A csörgő

A csörgő.

Ficánka talált egy csörgőt az ágyában. Tágra nyílt szemekkel nézte, nézegette. Aztán megpróbálta megfogni, de nem érte ér. Nyújtózkodni kezdett. Egyre jobban és egyre messzebbre ágaskodott a karjával. Egyszer csak: hopp!- elérte. Megfogta. Mosolyra húzódott csöppnyi szája. Aztán gurgulázva nevetett. Elkezdte rázni.

-          Jé, ennek hangja van! – gondolta magában. – Akkor rázom tovább. – Rázta és rázta. Egyszer csak

egy nagyobb lendülettel: kopp! – ráütött a fejére. Keserves sírásba kezdett:- Oááá!Oááá! Oááá! – Anyukája tüstént ott termett. Felemelte a kiságyból Ficánkát. Magához ölelte. Megpuszilta a baba homlokán levő rózsás dudort. Puszilta és puszilta, ki tudja, hogy hányszor. Ficánka már ismét gurgulázva nevetett.

Itt a mese vége. Ha nem hiszed, járj utána!