Pogi, a csavargó tacskó_11. fejezet: Ürgevadászat

Pogi, a csavargó tacskó_11. fejezet: Ürgevadászat.

A délelőtti gyakorlás során már néhány jutalmat Pogi is kiérdemelt. Ettől jobb kedve lett, kevesebbet gondolt az otthoniakra.

A tanulást aztán követte a kutyák „megjáratása”. Szerencsére Harcost hazavitte a gazdája, így Pogi kíváncsisággal vegyes izgalommal tűrte, hogy pórázt csatoljanak rá és induljanak.

Az udvar végén a kiskapu egy virágos rétre vezetett. Közel-távol sehol egy ház vagy ember, csak a harsogó, friss zöld. Na meg valami ismeretlen, de nagyon is vonzó szag. Pogi feszülten figyelte az áramlatokat, majd egy erős rántással kitépte a pórázát Jani kezéből.

– Hiába, a vadászösztönt nem lehet elnyomni. Hadd keresgéljen, hadd ismerkedjen a természettel! Valószínűleg többet volt eddig lakásban, mint a szabadban – vélekedett a fiú.

Pogi orrát nem lehetett becsapni. Hamarosan megállt egy lyuk mellett és beleszimatolt. „Hát innen jön ez az új, finom szag…” azzal már kezdte is kapirgálni a lyuk szélét. Egyre mélyebbre ásott mellső mancsaival. Aztán meglepődve hátrahőkölt, ugyanis a lyuk mélyén egy csillogó szempár meredt rá. Az ürge kihasználva a kiskutya megtorpanását, visító hanggal kiugrott a lyukból és irány a rét. Mire Pogi felocsúdott meglepődéséből, már egy másik lyukban el is tűnt az apró állat. A tacsi csak azt érezte, hogy mennie kell utána és újabb lyukakkal próbálkozni, hátha szerencséje lesz.

A sokadik kísérletnél aztán a tacskó volt a gyorsabb és már el is kapta az ürge egyik hátsó lábát.

– Pfúj! Nem szabad! Letenni! – kiáltotta Jolánka Poginak.

Ezt a „Pfúj!”-t már sokat hallotta Bertus nénitől is, így hát leejtette a ficánkoló apróságot. Az ürge pedig sántikálva rohant a következő lyukba.

A vizslák és Mafla inkább Janival labdáztak és kergetőztek. Bár egy darabig értetlenül nézték, hogy a tacskó milyen izgatottan futkos a lyukak között.

– Kutyák, ide hozzám! – harsant fel Jolánka éles hangja. A nagyok nyomban a lábainál termettek, Pogi ezt látva szintén odaballagott.

– Még egy kicsit sétálunk itt a töltés mellett! – adta ki a parancsot a kiképző. Jani újra pórázt kapcsolt a nyakörvekre, és Morgóval meg „Törpével” indult előre. Jolánka a két másik kutyával követte őket.

A réttől távolodva megint újfajta szagot hozott a szellő Pogi orrába. Ilyent sem érzett még ezelőtt, de nagyon csábítónak tűnt.

– Most ne menjünk el a lovardáig! – kiáltotta előre Jolánka, és már fordult is vissza a kutyáival. Janinak egy kicsit erélyesebben kellett fellépni, mert a tacskót inkább a lovak irányába húzta a szimata és a kíváncsisága.

– Nyugi, Törpe! Talán majd holnap megnézzük a pacikat – simogatta meg az izgatott kiskutya hátát a fiú.