Kép forrása: shutterstock.com
Benedek, a zsémbes borz.
Benedek, a zsémbes borz,
mindig zsémbes, mérges volt.
Mosolyogni nem látta még erdő népe.
folyton durcás volt a képe.
’Hogy az évek múltak egyre,
borzunknak csak zordabb lett a kedve.
Morcak morca, Benedek!
Sopánkodott eleget!
Nyáron a melegből lett elege,
télen hiányzott a nap heve,
ősszel sár keserítette,
s a tavasz se’ derítette
jobb kedvre a zsémbes borzot,
morcosan járt-kelt és morgott:
„Itt a tavasz, itt a tavasz!
A nóta mindig ugyanaz!
Felfordulás! Zenebona!
Úgysem megyek én el oda!
Köszöntik a kikeletet…
Láttam én már épp eleget
kis virágot, selymes barkát,
mért kell ezért csinnadrattát,
tavaszi bált rendezni?
Erdő csendjét felverni?
Megunta az erdő népe,
hogy fancsali borzunk képe,
s nem hallanak tőle mást,
csak panaszt, siránkozást.
Összegyűltek, tanakodtak,
súgtak-búgtak, sutyorogtak.
Ahogy döntöttek, úgy tettek:
a morc borz után eredtek.
Settenkedtek, lopakodtak,
Fák tövében meglapultak.
Úgy figyelték Benedeket,
Ki borzongós csombort szedett.
Megkérték a fülemülét:
Selymes mező bűvös füvét
rejtse a borz kosarába.
Csak Benedek meg ne lássa!
Így történt, hogy Benedeket,
- ki zsémbelt már épp eleget -,
selymes mező bűvös füve
varázsolta jókedvűre.
Morcok morca, Benedek!
Bút, bánatot feledett!
Kacagott és kuncogott,
pukkadozva vihogott,
egyenesen vihorászott,
fára mászott és hintázott.
Benedek dehogyis bánta,
hogy elszakadt a nadrágja.
Kosarát a földhöz vágta,
szaladt, szaladt el a bálba.
Azóta is ott mulat,
Kurjongat jó nagyokat.
még biztosan ott éred,
örül majd, ha felkéred!
Ezt a verset írta: Sarkadi Emília (Limy) amatőr költő, író és meseíró
Sarkadi Emília vagyok. Barátaim még a középiskolában Limynek neveztek el. Ebből a becenévből született Facebook oldalam elnevezése, a Limytáltkiadas. Bölcsész vagyok diplomám és életszemléletem tekintetében egyaránt. Hazaköltözésem óta szülőfalum, Sárrétudvari iskolájában tanítok magyart, történelmet. drámát és angolt. Amennyire időm engedi, verseket, meséket, novellákat alkotok, de írtam már szövegkönyv...
Még soha nem töprengetem azon, vajon a zokniknak van-e szívük, de ha igen, a pöttyös zoknié igencsak hevesen kalapálhatott, annyi váratlan esemény bolygatta fel megszokott életét azon a napon, amik...
Elolvasom
Ha volt valami, amit a pöttyös zokni igazán szeretett, az a szárítókötélen való hintázás egy kellemes langyos fürdő után, ahogy a mosást nevezte. Tetszett neki, hogy a szárítókötélről belátta az eg...
Elolvasom
Túl három hegyen, három völgyön, zúgó folyón és zajló tengeren terült el Szivárvány földje: a tavasztündérek otthona. Bármilyen furcsának is tűnik, virágszirmokból készült Szivárványpalotájuk közep...
Elolvasom
Nem volt több, mint egy gomb a kabáton. Barna, kerek és fényes. Élte a gombok mindennapi életét: ki- és begombolták, néha egy kicsit szuszakolták vagy ráncigálták, hogy átférjen a gomblyukon. De bá...
Elolvasom
Mészárosné Szuda Melinda
2023-08-12 22:37
Lymi kedves, olyan aranyos ez a történet! Mosollyal olvastam s kedvencem lett! Maradok szeretettel, Melinda
Sarkadi Emília (Limy)
2023-08-13 19:16
Köszönöm szépen a kedves szavakat, Melinda!