Borika

Borika.

A borz családban Borika volt a legkisebb borzocska. Testvérkéi már nagyobbacskák voltak és együtt szaladtak ki a rétre játszani. A kotorékban, ami sok járattal a lakásuk volt, Bori borz egyedül maradt. Először csak a ház elé óvakodott, aztán látta, hogy süt a Nap és elindult felfedezni a világot. Ment, szimatolt és ugrándozott a jó időben és észre sem vette, hogy beért a városba. Egy parkon át meglátta, hogy a gyerekek nem a lábukon járnak, mint ő, hanem kerekeken guruló eszközön száguldoznak.

– Hú, ha nekem is lenne ilyen bigyóm, ami két keréken szalad, akkor milyen gyorsan hazaérhetnék! – gondolta Bori borz. Aztán meghallotta a gyerekeket, akik egymástól kérték kölcsön a rollert.

– Aha! Szóval roller – morfondírozott Bori borz. Nekem is be kéne szereznem egyet.

Körül is nézett, hol találhatna egy járművet magának, amivel gyorsan hazaérhetne. Olyan gyorsan, hogy ne is vegyék észre a távozását. Ahogy ott nézelődött a városban, egy kislány lehajolt hozzá.

–Szia! Te ki vagy? Én Vicuska vagyok.

– Bori borz vagyok – felelte Borika.

–Nagyon aranyos vagy Borika. Nézd, én kaptam fagyit, de nem kérem. Szeretnéd? Mert akkor neked adom.

Bori borz megörült a fagyinak, szépen megköszönte. Vicuska odaadta neki a tölcsért fagyival tele és elköszönt tőle. Bori ekkor vette észre, hogy milyen sok roller áll az út oldalán. Felpattant az egyikre és szélsebesen robogva hazaindult. Fekete-fehér buksija bólogatott a rolleren, miközben a fagyit nyalogatta. Elért az erdőbe és onnan már csak a rétre kellett jutnia, hogy hazaérjen. Az erdő fái susogva üdvözölték Borit és megdicsérték milyen ügyesen rollerozik.

Kisvártatva meg is érkezett a kotorék házukig. A fagyi is elfogyott és a testvérkéi épp akkor értek haza.

– Képzeljétek! Bori hozott egy rollert, amíg mi játszottunk. – ujjongott a legidősebb testvér és nyomban megcsodálták a rollert, amit Bori borz egy fának támasztott.

– Bizony ám! – büszkélkedett Bori borz – Ti nem is tudjátok milyen finom a fagyi, de én azt is kaptam Vicuskától, akivel a városban találkoztam.

A borzok egymásra néztek, mert valóban nem ismerték a fagylaltot, de megbeszélték, hogy holnaptól minden nap ezután valamelyikük elrollerezik majd a városba, hogy megismerjék a fagyit is. Aztán nekiláttak mindannyian boldog örömmel rollerezni. Azóta is csak rollereznek, rollereznek az erdőben, csak éppen fagylaltot nem kaptak.