Barátok

Barátok.

A kisfiú gyorsan hajtott a kék bicajával, a nagyitól hazafelé. A biciklit, még Pista papa vette neki egy éve! Anya azt mondta, hogy a nagypapa elutazott a csillagok közé és az égből figyeli őt, hogy milyen ügyesen meg tanult kerékpározni.

A fiú, már többször megpihent a szomorúfűz árnyékában. A fa, a nagyi és az otthona közötti félúton található kis tavacska partján lakott.

• Gyere, ülj le ide az árnyékomba! Látom elfáradtál! -

Bence, mert így hívták a kisfiút, először keresni kezdte, hogy ki szólt hozzá. Nem látott senkit!

• Ne félj! Én szóltam hozzád a szomorúfűz! –

Bence sírva fakadt!

• Pista papa, látsz engem? Félek! Ugye most is meg fogsz védeni, mint amikor a szomszéd Morzsi kutya úgy megijesztett? –

A fa megpróbálta elővenni a legbarátságosabb susogását!

• Nincs mitől tartanod! Csak én szóltam hozzád! –

Bence összeszedte az összes bátorságát, még azt is, amit az előbb elhullatott.

• Ki az? Miért bújsz el? –

A szomorúfűz, újra megszólalt!

• Én vagyok az! Itt ülsz az árnyékomban! –

A kisfiú nem hitt a fülének.

• Egy fa nem tud beszélni! Csak a papa meséiben szólaltak meg az élőlények! Volt egy ijedt nyuszi, aki nem fogadott szót a szüleinek és elkóborolt otthonról. Pista papa talált rá egy bokor tövében, ahol a füles elkeseredetten sírdogált…

A szomorúfűz türelmetlenül belekotyogott!

• Ez nagyon izgi! Kérlek, folytasd! –

Bence kedvesen, ahogy a papitól tanulta, rendre utasította a szomorúfűzt.

• Mondanám én, ha hagynád!
• Tehát, a papa rátalált a sírdogáló nyuszira. Leguggolt hozzá és finoman megsimogatta, erre a kicsi nyuszi felugrott az ölébe és megszólalt: Pista papa eltévedtem, vigyél haza!

A papa rendesen megijedt attól, hogy érti, mit mond neki egy nyúl!

A papa mindig szerette az állatokat.

Meg tudta gyógyítani a fészekből kiesett, törött szárnyú fecskefiókát!

Mérges kutyák szelídültek meg, csupán attól, ahogy rájuk nézett!

Végül is miért ne érthetné az az emberi lény az állatok és növények hangját, aki ugyan úgy szereti őket, mint a családját.

Tudd meg, hogy az én nagypapám, a világon a legjobb ember!

Végül, a papi felvette a nyuszit a vállára, hogy onnan a magasból tudjon szétnézni, hogy merre lehet az otthona.

Kisvártatva meg is lelete azt az odvas fát, ahonnan elcsavargott. –

A szomorúfűz, óvatosan, az egyik ágával megcirógatta a kisfiú karját.

• Te adtál választ arra, hogy miért érted a hangomat! Csak az értheti az erdő-mező lakóinak hangjait, aki szeret minket! Most pedig gyorsan indulj haza, mielőtt besötétedik!

Ígérd meg, hogy máskor is meglátogatsz!

Bence, mielőtt felült volna a kék bicajára elbúcsúzott az új barátjától.

• Minden héten erre jövök a nagyitól! Szia, majd mesélek! –

A kisfiú, felnézett az égre.

• Papi, olyan jó, hogy vigyázol rám és segítettél szerezni egy új barátot! -