Bogi segít a bajba jutottaknak 2.

Bogi segít a bajba jutottaknak 2..

Boglárkát nagyon érdekelte az orvostudomány, ezért gyakran olvasott ebben a témában könyveket. Szeretett olvasni és minden nap szakított rá időt.

Legtöbbször este nyolckor, lefekvéskor olvasott egy órácskát. Utána könnyebben ment az alvás is. Mostanában az elsősegélynyújtás érdekelte. Arra gondolt, hogy ki tudja, hogy mikor veszi hasznát tudásának. Pénteken osztálykirándulásra mentek a Tatai Öreg- tóhoz. Gyönyörű idő volt. Sütött a nap hétágra. Amikor megérkeztek, sétára indultak. A tatai vár megnézésével kezdtek, ahova be is tértek. Jázmin néni volt az idegenvezető. Nagyon sok érdekeset mesélt a helyről. Mivel nagyon jól, lebilincselően adta elő, mindenki tátott szájjal figyelt.

Amikor kijöttek onnan, egyszer csak Zolka nagyon furcsán kezdett el viselkedni: csámcsogott, matatott, majd összeesett és rángatózni kezdett, de csak pár pillanatig. Bogi azonnal ugrott. Óvatosan az oldalára fektette, meggyőződött arról, hogy szabadon lélegzik. Feje alá az imént levetett pulóverét hajtogatta, ruháját meglazította és odaguggolt mellé. Úgy figyelte. Ez idő alatt a többiek a tanító nénihez kiabáltak segítségért, annyira megijedtek. Bogi folyamatosan beszélt hozzá, Zolka pedig bár kicsit nehézkesen, de válaszolgatott a kérdéseire, nem volt zavart. Szerencsére csak kisebb epilepsziás roham volt. Mire Jázmin néni odaért Zolka már jobban lett. Márti néni, aki egyben önkéntes mentős is, meggyőződött róla, hogy már nincs veszély, minden rendben van. Jázmin néni nagyon megdicsérte Boglárkát, ahogy Márta néni is és egy fertály óra elteltével folytatták a sétát. Hamarosan el is felejtették az egészet. Nagyon jó volt a hangulat.

Épp az Eszterházy kastély kertjében sétáltak, gyönyörködve a színpompás virágokban, illatában, amikor Bia verejtékezni kezdett. Arca elsápadt, remegett, lüktetett a feje, szédült, szapora lett a pulzusa. Nagyon rosszul érezte magát, hányingere lett. Gyorsan elkezdett kotorászni a táskájában, de már le kellett ülnie, mert fogyott az ereje. Bogi odapattant, talált Bia táskájában szőlőcukrot és egy injekciót. Szájába tette óvatosan a szőlőcukrot. Ekkor már a tanító nénik is ott voltak. Egy kis ideig még ott álltak hárman, figyelve Biát, akinek már egyre jobban visszatért az eredeti arcszíne. Lassacskán mindenki megkönnyebbült. – Bogi a nap hőse! – kiáltották egyszerre az osztálytársak és megtapsolták. – Boginak jól esett a dicséret. – Lám, lám, milyen jól jött, hogy jól megtanultam a könyvből az elsősegélynyújtást!- gondolta magában és elmosolyodott. Egy kicsit még pihent a kis csapat. Többen a közeli játszótéren hancúroztak, volt, aki ennivalóját fogyasztotta, mert megéhezett. Ismét visszatért a jókedv és folytatták a tanulmányi sétát. Szerencsére több baj, már nem történt. Miután kigyönyörködték magukat a környéken, sőt ismereteket is szereztek, felmentek a Kálvária - dombra, majd a kilátótoronyba. Elsétáltak a geológiai parkba. Kellemesen elfáradtak a végére. Felszálltak a buszra és hazamentek. Útközben még csacsogtak, csevegtek, sőt énekeltek is. Aztán megérkeztek. Összeszedték hátizsákjukat. Figyeltek arra, hogy szemét ne maradjon utánuk, majd leszálltak a buszról.

Egyszer csak pont Bogi előtt, Zotya hirtelen odakapott a szívéhez, arca eltorzult a fájdalomtól és összeesett. Boglárka egy pillanat alatt óvatosan a hátára fektette, egyenes testtartásba. Ellenőrizte, hogy lélegzik- e. Nagyon megörült, hogy igen. Szerencsére akkor már egyenletesen lélegzett. Bogi nem tágított mellőle, aggódón figyelte és beszélt hozzá, hogy megnyugtassa. Ekkor már ott volt Márti néni is, mert a gyerekek rémülten kiabáltak. Megvizsgálta Zotyát és a biztonság kedvéért értesítette a mentőket. Jázmin néni közben a többi gyereket nyugtatta és adta haza, mivel már elég sok szülő megérkezett. Figyelt arra, hogy ne alakuljon ki pánikhangulat, ne tömörüljenek Zotya köré. Elmondta nekik, hogy szerencsére nincs komoly baj, menjenek nyugodtan haza. Így is történt. Bogit ismét megdicsérte a tanító néni, kilátásba helyezve egy igazgatói dicséretet és egy életmentő oklevelet is. Elköszöntek egymástól és Boglárka hazament. Még látta, hogy megérkezik a mentő, óvatosan beteszik Zotyát és beszáll aggódó édesanyja is, aki épp akkor ért oda. Bogi, amikor hazaért elmesélte milyen volt az osztálykirándulás.

A szülei nagyon büszkék voltak rá, akár csak a testvérei. – A mi lányunk egy hős!- mondta édesapja. Édesanyja a kedvencével, madártejjel kínálta.