Liza és a hóember

Liza és a hóember.

 Élt egyszer egy kislány, Liza. Liza egy átlagos 8 éves lány volt: szeretett rajzolni, játszni és ehhez hasonlók. De a sok szórakozás mellett a tanulást is élvezte: szeretett újabb és újabb dolgokat megtudni a világról.

 Történt egyszer, télen, hogy kiment hóembert építeni. Először egy icsit épített, de mivel volt még ideje, a keze sem fázott és még a hó is esett, ezért csinálni akart mégegyet.

 Azt akart, hogy nagyobb legyen, mint az előző. A legalsó hógolyó olyan nagy lett, hogy nem tudta megemelni, így csak gurította. A középső is nagyon nagyra sikeredett, ezért abból meg le kellett faragnia. De szerencsére a legfelsőt már meg tudta emelni. Aztán rakott rá sapkát, sálat, répaorrot és hasonlókat.

 Mivel anyukája még mindig nem szólt, így belekezdett egy másikba, majd ez így ment tovább az 5. hóemberig, ami a legnagyobb hóember lett.

-Liza, ebéd! - szólt Liza anyukája.

 A lány elindult befelé, de megtorpant. Vagyis inkább elgondolkodott. Méghozzá azon, hogyha az ember nehéz munkával megteremt valamit, valami értékeset, amin sokat dolgozott, akkor miért hagyja azokat tönkremenni?

 A hóemberekkel Liza annyit dolgozott, főleg, hogy felemelje a nagy hótömböket, akkor miért hagyja ott? Miért hagyja megolvadni? Miért?

 Liza ezen elgondolkodott ebédelés közben, de végül úgy döntött, hogy délután újra kimegy és megjavítja az elolvadt részeket.