A Felhő szellemek és a Balaton-átúszó verseny

A Felhő szellemek és a Balaton-átúszó verseny.

A badacsonyi Szent György hegy felett, egy szép, nyári reggelen, amikor a ködfátyol lassanként feloszlott, megjelent Anyafelhő. Először tengerkék színre változtatta az eget, majd tüdejét megtöltötte a friss hajnali levegővel, s amikor hatalmas erővel kifújta, ott fenn a magasban jégkristályokból, túlhűlt vízcseppekből formálódva megjelentek gyermekei, a Felhő szellemek: az ezüstszínű, göndör hajú Csepke, aztán Borbolya vakítóan fehér ruhájában, hollófekete hajával igazán vonzó jelenség volt. Borbolya nem sokat teketóriázott, pillanatokon belül feltornyosult, gomolyfelhővé vált, majd záport, és jégesőt zúdított a korán kelők nyakába. Kisvártatva csatlakozott hozzá Letta, ő egy zivatarfelhő nimfa volt és bátyjával együtt heves záport, villámlást, jégesőt hozott, szélrohamokkal váltogatva.

Borbolya nyomában úszott az égen kecsesen, Fehérke, az ábrándos, kis párnafelhő. Óvatosan, lassan haladt, mert Anyafelhő apró vízcseppekből formálta meg csodaszép ruháját és mivel új volt, mármint a ruhája, egy kicsit féltette.

Amikor Borbolya és Letta elzárták végre esőcsapjaikat megjelent Lelle. Ő imádta a földi állatokat, azokból merített mindig ihletet, most éppen bárány alakot öltött, s a birka bundájához való hasonlatossága miatt az emberek az égre nézve felkiáltottak, hogy: -Nini, ott mennek a bárányfelhők!- De amikor Lelle ráunt a bárányfelhő létre, hirtelen kicsi, fehér labdákká formálta magát, majd pamacs lett belőle, aztán hullámzani kezdett, és mintegy átváltozó bűvész, máris halpikkelyes testtel vonult tovább, hogy átadja helyét Cinellának. Ő meg egy fátyolfelhő volt, a Holdhoz igazítva változtatta alakját, hol meghízott, majd hosszú fátylát lebegtetve karcsú sziluettel felrepült jó magasra. Ott fent jégkristályoktól csillogó ruhájában kápráztatta el a földi halandókat. 

Alkonyatkor jött elő Csalka. Először egy óriás lepellel borította be az eget, minek következtében az ég homályossá vált, később esőfelhő lett belőle.

Végül Hella volt mindegyik felhő szellem közül a legrejtélyesebb. Először is különös kapcsolatban állt a Holddal, azon kívül parancsolni tudott a szeleknek, és a víz hullámainak. Kizárólag szürkületkor jött elő. Ez azt jelentette, hogy általában egy órával napnyugta után, vagy ennyivel napkelte előtt. Mellesleg nyáron volt a legszebb. Mivel mindig éjjel jelent meg az égen, az emberek elnevezték Éjszakai világító felhőnek, pedig Hella jobb szerette a Hella nevet. Mellesleg eléggé kiszámíthatatlan teremtés volt, még Anyafelhő sem tudta, hogy mikor, honnan kerül elő. Az emberek viszont azonnal felismerték, mert a magas szintű felhőzettől, kékes, gyöngyházszerű fénye különböztette meg. Hella titka az volt, hogy mivel szoros kapcsolatban állt a Holddal, közreműködésével vissza tudta verni a radarhullámokat, így rengeteg dolga akadt a Földön. Minden nap kommunikált a Holddal, az ő segítségével sajátította el a mikrohullámú technikát is. És a Hold Földön kívüli tárgyakat küldött neki, mert tudta, hogy Hella titokban gyűjti azokat. Azt sem tudták Helláról, hogy az égitestekről szerzett ismereteit egy fényújságban publikálja, és a távoli objektumok fizikai vizsgálatát is el tudja egyedül végezni. A Holddal együtt Hella sokszor megviccelte az embereket, akik a kettejük fényjátéka miatt azt hitték, hogy Ufó támadás érte a Földet. Pedig csak annyi történt, hogy Hella felhőből repülő csészealjakat alkotott, a Hold meg megvilágította azokat.

Most, hogy már mindent tudtok a Szent György hegyi Felhő nemzetségről, ezekről az áttetsző és gyönyörű felhőszellemekről, akik, ha Anyafelhőtől nem kaptak feladatot, naphosszat felhős kancsókba gyűjtötték a vizet a folyókból, és a tavakból, majd felkúsztak az égre. Ott felsorakoztak, és azzal szórakoztak, hogy aszerint váltottak alakot, hogy aki rájuk nézett, annak felfedték valódi természetét, pl. egy hosszú hajú férfi láttán kentaurokká, egy hazudós gyerek láttán farkassá, egy gyáva kutya láttán szarvassá változva kergetőztek az égen….Nos, hagyjuk magukra most egy kis időre a Felhő szellemeket játszadozni és kukkantsunk be egy Szent György hegyi barlang pókhálós ablakán. 

Mert ugyanebben az időben, egy bazalttömbbe vájt kunyhóban,-ami a régmúltban gurult le a hegy oldaláról,-élt egy gonosz boszorka, Szikorax. Azt rebesgették róla a régi öregek, hogy valamikor idegen hajósok rakták ki egy közeli szigeten, mert gonoszságai miatt oda száműzték. S mivel Szikorax azt hazudta, hogy gyermeket hord a szíve alatt, így nem ítélték el, csak eltávolították, minél messzebb a hazájától, hogy ne tudjon ártani senkinek. De tévedtek, mert Szikorax varázsereje itt Magyarhonban csak felerősödött, hamarosan képes volt irányítani a szeleket, és kommunikálni tudott a gonosz, ősi szellemekkel. Egy darabig egyedül élt a kunyhójában, de mivel unatkozott, pukkanó dudafürt, nemes májvirág, fehér varjúháj kotyvalékából, némi agyag hozzáadásával megalkotta a szilfeket, a levegő tündéreket. Művét befejezve pókhálóból font szárnyakat illesztett a hátukra, ami miatt a szilfek külsőleg úgy néztek ki, mintha repülő balerinák lennének, belülről viszont, mivel Szikorax a maga képére formálta őket, a lelketlen, levegő szellemek durcásak, rosszindulatúak és hiúak lettek. Lelkükben túl sok fekete gőz keletkezett, ami kevés volt ahhoz, hogy felemelkedjenek az égbe. Csak föld közelben tudtak repkedni, ott hajtották végre Szikorax gonosz parancsait. A legrakoncátlanabb egy Szilfid nevű lebegő szellem volt, aki csak úgy kedvtelésből mindig kiválasztott egy gyereket, akit aztán addig üldözött, amíg az sírva nem fakadt. És a sírás zene volt fülének. Legújabb áldozata egy Zétény nevű, 12 éves fiú volt, aki egy gyerekek számára szervezett Balaton-átúszó versenyre edzett titokban. Ennek szemtanúja volt esténként, Hella is, az Éjszakai Világító felhő. Szilfid észrevette, hogy Hella mennyire megkedvelte Zétényt, s mivel gyűlölte Hellát, amiért ennyiféle szuper tehetsége volt, elhatározta, hogy ott fogja bosszantani Zétényt, ahol csak tudja.

És úgy kezdte el a gonoszkodást, hogy az egyik reggel, amikor Zétényt a szülei a boltba küldték friss péksüteményért, Szilfid huncut módon oda lopakodott a fiúhoz és egy jó nagyot belecsípett a karjába, mire a fiú feljajdult fájdalmában. A körülötte állók, meg csak néztek rá, hogy mi a baja. Aztán, amikor megszárítkozott fürdés után, törülközőstül belelökte a Balatonba, és onnan majom képében vigyorgott vissza rá. Egyik este meg Szilfid sündisznó képében a fiú elé vetette magát, aki megijedt, hogy a süni hegyes tüskéi megszúrják meztelen lábát és ugye sebes lábbal nem vehet részt majd a versenyen…. de amikor piócát akart dobni rá Hella besokallt és elhatározta, hogy megbünteti Szilfidet a gonoszságáért.

Erre a Balaton-átúszó verseny napján került sor. Zétény a rajtnál rádiófrekvenciás csuklópántot kapott, mert ennek a leolvasásával történt az időmérés. Pont 10 órakor beugrott a Balatonba, ami kedvezett Szilfidnek, de nem kedvezett Hellának, aki ugye a szürkületkor volt a legaktívabb. De Hella már előző este szólt Anyafelhőnek, aki mozgósította a gyermekeit, Borbolyát, Csepkét, Lettát, hogy kísérjék figyelemmel a fiút a versenyen, s amikor Szilfid gonoszkodni akar vele, lépjenek közbe. Tudták, hogy Szilfid Zétényt csak azzal tudja megríkatni, ha kiesik a versenyből. És Szilfid mindent elkövetett ennek érdekében. Hogy gyorsabban haladjon, a 150 vitorlás hajó közül, amelyek biztosították a versenyzőknek az útvonalat, mindig kiszemelte a fiúhoz legközelebb haladót és onnan akciózott. Például beleüvöltött a hangszóróba, artikulálatlan hangokat produkálva. A hajós kapitány meg nem tudta mire vélni, hogy ki bohóckodik így, mivel nem látott a mikrofon előtt senkit. De a terve nem sikerült, mert Zétény fittyet hányt a fülsiketítő szirénára, és jó tempóban haladt tovább. Aztán a levegő szellem elkezdett hínárokat dobálni a fejére, hogy gabalyodjon bele. Ez sem akadályozta meg Zétényt az úszásban. A célhoz közel Szilfid, Szikorax boszorka segítségével hatalmas szélvihart kavart, ekkor lépett színre Letta és Borbolya, kinyitották az esőcsapokat, de csak egy könnyű, nyári záport idéztek elő, nehogy a versenyt megszakítsák. Céljukat elérték, mert Szilfid pókháló szárnyai teljesen átáztak, így míg az a szárnyait szárítgatta nem tudott ártani Zéténynek. De aztán újra lendületbe jött, mozgósította a halrajokat és a legnagyobb harcsa hátán lovagolva követte Zétényt. És a fiú ekkor már fáradni kezdett, mert ugye nem csak az úszásra kellett koncentrálnia, hanem az állandóan ráleselkedő veszélyre is. Ekkor lépett közbe Anyafelhő, aki egy szárnyas arany kost bocsájtott le az égből gyorsan a fiúnak, az a hátára vette, és Zétényt a célba repítette, majd ott lepottyantotta. Ezzel a fiú megnyerte a junior Balaton- átúszó versenyt. És mi történt Szilfiddel? Nos, őt egy Afrika irányából jött szél felkapta, a többi szilffel együtt. Aztán vöröses-barnás homokot fújt a szemükbe, majd néhány perc leforgása alatt megváltoztatta irányát és elrepítette Szilfidet a testvéreivel együtt a messzi távolba.

Persze Hella este rendre elmesélt mindent a Holdnak, hogy miként győzték le testvéreivel a gonosz szilfeket. És a Hold aznap éjjel az örömtől ritka gyönyörű fénnyel világított. Hogy mi történt Szikoraxszal, azt senki sem tudta, de majdnem biztosak lehetünk benne, hogy újabb gonoszságon töri a fejét, mivel ilyen a természete.

A Felhő szellemek viszont megalapították a Felhő Néző Gyerekek klubját, a vezetőjük Zétény lett. Egy kis kézikönyvet is írt és feltette az internetre, melyben megosztott mindent a gyerekekkel, amit a felhőkről tudni kell, egyben bátorította őket, hogy bármikor, bármilyen időjárás esetén menjenek ki, és nézzék az elvonuló felhőket. Ha világos volt az ég, emlékeztette őket, hogy viseljenek napszemüveget, majd arra kérte őket, hogy jól figyeljék meg a felhő formákat, különösen azt, hogy hogyan változnak. Használják a képzeletüket, hogy alakzatokat és képeket ismerjenek fel a felhőkből, miközben azok elsodródnak. Tapasztalataikat osszák meg másokkal, hogy pl. a felhők hasonlítanak-e emberekre, állatokra, fákra. És Zétény hatására sok gyerek kezdett el felhőnaplót vezetni és lett szenvedélyes felhő tanulmányozó!