Föld napja

Föld napja.

Nudli nyuszinak kezébe akadt a nagy pakolás, rendrakás és szanálás közben egy ütött- kopott könyv.  Volt rajta egy rozsdás lakat.  Ez felkeltette érdeklődését.  Testvérei is köré gyűltek.  Leporolták, letisztogatták a könyvet, kinyitották a zárat a lakattal és hirtelen tündöklő fényesség közepette szétnyílt a könyv. 

 Egy mesét rejtett. Nudli nyuszi kíváncsian olvasott bele.   Gombóc egyszer csak megszólalt.  -   Meséld el légy szíves, mi is szeretnénk hallani  -  mondta. –   Igen, igen, mi is, mi is!  -  mondták a többiek. –   Hát jól van.   Elmesélem. Hol volt, hol nem volt, volt a világon öt kis virágtündér: két lány és három fiú tündér.   Egyszer kimentek az erdőbe tündérport hinteni, a tavaszt életre kelteni.    Egyszer csak arra ment egy öreg néni, akinek a homloka olyan volt,  mint a gyűrt lepedő, háta görnyedt,   álla pedig a földet verte.   Amikor meglátta a tündéreket elmosolyodott.    A szájában már egy fog sem volt az ősz hajú néninek.    Épp a Forráskúttól igyekezett, már amennyire a fájós lábai bírták,  azaz  inkább csiszegett-csoszogott,   mert egy korsó, egy fazék és egy kosár volt a kezében.   –   Segíthetek?   –   kérdezték a tündérfik. –   Igen!   -   felelte a néne.   Átadta nekik a terheket, így könnyebben tudott a botjára támaszkodva menni. –   Olyan fáradt vagyok!   -   Hozzak egy pohár forrásvizet? - Köszönöm nem, épp az imént ittam, de másban tudnátok nekem segíteni?- kérdezte őket. – Hát persze! Mondja el, hogy mit szeretne. Mi pedig megtesszük. Addig pedig üljön ide a farönkre. Várjon, segítünk. - Miután helyet foglalt az öreganyó, elmondta a tündérfiúknak, hogy mit szeretne. Ez alatt a két tündérlány tovább hintette pörögve-, forogva, csilingelő hangon dalolva a tündérport. Nyomán kibújt a fű, a tarka- barka vadvirág, virágba borultak a fák, a bokrok, madarak fakadtak édes nótára, a Nap pedig ott tündökölt az égen. Szórta langymeleg sugarait szerte szét. - Az elsőt már sejthetitek. Az első kannába töltsetek friss esővizet a kútból, mert ha meglocsoljuk vele a földet, zöldbe borul az erdő, a mező, a tündérek által elszórt magok. Az elültetett facsemeték erőre kapnak, a fák által pedig finom, friss levegőhöz jutunk. Az erdőben dús lesz az élet, a benne lakóknak lesz lakóhely és élelem. A földeken pedig kibújnak, szárba szökkennek a haszonnövények. Általuk lesz élelem a kamrában és a haszonállatoknak takarmány. A fazekat ide a tisztásra tegyétek le. Készítünk belőle élelmet. Annyi élelem lesz benne, amennyi minden embernek elegendő. Se több, se kevesebb. Ugyanis a kidobott étel óriási mértékben terheli a Földet és az értékes édesvizet, amiből már nagyon kevés van. Ám ebben a fazékban ismétlem, hogy annyi élelem lesz, amennyi minden embernek egy életre elegendő. Se több, se kevesebb. Miután elkészült, megkérlek benneteket, titeket, tündérlányokat és titeket, tündérfiúkat is, hogy tündérszárnyaitok segítségével juttassátok el az élelmet minden földrészre mindenkihez.    Az elkészítés során, ami konyhai hulladék megmarad, azt mind a komposztálóba tesszük. Így semmi se vész kárba.    A komposztba kerülhet a már romlani kezdett gyümölcs, zöldség, a zöldség szára, levele, és a héja.    Belekerülhetnek az elszáradt növények, a virágföld, és a fahamu, valamint a tojáshéj, a kávé- és teazacc. Sőt még  a  növényevő állatok ürüléke, az alom és a tiszta papír is. De még sorolhatnám!   Látjátok?   Szinte minden.   Ez egy idő után lebomlik, és    trágyaként visszakerül a földbe.   Nagyon fontos takarékoskodni.   –   Ezt hogy érted néni? – kérdezték kiváncsian a tündérfiúk. – Takarékoskodhatunk az élelemmel, a vízzel, úgy hogy inkább zuhanyozunk, és annyi vizet folyatunk a csapból amennyi szükséges.    Ugyanígy az energiával.   Ha nem szükséges, akkor nem kapcsolunk villanyt és még sorolhatnám. –   Igen, értjük.    Így teszünk és mindenki figyelmét fel is hívjuk erre.   Megígérjük!   Hiszen mindenki szereti a szépet. – Igen, így van!   –   felelte a néni.   –   Mi van a kosárban? –   kérdezték a tündérek kíváncsian. -    A kosárban pedig környezetbarát közlekedési eszközök vannak. Tudjátok, hogy az mit jelent? -    Igen, tudjuk!    -   Megkérlek benneteket, hogy ezeket is juttassátok el oda, ahol nincs villamos, trolibusz, metró, hajó vagy vonat.   Persze ahol csak lehet inkább gyalog célszerű közlekedni.   Ez a legegészségesebb!   –   Rendben!  - felelték. A tündérek megsuhintották varázspálcájukat. Hirtelen a felhőből hajszálvékony fonalak ereszkedtek a földig.   Erre fonták fel villámsebesen a rollereket, kerékpárokat, a napelemes és az elektromos autókat.   Aztán a felhőt elfújta a szél szerte szét, oda ahol  szükség volt a járművekre.  -   Megtettük, ami a legszükségesebb, ami tőlünk telik. A többit a természetre és az emberekre bízzuk. -   Eltelt egy esztendő, eltelt a második is, harmadik is. A Földön nagy változások történtek. Pont, amiért megdolgozott az öreg néni és az öt tündér.

Az erdőkben aranytorkú madarak zengtek, gyémántosan csillogtak a tiszta vízű patakok, tavak, folyók, folyamok, tengerek, sőt az óceán is. Benne gyémántpikkelyes halacskák fickándoztak. Gyémánthegyek csillogtatták meg az aranyló napfényben az érceiket. Ezüstösen csillogó szempárok kukucskáltak a fák mögül, majd bátran merészkedtek elő bársonyos bundáikkal, és játszottak, ugrabugráltak önfeledten a mezőn, erdőn, réten.   Bódító illatok kavarogtak a virágzó ligetekben a levegőben.   Kacagó gyerekek szaladgáltak, gurultak, hevertek a fűben, papírsárkányt eregettek, labdáztak, piknikeztek a barátaikkal, szüleikkel.   Így történt.   Ekkor hirtelen tündöklő fényesség közepette becsukódott a könyv. A rozsdás lakat pedig kattant egyet és bezárult.

A nyuszikák pedig ügyeltek az öreg néni tanácsaira, hisz minden szavát jól az emlékezetükbe vésték.

Forrás: https://elizabethsuzanne.5mp.eu/