a szép szürke bundám!

A szombat estém elég rosszul alakult, ugyanis a két vendégfiú a mi szobánkban aludt. De még ha aludtak volna! Hangoskodtak, nevetgéltek, énekeltek! Szegény Petim szemei már majdnem lecsukódtak, olyan álmos volt. Egyszer még Marcsi is beszólt, hogy „most már elég legyen ebből a viselkedésből”. Ettől kicsit halkabbak lettek, de alvásról még szó sem volt. Máté a hátizsákjából egy kis rudat vett elő. Nem tudtam mi az, de hamar kiderült. Egy zseblámpa volt, amivel kísértetest kezdett játszani. Először csak engem világított meg, ami nagyon rosszul esett nekem. Ő persze jót mulatott rajtam, ahogy mancsaimmal próbáltam eltakarni a szemeimet. Azon is csak nevetett, amikor a fiúkat ijesztgette a lámpával. Végre aztán belefáradt a sok rosszalkodásba, kikapcsolta a lámpáját és elaludt. A másik két fiú már korábban álomba szenderült, halkan szuszogtak. Az éjszaka csak nekem nem hozott nyugalmat! A megszokott csend és Peti-hangok mellett most a két vendégfiú szuszogását, hortyogását, sőt Máté fogcsikorgatását is hallgatnom kellett. Ez az éjszakám a virrasztásról szólt.

Szerencsére vasárnap együtt kirándult a két család, így kipihenhettem az előző nap és éjszaka fáradalmait. Napközben csak Gusztival beszélgettünk egy kicsit. Az ő gazdija sem volt otthon, így aztán elszórakoztattuk egymást a szomszéddal. Kockásfülűnek is meséltem a rokongyerekekről. Ő együttérzően tekergette a füleit a legszörnyűbb részeknél.

A második anyus hetem is zavartalanul telt, minden jóval ellátott Ági és Peti. Még extraadag friss szénákat is kaptam tőlük. Sőt egy nyuszika formájú gumibabát, akit Fáninak neveztünk el. Azóta Fáni lett az alvókám. Ha a kuckómban velem van, mindig azonnal elalszom.