Kicsi vagyok, de okos… Avagy a papa, a mama, én és a póniló


https://ggwebsite.com
Mindig azt mondják a felnőttek, hogy ezt, meg ezt nem csinálhatom, mert még kicsi vagyok! Ok! 140 cm! Most mérte meg a nagyi a magasságomat!

Kisfiam, csak akkor használhatod a kenyérpirítót egyedül, ha majd 170 cm magas leszel!- mondta nekem a nagyi.
...

Kép forrása: saját

Mindig azt mondják a felnőttek, hogy ezt, meg ezt nem csinálhatom, mert még kicsi vagyok! Ok! 140 cm! Most mérte meg a nagyi a magasságomat!

  • Kisfiam, csak akkor használhatod a kenyérpirítót egyedül, ha majd 170 cm magas leszel!- mondta nekem a nagyi.

Ezek szerint, a póniló, már egyedül piríthat magának kenyeret!

Anyukám 168 cm magas és mégis piríthat kenyeret egyedül! Hol van itt az igazság? A papa azt mondta, hogy a nagymamival szemben ne keressem az igazságot, mert végül úgy is a mamának lesz igaza.

A papa ezt közel 50 év tapasztalatából tudja. Ennyi ideje ismeri a mamát!

Ha én egyszer nagy leszek, akkor mindig nekem lesz igazam. Mondtam a papának. Én olyan leszek, mint Mátyás király igazmondó juhásza!

Hiába vagyok kicsi, de én nagyon okos vagyok! Sokkal okosabb, mint egy 170 cm magas póniló.

Mit tud ez a póniló, amit én nem?

Mondjuk én nem eszem meg a zabot és a szénát!

Viszont állítom, hogy egy dologban tutkó hasonlítunk, én és a póniló!

Figyeljetek, csak halkan mondom, mert a mama fülei olyanok, mint egy full érzékeny mikrofon! Mindent hallanak!

Akkor mondom:

Egyikünk sem szereti a mama tökfőzelékét!

Éppen tegnap kérdezte tőlem a mama:

  • Drágám, mit tegyen neked a tökfőzelékre a mama?
  • Figyelj nagyikám! Tedd rá a fedőt, nehogy kihűljön!

 

Erre a nagyi, először sírva fakadt, utána frankón leordította a fejét a papának, mert nevetni merészelt!

Szegény papa! Miután a mama kitombolta magát, mint egy balatoni vihar, rögtön bosszút, állt a papán!

  • Béla, ha jót akarsz magadnak, akkor megeszed az egész lábos tökfőzeléket, most azonnal, egy ültő helyedben!
  • Elvira! – kért szót, a papa.
  • Béla! Csak semmi, Elvira! Ha nem eszed meg a főztömet, akkor holnap nincs nokedli, paprikás csirkével!- rivallt rá a mama, a papára.
  • Elvirám, mi lenne, ha a felét most, a másik felét este enném meg? – próbált a papa vigaszágon elindulni.
  • Béla! Szó sem lehet róla! Te is egyszerre sértettél meg! Nem félig délben és félig este! Ha jót akarsz, akkor megeszed az egészet!-

Papa, olyan szemekkel nézett, mint az állatkertben a 170 cm-es felnőtt póniló, akinek zab helyett, a kockás piton kajáját adták oda, egy élő nyulat!

A mama újra elsírta magát!

  • Béla, ezeknek a szemeknek, már ötven évvel ezelőtt sem tudtam ellenállni!

 

Most mondjátok meg! Ki itt a kicsi? Ki itt az okos?

A papa, a mama, vagy a póniló?

 

Ne találgass! Természetesen én!

 

 

Zsombori Pál, amatőr

Ezt a mesét írta: Zsombori Pál amatőr

Zsombori Pál vagyok, öt gyermekes apa. Nálam szabadidős tevékenység az írás és az olvasás. Szeretem a humort alkalmazni az írásaimban. Felfoghatjuk az életünket is egy mesének, ahol mi vagyunk a főszereplők. Nehéz manapság, olyan művet alkotni, ami tetszik a gyermekeknek, hiszen a MÉDIA képi világa elkápráztatja a kicsiket és ezzel egyidejűleg elveszi a saját történetalkotás örömét és készségét. Kellenek...