Gyurma Kamill

Gyurma Kamill.

Vari, a kicsi varánusz gyurmát kapott az anyukájától. Homokból már gyönyörűen tudott alkotni.

Először homokot szitált, majd gyömöszkélte. Aztán gömbölyítette, csipkedte, lapította, ütögette, sodorta, kihúzta.  Olykor- olykor agyaggal is dolgozott. Azt szerette igazán! Nagyon figyelt arra, hogy a maradékot használat után gondosan becsomagolja, nehogy kiszáradjon. Gyúrt ezt, meg azt, később formákkal dolgozott, majd golyókat, várat és még sok—sok mindent készített. A gyurma anyagát szinte bármire formálhatta. Ha láttátok volna, biztosan eltátottátok volna a szátokat, mert szinte mestermunka volt az, ami a kezei közül kikerült.

Szóval Vari, kicsomagolta hát a gyurmát. Hm… mit csináljak? – törte a fejét.

-          Megvan! Készítek egy kaméleont. Azt úgyis, nagyon szeretem. – Elkezdte a kezében puhítani a

gyurmát. Ezután meggyúrta a hosszú és karcsú testét, majd a fejét és az ívelt orrát. Miután ezzel elkészült, a testére számos kis tüskét csipkézett. Most a lábak következtek. A lábak ujjai összenőttek, ezért úgy formázta meg. Hosszú farka végét bekunkorította. Mivel a kaméleonok a szemeiket külön-külön tudják mozgatni, így az egyik szemükkel előre, a másikkal oldalra tudnak figyelni, Vari igyekezett pontosan úgy meggyúrni. Egy ideig nézte nézegette remekművét, majd megjegyezte.

-          Kész is van. De mi legyen a neve? Legyen a neve Gyurma Kamill. – Amint ezt a nevet kimondta, Kamill szemei megmozdultak. Egy ideig csodálkozva nézték egymást nézték, később farkasszemmel, főként a kaméleon.

-          Jaj, szegény fejemnek! – kiáltott fel ijedten Gyurma Kamill, majd egy hirtelen mozdulattal elfutott. Mire Vari észbe kapott már sehol se találta. Kereste mindenhol. Az asztalon, az asztal alatt, az ágyán az ágy alatt. Szekrényen, az alatt, s felett, még a polcokon is.

-          Hol vagy Gyurma Kamill? Gyere elő! Nem foglak bántani! – de semmi zaj, semmi nesz.

-          Hova tűnhetett? Ki nem mehetett, mert zárva az ajtó, de már mindenhol néztem. Még megnézem az ablakban. Ott sincs. Már csak ez a szép, zöld virág maradt. Megnézem azon is. – Vari nézte, árgus szemekkel leste, amikor észrevette, hogy ott lapul az egyik levélen. A zöld színe szinte beleolvadt a levélbe. Onnan pislogott ijedten.

-          Gyere!- mondta kedvesen, miközben rátette a tenyerére. Itt fogsz velem lakni, ebben a szobában. Itt lesz a helyed, nézd, a polcon a dobozban. A barátod leszek, és sohase foglak bántani.

-          Komolyan? – tette fel a kérdést bátortalanul Gyurma Kamill.

-          Komolyan! – Ettől kezdve sülve-főve együtt voltak. Vari óvta- vigyázta kis barátját, még a széltől is. Így volt, mese volt, ha nem hiszed, járj utána!