Nudli nyomoz

Nudli nyomoz.

Mesélő: Gani Zsuzsa

Csibész kutya, ahogy hajnalban az egyik ház előtt elsétált, finom hússzagot érzett.

Óvatosan, nesztelen ment a szag után, ami az egyik fa tövébe vezette. Körülnézett. Minden csendes, sehol senki. - Hű, itt lehet az a valami, kiásom és hazaviszem. – Így is tett. Kiásta a hatalmas húsos csontot. Egy pillanatra eltűnődött. – Vajon kié lehet? Nézett erre, nézett arra, de sehol senki. – Na, mindegy, én találtam, most már az enyém. - Először a mancsával elsimította, eligazította a földhalmot, hogy feltűnő nyomot ne hagyjon, foga közé kapta a csontot és a kerítést átugorva odébbállt. Azon az úton, amerről jött, visszament a házába. A hajnali harmat kedvezett Csibésznek, mert megpermetezte a földet és eltűntette a megmaradt szagokat.

Nudli kutya a család kedvence volt, hűséges, okos házőrző. Békésen, jó mélyen szunyókált a házában. A tegnap kapott húsos copákjáról álmodott. Jólesőn megnyalta a száját, a nyálát csorgatta selymesre fésült bundájára. Az első nap sugara féltőn megcirógatta, rámosolygott az ébredező, hunyorgó kutyusra. – Ááááá, ááááá, de jót aludtam! – nyújtózott az égig hatalmasat ásítva.

-          De szép idő van! Tündököl a nap, hétágra süt és egy fia felhő sincs az égen. - Ekkor

megkordult a gyomra – Krrr! Krrr! Krrr! Azt hiszem, hogy éhes vagyok! Tegnap, amikor Bigyónál jártam, kaptam tőle egy húsos copákot, mert a gazdijától kettőt is kapott. Nagyon rendes volt tőle! Megyek, megkeresem. Ide ástam el a fa tövébe.

 – Hohó, mi ez a friss ásás nyom? Nem így ástam el a csontot. Rosszat sejtek. – Nudli a lábával a földet kotorta, de a copáknak hűlt helye volt. – Hova tűnt a copákom? Ki vitte el? – tűnődött.

A kerítés előtt haladt el Folti. – Jó reggelt, szomszéd! Hogy vagy? – Jó reggelt! Nem valami jól. Tegnap este elástam a copákom a fa tövében és mára szőrén- szálán eltűnt. – Nem láttam, sajnos, nem tudom hova lett!  Focimeccsre megyek, már a jegyet is megvettem rá, mindjárt kezdődik, úgyhogy sietek. – azzal már ment is tovább. Nudli kutya gondolkodóba esett. – Megpróbálom kiszagolni, hogy hova tűnhetett. – Először a fa tövében szaglászott, majd a kertben mindenfelé, a kapunál, az ajtónál, de semmi. – Hm… eső nem esett, hogy elnyomja a szagot, és nem járt erre senki se. Hova tűnt a copákom? Ki vitte el? – tűnődött. – Kimegyek az utcára, hátha szagot fogok. –

Fickó jött vele szemben. – Jó reggelt, szomszéd! Hogy vagy? – Jó reggelt! Nem valami jól. Tegnap este elástam a copákom a fa tövében és mára szőrén- szálán eltűnt. – Nem láttam, sajnos, nem tudom hova lett, pedig este és éjszaka is erre járőröztem. Lehet, hogy hajnalban történt.   – Köszönöm a segítséget! –  Nagyon szívesen! Sajnálom, hogy csak ennyit tudtam segíteni. – Ez is nagy segítség volt! – most sietek, mert háztűznézőbe megyek, aztán elviszem a menyasszonyomat táncolni. – Érezd magad jól! – Rendben! Köszönöm! – azzal már ment is tovább.

Nudli kutya gondolkodóba esett. - Tehát valószínűleg hajnalban tűnt el.- Már magasan járt a nap az égen, dél lehetett, Nudli is rettentő éhes volt, de bánata erősebb volt az éhségénél. Rosszul esett neki ez a dolog.– Szervusztok, Buksi és Bogyó! - Szervusz, szomszéd! Hogy vagy? – Jó napot! Nem valami jól. Tegnap este elástam a copákom a fa tövében és mára szőrén- szálán eltűnt. – Nem láttam sajnos, nem tudom hova lett.  Viszont az előbb mentem el Csibész háza előtt. Ahogy beszélgettem vele friss, zsíros cafatok lógtak az orrán, száján, mintha evett volna valamit. Persze lehet, hogy nem a te csontos húsodat, azt nem tudhatom- mondta Buksi. – Tényleg, én is éreztem rajta.- bólogatott Bogyó. De most sietünk, mert úszni megyünk a tóra. – Köszönöm a segítséget, jó szórakozást! – Köszönjük szépen! – azzal már mentek is tovább. Nudli kutya gondolkodóba esett. – Lehet, hogy Csibész volt? Most mit tegyek? Megvádolni a hallottak alapján nem lehet, mert lehet, hogy a gazdája adott neki reggelit. Lehet, hogy a copák elcsenésében, teljesen ártatlan. De nem árt kivizsgálni az ügyet. Megyek is.  –

Már sötétedett, megjelentek az égen az első csillagok és az ezüstös hold is, mire odaért. - Szervusz Csibész! – Szervusz Nudli kutya! Régen láttalak. Hogy vagy? - Jó estét! Nem valami jól. Tegnap este elástam a copákom a fa tövében és mára szőrén- szálán eltűnt. – Nem láttam, sajnos, nem tudom hova lett. – Ebben a pillanatban világosodott meg, hogy Nudli kutya csontját csente el. Ha már így alakult így is marad. Ő bizony nem vallja be- gondolta magában és elvörösödött a feje. – Biztosan nem láttad? – Nem láttam – mondta kerülve a szemkontaktust. – Tényleg nem? – fürkészte Csibész tekintetét. – Nem, ha mondom! – felelte ingerülten, kicsit megváltozott hangon. Egyre gyanúsabb lett Nudli kutyának.

-          Az imént találkoztam Buksival és Bogyóval. Azt mondták, hogy friss, zsíros cafatok lógtak

az orrodon és a  szádon, mintha ettél volna valamit. Véletlenül nem az én húsos csontomat? Ráadásul friss ásás nyomot láttam a fa tövében és tudom, hogy nem úgy hagytam a földet, ahogy reggel megtaláltam. Szerintem te voltál! – mondta erélyesen, mert már teljesen biztos volt benne, hogy Csibész a tettes. – Valld be légy szíves, nem fogok haragudni rád, ha őszinte leszel, csak tudni szeretném. – Igen, én voltam! – válaszolta lesütött szemmel. – De miért tetted? - Ahogy hajnalban az egyik ház előtt sétáltam, finom hússzagot éreztem. Mentem a szag után, ami az egyik fa tövébe vezetett. Körülnéztem, de nem láttam senkit. Nem tudtam, nem gondoltam, hogy a tiéd. Ezért hoztam el. Ne haragudj! – Ezt még el is hinném, ha a mancsoddal nem simogattad volna el a földhalmot, hogy feltűnő nyomot ne hagyjál. Igaz? – Igaz!- mondta elvörösödve, újra leszegett fejjel a földet nézve.- Viszont értékelem, hogy végül bevallottad. Most megyek. – Várj!- kiáltott utána. Csibész elfutott, de hamarosan visszajött szájában a csonttal. – Itt a copák. Még alig ettem belőle, csak megkóstoltam. Szeretném visszaadni. Még egyszer kérlek, hogy ne haragudj! Nagyon megbántam, amit tettem. – Rendben van, a csontot elfogadom és a bocsánatkérést is. Kezet ráztak, paroláztak, majd elbúcsúztak egymástól. Nudli kutya boldogan ment haza a húsos csonttal.

Amikor hazaért azonnal elkezdte rágni, rágcsálni, mert egész nap nem evett egy falatot se. Azóta is azt eszi, ha az óta meg nem halt.