Boszorkányszombat


http://mocorgohaz.hu/

Walpurgis éj, köztudott, hogy a legnagyobb és legismertebb boszorkányszombat, ezért a világ minden táján megünneplik, legalábbis olyan helyeken, ahol tudják, hogy ez az időszak a legalkalmasabb a nagyobb varázslatokra, jövendőmondásra, erdei vagy kerti szentélyek kialakítására. A boszorkányhívő, újabban wiccának nevezett falvakban, ezen a napon, a fiatalok a szomszédaik kertjében furcsa dolgokat művelhetnek, tárgyakat, szobrokat, kerti törpéket tüntethetnek el, vagy összekeverhetnek, a házak ajtaját bekenhetik festékkel, vagy grafitival sprézhetik, hatalmas szirénázásba kezdhetnek a bokorban, fákon elbújva. A Földkerekségen számos rítus és varázslat létezik ezzel kapcsolatban, Svédországban például régen nyírfa ágacskákat tettek az ajtó elé, s rozmaringot, borókát égettek. Németországban meg azt hitték, hogyha ezen az éjszakán egy fa alá ül valaki, megpillanthatja a Tündérkirálynőt, vagy meghallhatja a lova patáinak a hangját.  

Mi is, mint minden évben most is részt akartunk venni a közelünkben lévő, híres Beltane fesztiválon, ezért már április elején megkezdtük a seprűnyeleink csinosítását, illetve a lakókocsink karbantartását a parádés felvonuláshoz. Ugyanis Bajorországban minden évben külön versenyt és vásárt rendeztek a járgányok díszítéséből és seprűdizájnból. Az utóbbit, volt, aki virágdíszekkel aggatta tele, míg mások fonalakkal szőtték körbe vagy dróttal és így tovább.

Április 29-én még épphogy csak felvirradt, mi már indulásra készen álltunk, ugyanis a Szivárvány völgy félnapi járásra volt tőlünk. Ixi dédi, az anyukám, egy fehér, cica alakú, hernyótalpas busszal érkezett, a nővéremék egy óriási, fekete macskás lakókocsival, én és a férjem egy tűzrókát ábrázoló csuklós busszal, ami nagy feltűnést keltett, akárcsak Bianka lányom zöld béka házikója, és Zizu lányom henger alakú, aranymalac Volkwagen mikrobusza.

Kora délután volt, a Szivárvány völgyben az első dolgunk volt helyet keresni a mobil home-jainknak. Miközben azt latolgattuk, hogy hova is telepedjünk le, rég nem látott barátokkal találkoztunk és kedves ismerősökkel, akiket a sátorokra vagy lakókocsikra függesztett cégérük alapján ismertünk fel. A táborban ugyanis az volt a szokás, hogy aki sátorban lakott, az a tetejére kitűzött egy zászlót vagy valami jelet aggatott fel rá. Némelyiken gólya, lófej, csillag, rózsa, kosfej vagy patkó ékeskedett. Ezúttal egy rozsdás, sárkány cégéres lakókocsi mellé telepedtünk, mely időnként tüzet okádott, szóval nem kellett hozzá különös tehetség, hogy kitaláljuk, hogy egy kovácsmester lakott benne. Miután rögzítettük a lakókocsijainkat, felfedező körútra indultunk. A neves eseményre olyan sokan érkeztek, hogy a tömeg miatt a sátrak között csak kis sikátorokon keresztül lehetett közlekedni, de a szervezők szerencsére a fő eseményeknek jókora teret hagytak elöl meg hátul. Finom füstölt húsok illata szállingózott a levegőben, sokan az edénytartó oszlopokra már kitették a lábosaikat, köcsögeiket, mert a fesztivál ideje alatt szabad volt főzni, sütni, a sátrak mögött széna, szalmakazal és tűzifa állt ingyen a vendégek rendelkezésére. A pódium körül nagyobb és díszesebb sátrak voltak felállítva a szereplők számára. A közelükben azonban voltak boglyaforma, füstös, négy-ötszögű faalkotmányok is, vadbőrökkel betakarva, vagy vastag csergével, a tetejükön vagy a bejárat fölött szimbólumokkal ellátva, azok meg a varázslók és sámánok sátrai voltak. Az este készülődéssel és szomszédolással telt el, de tulajdonképpen mindenki megpróbált hamar nyugovóra térni a másnapi, nagy ünnep miatt. S hogy milyen jól tettük, az április 30-án derült ki, mert a rendező bizottság már hajnalban szabadon engedte a szertartáshoz tartozó nyulakat meg kecskéket. Ezután a szervezők parlagi bükkönyt, babot és csillagfürtöt osztogattak szét a tömeg között, melyet a jó termés, és sokasodás szimbólumaként később a nagy tűzbe kellett dobni. Ez volt a Walpurgis éj nyitánya, melyet a különböző csoportok látványos felvonulása követett. Volt, aki lóháton, szekéren, mások gyalogosan, zenekar kíséretében igyekeztek az indulásra kijelölt hely felé, a nők- gyönyörűen kifestve, felékszerezve. A legdrámaibb kinézete az ún. Nagy Istennőnek volt, mert a wicca hit szerint a boszorkányhívők világában az összes boszorkánynak, úgyis, mint a Nagy Istennő leszármazottjainak, Walpurgis éjjelén kötelező volt fogadni a mitológiából ismert Istennőket. Ez volt a fő attrakció, mert a különböző istennők sohasem jelentek meg egyedül. Vaddisznó kísérte pl.a Freyát alakító színésznőt, farkas Hyndlá-t, akit Freyja istennő ébresztett fel, hogy együtt lovagoljanak a Valhallába. Nagy derültség fogadta Freya és Hyndla kis jelenetét, amikor Hyndla, Freyat a kicsapongásai miatt úgy jellemezte, "mint kecskebak a kecskék között", a többi, Svédországból érkezett "boszorkány" viszont medvéken lovagolva vonultak be.

Aznap a gótikus banyák bandája zárta a sort, a kecskék, nyulak társaságában, (mert ezek az állatok is hozzátartoztak a termékenységi rituáléhoz). Végül az ördögökkel együtt felsorakoztak a pódiumon, ekkor a nappal szemben megjelent a Hatalmas Hegyi szellem, bal oldalán Délibáb kisasszonnyal, akibe már évszázadok óta reménytelenül szerelmes volt (a szellem a boldogságtól mámoros dalra fakadt, hogy a kisasszony végre elfogadta a meghívását). Mély öblös hangja nyomán legtöbbször egy szivárvány jelenik meg az égen, de most kettő jelent meg, s azután megtörtént a csoda. A boszorkák hirtelen meglátták saját, felnagyított árnyékukat. Ez volt a jel a tivornya kezdetére. S mint akikbe beleköltözött a frász, a fesztivál összes résztvevője őrült táncba kezdett, a sámánok meg elkezdték ráolvasással elűzni a Tél gonosz szellemeit. De nemcsak a wicca hívők mulattak jól, hanem mi, az ördögöknek és boszorkányoknak öltözött emberek is, akik külön befizettek, azokat az éjszaka folyamán a történelmi nevezetességű lokomotívon szállították fel a közeli Tükörhegyre. Lent a völgyben a középkori hangulatról a kiváló zenekarok gondoskodtak. A parkban íjászok, vikingek, lovagok szórakoztatták a gyerekeket napfelkeltéig.

Másnap, amikor a meleg napfény átszűrődött a fák friss levelein, hivatalosan is beköszöntött a mágia hónapja, ami a Beltane rituáléval indult majd piknik partik és májusfa felállításokkal folytatódott. Beltane napja egyébként azért volt fontos, mert ezen a napon a szellemek (nem a kísértetek), tündérek és mágikus lények szabadon járhattak-kelhettek a Földön, a vékony, világokat egymástól elválasztó ködfátyol mögül előlépve.

Itt a Szivárvány völgyben mi viszont az újjászületést, a termékenységet és a fényt ünnepeltük. A fesztivál szervezői már kora reggel, kilenc szent fának az ágaiból meggyújtották a Beltane tüzet. Eme szent tűz hamuját aztán a földeken szórták szét később, jó termést remélve. Parazsából pedig mindenki vihetett, akinek kályhája, kandallója volt, hogy újra meggyújtsák az otthonok melegét adó tüzet.
Mivel a tűznek tisztító és termékenyítő erőt tulajdonítottak, az alpesi csordákat is áthajtották Beltane tűzén, hogy annak segítségével az állatok megőrizzék egészségüket és sok utódot nemzenek. 

A Szivárvány völgyben minden fehér és piros színben pompázott (ez volt Beltane kedvenc színe). Ilyen gyertyákat, szalagokat és virágokat használtak fel a rendezők az oltárok díszítéséhez. Hamarosan tipikus Beltane illattal telt meg a levegő, ahol a levendula, az orgona, meg a harangvirág dominált, amit néha egy leheletnyi ylang-ylanggal toldották meg. A fő oltárra, Flóra tavasz istennő szobrát helyezték el a fesztiválozók. De mivel ebben az időszakban a férfias energiákat is erősen lehetett érezni, a gyülekezet férfi tagjai választhattak, hogy melyik ókori isten-szobor képviselje őket az oltáron.

Mivel május fűszerei a levendula és a petrezselyem voltak, minden étel-ital ennek a két növénynek a jegyében készült. A Beltane napi vásáron a levendulás álom-párnákból adták el a legtöbbet, a levendulával és egy kis ürömmel megtöltött jóspárnát meg a jósálmokra vágyók vitték, mint a cukrot. Délben a fesztivál területén elhelyezett asztalokon az egyszerű lakoma citromos sült csirke falatokból, gyümölcsből, citromtortából és bodzaborból állt. Hozzá kitűnő háttérzenét biztosított a pánsípok muzsikája. Mindenki vidám volt és büszkén viselte a pentagrammás nyakláncát, élvezte a boszorkány szombatot, hiszen ez a nap erről szólt.

Sylvette, blogger, amatőr mese és fantasy író, újságíró

Irodalom és nyelvszakos gimnáziumi tanárként kezdtem a pályafutásomat, de mindössze 7 év tanítás után az életem hirtelen 180 fokos fordulatot vett. Legalább tízszer költöztem, négyszer váltottam országot, kétszer kontinenst. Minden kezdet nehéz volt, de mégis jó volt valamire! Megtanultam 6 idegen nyelvet, rengeteg barátot szereztem, és tulajdonképpen minden nap tanulok valami újat, amit szeretnék másokkal is...


https://webshop.meskete.hu

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!