Bogi nagyon fáradt 1..
Bogi egyre többször érezte magát nagyon fáradtnak.
Szinte kattogott a feje a sok gondolattól úgy, mint az ingaóra: tik-tak, tik-tak. Ezt hallotta a fejében. Vajon mi lehet ez már megint? – töprengett. Ahogy nézegette magát a tükörben, észrevette, hogy egyre inkább változik a teste, kívül is, belül is. – Vajon mi lehet ez? Talán beteg vagyok? Este elolvasom a könyvet, amit édesanyám vett nekem a múlt héten. - Másnap észrevette, hogy Liza is megváltozott. Kezdett úgy kinézni, mint egy felnőtt. A szünetben arról beszélgettek, hogy Palkónak kezd serkenni a bajusza, Zsombinak meg fura lett a hangja. Hol mély, hol magas. Ilyenkor pedig mindig elvörösödik. De érdekes! Néhányan láthatóan kuncogtak rajta. Ez nem szép dolog. Más baján gúnyolódni, hisz nem tehet róla. Aztán jött a biológia óra. Márti nénivel a testről, testrészekről tanultak. Tátott szájjal hallgatta az egész osztály. Utána persze síri csend volt, a kérdések helyett. Senki sem mert kérdezni. Inkább csak vörösödtek helyette. Látva ezt Márti néni tovább beszélt. Érdekes, pont azokról, amikről a szünetekben pusmogtak. Lassan kezdett a fejük kitisztulni. Ekkor következett az osztályfőnöki óra. Tudjátok, hogy miről szólt? Hát mi másról, mint a testi változásokról és a felnőtté válásról. Mindenki nagyon figyelt, hisz időszerű volt a téma, mindenkit egyformán érintett.
Bogi este az ágyban fekve elővette az édesanyától kapott könyvet és buzgón belekezdett. Mint kiderült már Liza is olvassa. Közben, ha kérdése volt valamelyiküknek, cseten megvitatták. Csináltak egy közös csoportot és ebbe bekapcsolódtak még néhányan az osztályból. Bogi egy idő után elköszönt és kilépett onnan, mert jobban érdekelték a könyvben írottak. Ő egyébként sem szerette a csetelést, de más közösségi hálózatot sem. Jobban kedvelt inkább élőben társalogni. Ráadásul jól tudta, hogy annak veszélyei is vannak. Már többször is hallott olyat ismerősöktől, hogy a másik hazudott magáról, vagy pimasz hangnemben írt. Olyan esetről is tud, hogy magán dolgokat tovább küldtek másoknak, vagy fotót, sőt más oldalakra kiposztolták. A kéretlen üzenetek is bosszantóak tudnak lenni. Bogi ezért nem szerette és ritkán is használta. Nagyon vigyázott arra is, hogy mit ír, még Lizának is. Ahogy telt, múlt az idő Boglárka is megszokta és elfogadta magán a változásokat. Tudta, hogy ez a természet rendje. Ha valamit nem tudott, vagy nem értett utána olvasott, beszélt róla Lizával, persze fordítva is így történt.
Azt sem felejtette el, szem előtt tartotta, hogy édesanyja mindig ott van neki és bármit elmondhat őszintén. Mindig fog neki segíteni, mert ez így természetes.
Forrás: https://elizabethsuzanne.5mp.eu/
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
PRÉMIUM
Ezt a mesét írta: Gani Zsuzsa hobbi meseíró, történetíró, versíró
Nyolc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavain...