Balatoni túra 1.

Balatoni túra 1..

        Kedves Anna!

 Drága testvérem, olyan régen beszéltünk…, ó én botor, hát be sem mutatkoztam, Lili vagyok, a testvéred.

 Amióta a szüleink elváltak, azóta én egy erdő széli házban éldegélek, de ne gondold azt, hogy egy aprócska házról lenne szó! Ez egy teljesen hétköznapi ház, csak épp az erdő szélén van.

 Szóval én ott élek, már vagy 2 éve egyedül. Hiányzik a család és úgy amúgy maguk az emberek is, hiszen mivel én egy erdész vagyok, így a fákon, álltokon kívül nem találkozom sok más élőlénnyel.

 Ezért gondoltam arra, hogyha a szüleid is megengedik, akkor gyere át hozzám mondjuk egy hétre, de maradhatsz addig, amíg csak szeretnél!

                                                                                              Üdvözlettel: rég nem látott nővéred, Lili

Anna nagy megörült, mikor nővére levelét elolvasta, majd, amikor a végére ért, csak úgy rohant le a lépcsőn, hogy a szüleinek szóljon.

-Anya, anya, anya, anya, anya! – hadarta gyorsan Anna. – Anya, ugye elmehetek Lilihez, most írt nekem egy levelet, miszerint szeretné, hogy meglátogassam! Anya csak egy hétről lenne szó, légyszi, úgyis nyáriszünet van, máskor biztosan nem érnénk rá meglátogatni! Kéééééééérlek!

 Az anya ledöbbent egy kis ideig: 1, a lánya sosem beszél ilyen gyorsan és 2, Lili már ezer éve nem írt semmit sem, miért pont most írt volna, illetve miért pont Annának?

-Nem lehet, kicsim! – szólt búsan az anya – Holnap apáddal üzleti útra megyünk Angliába, ami el fog tartani legalább 2 hétig. Utána a nagyihoz megyünk 1 hétre, aztán pedig Montenegróba lesz üzleti konferencia.

-És utána?

-Drágán, utána már az iskola kezdődik el!

-De akkor hadd menjek el addig, amíg ti üzleti útra mentek Angliába! Légyszi anya, addig úgyis egyedül lennék itthon! Kéééééérleeeek!

 Anna anyukája nem szólt semmit, csak ment tovább a dolgára, de a lány magában tudta, hogy ez mit jelent: ő megengedi, de még ezt férjével is meg kell beszélnie. És hát Anna tudta az apukájáról, hogy ő elég engedékeny, így a terve már sínen van, biztosan el fog tudni menni!

 Anna felrohant a szobájába és kiráncigálta egy bőröndöt a szekrényéből. Sokáig vacillált, hogy a kis vagy nagy bőröndöt vigye el, míg végül a nagynál döntött, hisz legbelül sejtette, hogy az 1 hét az nem 1 hét lesz, annál biztosan több.

 Miután a lány egy fél óra alatt szinte mindent bepakolt, eltűnődött azon, hogy mivel töltse ki a maradék helyet a bőröndben, mert még csak a fele volt tele. Pedig már így is berakott egy bakancsot, egy sportcipőt, egy kabátot, 2 darab farmernadrágot, egy darab leggingset, két pár fürdőruhát, kettő törölközőt, két papucsot, három pulcsit, öt pólót és rengeteg más kiegészítőt, mint például a zoknit vagy a tusfürdőt.

 Aztán kopogást hallott. Anna tudta, hogy a szülei azok és jöttek elmondani, hogy a jó hírt. A lány örült, mit örült majd kipattant a bőréből!

-Anna! – szólt az anyja kedves hangon. Itt már Anna sejtette, hogy jó hírrel jön. -Sajnos azt kell, hogy mondjam…

 „Ne, ne, ne, ne ne! Mi az, hogy sajnos, miért ezzel kezdi a mondatot? Most csak viccel, ugye? Igen biztosan viccel, igen tutira!"

-Apáddal beszéltünk és arra jutottunk, hogy nem mehetsz el…

Folytatás: Balatoni túra 2. (hamarosan)