Bazsa Nyuszi kalandjai: Bazsa Nyuszi Karácsonya


http://mocorgohaz.hu/

Azt kérditek, hogy ki is Bazsa Nyuszi? Ő nem ám egy odvas fában tanyát verő hosszú bajszú erdei nyuszi, nem is egy káposztán élő, kerti tapsi-hapsi. Ő egy kétéves kislány hosszú fülű, kopott hamvas-sárga szőrű, pihe-puha kabala-nyuszija. Vele van, ha elalszik...

Kép forrása: saját készítésű

Azt kérditek, hogy ki is Bazsa Nyuszi? Ő nem ám egy odvas fában tanyát verő hosszú bajszú erdei nyuszi, nem is egy káposztán élő, kerti tapsi-hapsi. Ő egy kétéves kislány hosszú fülű, kopott hamvas-sárga szőrű, pihe-puha kabala-nyuszija. Vele van, ha elalszik, ha fáj a fogacskája, ha játszik, ha örül, ha bánatos. Figyeli, vigyáz rá, minden lépését követi, ha sír, ő vigasztalja. Milyen egy megbízható, hűséges nyuszi ez! De vajon miért hívják Bazsának? Senki sem tudja, alighanem csak a kislány maga. Az ő kalandjairól olvashattok most.

Nyugodt téli nap volt. Odakint pelyhedzett a hó, halvány jégvirágok bújtak meg az ablakon. Bazsa Nyuszi különös izgatottságot érzett napok óta. Talán csak nem a Karácsony közeledett? Ennek egyre több jelét látta felbukkanni napról napra. Egyik nap például hirtelen ráköszönt egy hóember dísz az ablakon lógva. Szép napot Bazsa Nyuszi! Nini, piros kalapját megemelte. Színes filcből volt szépen kivágva, három fehér karika, rajtuk fekete filc-gombok és narancssárga hosszú orrocska. Két fekete gomb-szemével furcsán hunyorgott. „Miért húzod össze a szemed olyan furcsán?”, érdeklődött Bazsa Nyuszi. „Egy évig egy sötét doboz mélyén lapultam, szoktatnom kell a szemem a fényhez”, válaszolt a hóember. „Ó, hát már emlékszem rád!”, kiáltotta Bazsa Nyuszi boldogan. Hiszen, képzeljétek ez már a második Karácsonya lesz Bazsának, így tavaly találkozhatott már a régi díszekkel.

Aztán egy másik nap, négy gyertya bukkant fel az asztalon koszorúba fonva. Három lila, egy rózsaszín. „Régi fényünkben ragyoghatunk újra”, újságolták Bazsa Nyuszinak örömmel. Az ünnepi asztalterítő sarkán pedig egy fagyöngy piros bogyói táncoltak vidáman.

Harmadnap egy narancsot vett észre az ablakpárkányon. De nem egyszerű narancs volt az, Bazsa Nyuszi úgy látta, tele volt tűzdelve kis szegecsekkel. „Miért vannak ezek a szegecsek a testeden?” , kérdezte meglepetten. „Bizonyára nagyon fájhat.” „Ó, dehogy!”, nevetett a narancs. „Ezeket úgy hívják: szegfűszeg, és nagyon illatossá tesznek!” Bazsa Nyuszi közelebb hajolt és beszippantotta a finom aromát. Most már bizonyossá vált, hogy valóban a Karácsony közeledett.

Aztán egy nap fények szűrődtek ki a másik szobából és fenyőillat lengte be a szobát. Bazsa Nyuszi lassan odalopódzott, bekukkantott és ott állt a Karácsonyfa csendben, várakozva, áhítattal. Bazsa Nyuszi beosont az ajtónyíláson, lépett egyet, lépett kettőt, egyre közelebb, hogy jobban lásson. Ez a fenyő nagyobbnak tűnt, mint az első Karácsonykor. „Ugye te nem a régi fenyő vagy?” , kérdezte bátortalanul. „Új vagyok, de ne félj tőlem!” Ágai egyre közelebb hívogatták Bazsa Nyuszit.

Sorra fedezte fel az ismerős díszeket. Először is a fa alatt megbújt kis Betlehemet, ahol a jászolban a kis Jézuska feküdt. Bazsa Nyuszi tiszteletteljesen fejet hajtott előtte, hiszen tudta, neki köszönhetik a Karácsonyt. Majd sorban üdvözölte a fa színes üveggömbjeit, volt ott piros, arany, ezüst! Ahogy rájuk nézett, mindegyikben visszatükröződött sok-sok Bazsa Nyuszi. Feljebb pillantva szalmából készült hópelyhek kacsintottak rá. „Örülünk, hogy látunk, Bazsa Nyuszi!” Aztán megpillantotta a kedvenc rénszarvasát, aki vékony fából volt faragva és pirosra festett orrát Bazsa Nyuszi mancsához nyomta köszönésképpen. Bazsa Nyuszi annyira örült, hogy egyre bátrabban ugrándozott feljebb és feljebb. Ejnye, légy óvatosabb Bazsa Nyuszi!  Ne légy olyan kajla! De már késő! A gyönyörű arany üveg-angyalka darabkáira törve hullott a földre!

A sok örömcsilingelésnek azonnal végeszakadt. A díszek és a fenyőfa elszörnyülködtek. „Mi lesz, ha ezt Szonjácska és Alexka meglátja?” Kétségbeesetten sajnálkoztak. 

Bazsa Nyuszi sárga bundáján hirtelen láthatóvá vált varázstarisznyája. „Jóváteszem, amit elrontottam”, suttogta. Mindkét mancsával varázstarisznyájába nyúlt és máris arany csillogó varázsport szórt a földre, egyenesen rá az angyalka összetört testére. Egyszer csak életre kelt a sok darabka, pörgött-forgott a levegőben és máris ott állt az angyalka teljes gyönyörűségében, ép szárnyakkal. Fel is röppent mindjárt a helyére, a fa tetejére. Csak a bal szárnyán egy kis forradás árulkodott róla, hogy mi is történt vele.

Épp idejében került minden a helyére, mert egyszer csak csengőszó hívta a szobába anyát, apát, a kislányt és a kisfiút. Énekelve, csillagszóró fénye mellett köszöntötték a Karácsonyfát, aki büszkén viselte a pillantásokat. Bazsa Nyuszi a fa alatt, a sok-sok becsomagolt ajándék mögül leskelődött, a következő pillanatban pedig már gyűrött csomagolópapírok repkedtek a feje búbjára, alig látszott ki alóluk. „Ó, de szeretem a Karácsonyt”, örvendezett és elszédülve elmerült a sok-sok játék forgatagában.

Itt a vége, fuss el véle!

   

 

              

 

 

Benedek Henrietta, amatőr író

Ezt a mesét írta: Benedek Henrietta amatőr író

Angoltanárként dolgozom egy középiskolában és szabadidőmben az unokaöcsém és unokahúgom számára írtam meséket, Bazsa Nyuszi kalandjai címmel, amely mára már kilenc mesét foglal magába. Ezeket a meséket az unokahúgom kabalanyuszija ihlette.


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!