Beszokós

Beszokós.

Óvodába készülök, 
a bölcsit hátrahagyom. 
Kedves gondozó nénim, 
ő hiányzik majd nagyon. 

Pajtásaim, mindegyik, 
szanaszéjjel távoztak, 
újakat kell keresnem, 
remélem majd akadnak. 

Anya biztat: Ügyesen! 
A pelus otthon marad.
Ezt már megtanultam, 
pisilni hova szabad. 

Kaptam szép, új ruhàkat, 
mindbe benne a jelem.
Csatt, bugyi, nadrág, zokni, 
zsákomba beleteszem. 

Félek még – Anya bejössz? 
– kérdem, kicsit könnyesen.
Ma még lehet, holnap nem! 
– mondja ő, oly kedvesen. 

Jót játszottunk, van minden: 
vonat, maci, baba is.
Óvónéni mesét mond, 
ha megkérem rajzol is. 

Kicsi szívem zakatol, 
másnap anya kint marad. 
Szia édes, jövök majd! 
– kiáltja és elszalad. 

Óvónéni mosolyog, 
hív, hogy menjek játszani. 
Felesleges egész nap 
egereket itatni. 

Elmegy a nap, uzsizunk,
anya most már jöhetne.
Nicsak, ki az? – ő lép be, 
csapzottan és sietve.

Szia kicsim, milyen volt?
– kérdi most, így kedvesen, 
Szeme könnyes, szipog is, 
ezt nem értem teljesen. 

Ne sírj anya! – ölelem.
Itt egy zsepi neked is.
Bátrabb leszek! – ígérem.
Bemegyek majd holnap is!