Kisrigók és a tavaszébredés.
Pirkadt a nap, nagyokat ásított, nyújtózott gyönge sugaraival.
Megcirógatta a földet és minden szundikálót.
- Ébresztő, hétalvók!- súgta kedvesen.
Hirtelen zsongani kezdett a mező, az erdő, s trilláztak a madarak. Kipattantak a rügyek és csöppnyi méhek döngicséltek itt és ott. Hangyák dolgoztak szorgosan, élelmet vittek a bolyba. Az aranyvesszőt körbe ölelte a friss, zöld pázsit:
- Láttál ilyen szépet? - Benőtte az oldalát a moha, selymet szőtt rá a pók, bársony lába nyomán felébredt a tavasz. Lágyan fújt a szellő. Egy aprócska gyermek hevert a fűben.
Meghallotta a rigó dalát, és a szívét boldogság öntötte el. Hangja valóban csodásan csengett. Aztán lerepült a földre. Valamit találhatott, mert aztán tüstént felszállt a levegőbe. Kíváncsian figyelte. Egy kukacot vitt a szájában. Csöndben követni kezdte. Egy takaros kis fészekhez vezetett az útja. Egy kúszónövény szövevényében volt elrejtve. Benne három pihe-puha tollú, aprócska feketerigó tátogatta picinyke csőrét. Minden egyes kismadár mohón kapott az élelem után.
- Éhes vagyok, csip csip csipcsirip!
- Enni kérek, csip-csirip, csip-csirip!
- Én is, csip csip csipcsirip!- Aztán megérkezett a rigópapa is, ő legyet hozott a torkos fiókáknak.
Miután icipici begyük jól megtelt, jól laktak, elálmosodtak.
Szemük lassan kezdett lecsukódni, majd álomországba repültek.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
PRÉMIUM
Ezt a mesét írta: Gani Zsuzsa hobbi meseíró, történetíró, versíró
Kilenc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. A mesékkel szórakoztatás és az örömszerzés a célom. Ha mosolyt varázsolok a gyermekek orcájára, ha a szívét, lelkét megérintettem, már megérte írnom. Szívesen ír...