Barion Pixel

Lelle, a lepke álma


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Lelle, egy olyan icurka- picurka lepke volt, aki minden áldott éjszaka pazar álmot látott.

Olyan csodálatos helyeken járt, amelyeket még sosem látott a valóságban. Egyszer egy virágmező fölött repült, ahol a virágok olyan magasak voltak, mint egy ház. Másszor, egy varázslatos erdőben repült, ahol égkék színű patak folyt a kavicsos mederben. A fák mintha énekeltek volna, miközben a levelek suhogása a szélben olyan volt, mint egy zenei hangverseny. Teljesen tiszta, finom volt a levegő. Harmadszor, amikor Lelle este lepihent egy szép rózsaszínű mezei virágra, amelyet a legmagasabb fű között talált, annak is az egyik szirmára az icurka- picurkára, amely puha ágyként szolgált a számára, álomra hajtotta a fejét. Ekkor szőtte az egyik legcsodálatosabb álmát, amelyben sosem volt része az ébrenléte során.

Kismadarak keltették lágy fuvolaszóval, mosdatták harmatos vízzel, törölgették napsugárral, fésülték szelíd szellővel. Minden kívánságát lesték. Éjfél körül felriadt. Utána egy jó ideig nem is tudott elaludni. Mélázott, merengett, ám a tündérpillék álomport szórtak a szemébe és valahogy mégiscsak visszaaludt. Látomásában kismadarak keltették lágy fuvolaszóval, mosdatták harmatos vízzel, törölgették napsugárral, fésülték szelíd szellővel. Minden kívánságát lesték. Egyszer csak vijjogva csapott le rá a sólyom.  – Jaj, jaj, jaj!- kiáltotta és felriadt.  Nézett körül, erre- arra. De mindenütt csend honolt. - Ó, csak álom volt! De milyen szörnyű álom! – lassacskán megnyugodott. A tündérpillék ismét álomport szórtak a szemébe és hamarosan édesen szunyókált a szép rózsaszínű virág másik icurka- picurka szirmán. Hajnalban icike- picike dalosmadarak trilláztak a fülébe édes- kedves, lágy, bársonyos dallamot. Nem bántották. Reggel, amikor a Nap szép aranyszárnyakkal repült át a rét felett, Lelle felébredt. Nagyot nyújtózott, elmosolyodott. A legszebb, legédesebb álmára gondolt. Meglibbentette szárnyait, és huss, felröppent. Csodálatos tájakon, csillogó folyókon, hűs vízű patakokon röppent keresztül a délelőtt folyamán.  Délben pillekönnyű pörgős szoknyájával táncikált a réten, mezőn, a rengeteg gyönyörű virág fölött. Délután megkóstolta mindegyik kehely édes nektárját, megnyalta az ajkait, majd este dalolva boldogan repült tova.

Így volt, mese volt. Ha nem hiszed, járj utána!

 

Gani Zsuzsa, hobbi meseíró, történetíró, versíró

PRÉMIUM Gani Zsuzsa Prémium tag

Nyolc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavain...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!