Szilveszter és az Újév nyusziéknál

Szilveszter és az Újév nyusziéknál.

Leesett az első hó. Olyan gyönyörű volt a tájék, hogy a szemem- szám elállt. Ámulattal figyeltem a hulló hópelyheket. Kint a kertben ugra- bugráltam nyuszitestvéreimmel. A gazdi engedett ki egy kicsit a ketrecből. Közben azt néztem, hogy a mögöttünk lakó szomszéd ember egy malacot ábrázoló szerencse érmét ás el a földbe.

– Vajon ezt miért teszi?- Tűnődtem el. A hátsó szomszédunk nem volt gazdag, inkább szegény. De Szilveszterkor mindig megadta a módját, már amennyire csak tudta, hogy a jövő év jobb és szebb legyen, mint az előző. Nemsokkal később egy kismalacot húzott nyársra és sütni kezdte.

– Biztos készül a vacsora! Nekünk répaleves lesz és töltött káposzta, no meg persze karalábé az ünnepi menü- mosolyodtam el - majd tovább játszottam a testvéreimmel. Azért fél szemmel figyeltem, hogy mi történik a hátsó szomszédban. Közben a velünk szemben levő szomszéd, aki viszont nagyon gazdag volt, árgus szemekkel figyelte, mit csinál a szegény szomszéd.

– Egy szerencse érmét ástam el a kertben, hátha megfial jövőre - mondta a mögöttünk lakó bácsi- neki.

 – Most mit csinálsz? - a vacsorát sütöm - felelte. Egy darabig még nézte őt, aztán elköszönt és elment. Egyszer csak azt látom, hogy a gazdag szomszéd szintén leöl egy disznót, de elássa a földbe. Nagyon gyorsan dolgozott, közben nyugtalanul nézett erre- arra, nem-e figyeli valaki.

 Vajon ezt miért csinálja?- tűnődtem, majd tovább játszottam a testvéreimmel.

– Na, persze! Még hogy egy malacot ábrázoló szerencse érmét ás el a földbe! Ha ő egy pici érmét, akkor én egy egész malacot. Így nekem sokkal több lesz a pénzem, mint neki- dünnyögte magában. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, bement vacsorázni, mert addigra az asszony elkészítette a babfőzeléket, a rétessel együtt. Az utolsó falatig mindent megettek, pedig volt ennivaló bőséggel. A hátsó szomszéd másnapra is hagyott hisz sokat sütött- főzött az asszonyka. Este pezsgőt bontott minden család. A gazdag és a szegény szomszéd és a mi gazdink is. Felköszöntötték egymást, jókat kívántak egymásnak az elkövetkezendő évre. A gazdi még éjfélkor jó szélesre ki is tárta az ajtót. Elköszöntek az óévtől és szeretettel köszöntötték az újat. Volt tűzijáték is nem is olyan messze tőlünk, és valaki petárdázott is. Nem féltünk, mert a gazdi velünk volt és persze Tacsi is itt. Ő se félt, mert bent volt a jó meleg házban. Nagyon jó hangulatban telt el az este. Aztán lefeküdtünk aludni.

 Másnap reggel, amikor kint játszottunk a réten, a hatalmas pihe- puha hótengerben, Buksi a gazdag szomszéd kutyája elmesélte az éjszakai kalandját. Éjfélkor, amikor a tűzijáték volt az égen és valaki petárdázott nagyon megijedt. Reszketett, mint a nyárfalevél. De a gazdája nem engedte be a házba, hiába nyüszített olyan nagyon.

• Az a dolgod, hogy őrizd a házat!- kiáltotta neki foghegyről. Egyszer csak szegény nem bírta tovább és kiszaladt. Nekifutásból átugrotta a kerítést. Nem nézte merre szalad, csak menekült a fényár és a villámcsapások elől. Nagyon sokáig futott. Aztán amikor csönd lett észrevette, hogy nem tudja, hogy hol van. Aztán egyszer csak egy kocsi állt meg mellette. Odament hozzá szépen, lassan, óvatosan, kedves szóval és megnézte a nyakörvét. Aztán betuszkolta egy autóba és elindult vele valamerre. Egyszer csak a házuk előtt megállt a kocsi. Hazaérkezett. Valamit mondtak a gazdájának azok a jó emberek, akik hazahozták, de hogy mit, azt nem tudta. Mindenesetre megkönnyebbült. Farkcsóválva jelezte, hogy nagyon örül. Végre megnyugodhat, hisz biztonságban van.

– Ó, te szegény! - jól megjártad! - mondták a nyuszikák és Tacsi.

– Nézzétek, mit csinál Buksi gazdája, kiássa a leölt malacot! Eközben Tacsi gazdája a malacot ábrázoló szerencse érmét ásta ki és bevitte a házba. A szemben levő szomszéd eltöprengett, hogy mit tegyen az elpusztult állattal. Megenni már úgyse lehet, így inkább visszaásta. Ebédidő lett így elbúcsúztunk és hazamentünk. Aztán telt múlt az idő. A gazdag szomszéd kertjében legyek gyülekeztek a bomló tetem fölött és egyre elviselhetetlenebb lett a szag. Amikor ez kitudódott, jól megbüntették. Aztán szájára vette a falu népe is. A szegény emberre meg ráköszöntött a szerencse. Jól fizető állást talált és egyre csak gyarapodott. A gyerekek is szép ruhában jártak, a házukat is sikerült tatarozni, még saját autót is vehettek. A gazdag ember pedig egyre inkább elszegényedett. Elvesztette jól fizető állását, autóját is le kellett cserélni egy olcsóbbra és az asszonynak is jól meg kellett tervezni, hogy hogyan ossza be a kevéske pénzt, amit alkalmi munkából hozott haza a gazda. Az asszony unszolására az egykori gazdag szomszéd munkát kért a hajdani szegény szomszédtól, aki természetesen felfogadta. Így ettől kezdve nála és neki dolgozott. A falu népe egy ideig még beszélt róluk, de ahogy „minden csoda három napig tartott”, lassan minden visszatért a régi kerékvágásba.