Balatoni túra 4.

Balatoni túra 4..

-Igazán? – kérdezte a nagymama gúnyosan – És mondd csak, az eddigi 2 hónap mire volt jó? Ha akkor nem jutott eszedbe tanulni és olvasni, akkor ebben a két napban se jusson. Bezzeg arra van időd, hogy a nővéredhez menj egy hétre, ugye?! Ha már itt tartunk, te olyan fiatal vagy, ellenben velem! Legyél olyan kedves és takarítsd ki a padlást! Ha ügyes vagy, vacsira visszaérsz.

 Anna meglepődött. Nem, nem azért, mert, a nagymamája ellenezte a tanulást, vagy mert a padlásra küldte, erről szó sincs. Anna azért képedt el, mert ez a ,,nagyon öreg” nagyija, mindezt egy levegővel mondta végig. Hát ez nem hihetetlen, egy 68 éves nagymamától?

 Visszatérve a fő gondra: „a B terv akcióba lép! Persze csak miután kitakarítottam a padlást… de majd aztán!”

 Anna nekilátott a sepregetésnek, portörlésnek és minden egyébnek. De hát azért az mégiscsak baj volt, hogy ez a padlás oltári nagy!

 A lány felvette a fülhallgatóját, beindította a kedvenc zenéinek listáját (annak az 5 órás változatát, mivel gondolta, sokáig fog eltartani), majd nekilátott. Elképesztő volt elhinni, hogy ez a teljes takarítás (amit Anna a jó zenéknek köszönhetően nem unt), 4 és fél óra alatt fejezte be! Nagyon elszálltt az idő és Anna kezdte észrevenni, hogy a reggeli hiány nagy bajt jelenthet.

-Nagyi, kész vagyok! – ment le a lépcsőn Anna – Kész van az ebéd?

-Jaj, Anna! Hát nagyon ügyes vagy! – próbált a nagymama hihetően örülni – Az ebéd perceken belül kész, addig is amit még reggeli előtt beszéltünk, meg tudnád kapálni a kertet?

-Nagyi én…

-Na, gyors lesz! – azzal az éhes lány kezébe nyomta a kapát.

 Igen, a lány tudta: bármilyen éhes is, bármilyen nagy büntetéssel is fog járni… de MEGSZÖKIK! Ige, jól hallottátok, kedves olvasók, Anna tényleg egy elvetemedett dologra gondol. Jó, nem is gondol, hanem cselekszi!

 Anna bólintott egyet a fejével, majd a kert felé vette az irányt. Amikor már látta, hogy a nagymamája nem figyel oda, visszakanyarodott, besurrant a vendégszobába és úgy ahogy volt, vitte ki a nagy bőröndjét.

 Szerencsére Anna erős volt, így elbírta a nagy bőröndöt a kezében, nem kellett kockáztatnia, és a földön gurítsa! „Hogyisne, még a végén meghallja!”

 Anna amilyen gyorsan csak lehetett, szaladt, kezében egy nagy bőrönddel, egyészen ki a kapun, végig a poros utcán, majd messze-messze egy fánál lepihent. Elővette telefonját és térképet nézett Fonyódig: gyalog 4,5 óra, autóval 1 óra, tömegközlekedéssel 2,5 óra.

-Okés. – mondta magának – Autóval fogunk menni, méghozzá Liliével! Itt alszunk 2 napot, majd idehívom! Addigis el kéne mennem egy boltba, nagyon éhes vagyok!