Barion Pixel

Ella, mint lepkekisasszony


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Március első hetében kinyíltak a krókuszok, a tavaszi tőzike mellett a kertben virítottak már a hóvirágok és a kankalinok is. A természet végre ébredezni kezdett téli álmából, de reggelente meg esténként még hideg szél fújt, ezért a farmon kifordított szőrmebundákkal fedték be a lovakat éjszakára, amelyek úgy néztek ki, mintha a medvék városába tévedt volna az ember.

Bent a mi portánkon azonban kellemesen duruzsolt a tűz a kandallóban, Ella az új háziállatával, a vadászgörénnyel játszott, miközben Bianka, kislánya laptopját „lapozgatta”, ahol azt az új üzenetet találta, hogy az idei farsangon az iskola bizottsága úgy döntött, hogy a tanárok és a diákok közös szereplésével színre viszik a Szenivánéji álom Tündérkirálynős jelenetét. Ellára, Titánia egyik kis segédjének, Babvirágnak a szerepét osztották. Miután Bianka megnézte a google-n, hogy hogy néz ki egy babvirág, átküldte Ellát a nagyanyjáért.

-„Mi újság?”-kérdezte Lulli, amikor belépett az ajtón.

-„Anya, SOS segítened kell Ella jelmezének az elkészítésében, ugyanis ő lesz Babvirág a Szentivánéji álomban.”-hadarta izgatottan Bianka.

-„Hűha!-Ez aztán a kitűnő szerep!”-örvendezett Lulli, Ellával együtt.

-„És ugye arra már nincs időnk, hogy a pókokkal szövessük meg a lepke szárnyakat”-mondta élcelődve Bianka-„így, Anya kérlek, találj ki gyorsan valamit!”-

-„És a selyemhernyók?”–dobta vissza Lulli a labdát a lányát ugratva.

-„Ők Kínába mentek beszerző körútra.”-feleselt vissza Bianka. „És Anya légyszi hagyd abba a viccelődést, mert sürget az idő!”

-„Hát akkor most mit csináljunk?-Mit is csináljunk?”-törte Lulli a fejét. De kisvártatva, eszébe jutottak a nádi szövőlepkék.”–

-„Mi?-De hiszen ők csak júniusban térnek vissza!”-csüggedt el ismét Bianka.

-„Óh, nem probléma, mert itthagytak nekünk,éppen ilyen sürgősségi esetekre készre szövött ruhaanyagot. Abból meg tudjuk csinálni Ellának a szárnyakat.”

-„Nagyszerű! Pompás!”-lelkendezett Bianka és vele együtt Ella meg a vadászgörény is. Lulli mindjárt elő is vett a nagy diófa szekrény aljából egy gyönyörű, szivárványszínű szőttest és abból, Bianka segítségével, egy, azaz pontosan két szépséges lepkeszárnyat alkotott. Miután kiszabták, egy drótkeretre erősítették, beszegték majd gumipántokat varrtak rá.

Amikor Ella felpróbálta a szárnyakat, úgy néztek ki, mintha igazi lepkeszárnyak lettek volna. Tökéletes másai voltak egy igazinak. Ez után arra kérték Ellát, hogy álljon be a mini hullahopp karikája közepébe. Lulli és Bianka pedig egymás kezét fogva, Ella feje fölött a következő varázsigét kezdte először dünnyögni, majd hangosan zümmögve énekelni: „Szállj, szállj, szállj, röpke lepke szállj virágra, zümmögj száz bogár.”

Mire a hullahopp elkezdett lassan körbe forogni, aztán felemelkedett a földről, ekkor jött el az a pillanat, amikor Lulli és Bianka a mohamanóktól kapott aranyport ráfújták Ella szárnyaira, amelyek először megrebbentek, majd ki meg becsukódtak, végül felrepítették a kislányt egyenesen a plafonig.

-„Jupi tudok repülni!”-kacagott le Ella fentről a magasból.

-„Mielőtt körbe repkeded a szobát, gyere le EllaLuna pillangó, mert mondani szeretnék még valami nagyon fontosat!”–kiáltott fel Lulli az unokájának. És amikor Ella ismét földet ért így folytatta:

-„Ella, ugye tudod, hogy ez varázslat! Tehát mostantól számítva holnap éjfélig tart, utána, a következő bűbájig, ismét nem tudsz repülni. Ezt vésd jól az eszedbe.-Megértetted?”– Ella szárnyaival csapkodva válaszolta, hogy igen.

Amikor Simon, Ella apukája este hazatért, a kislány a vacsoránál boldogan újságolta, hogy a jelmezbálon olyan lepke lesz, amelyik igazából is tud majd repülni. Simon ráhagyta, de Biankára kacsintva jót nevetett kislánya naivságán. A beszélgetés közben nem vette észre, hogy Bianka és Lulli cinkosan összenéznek.

-„De igen apa majd meglátod!”-kötötte az ebet a karóhoz Ella,-„holnap, amikor a munkába mész, majd a biciklid mellett repülök, jó?”–„Jó!”-hagyta rá Simon.-„Egy biztos, hogy gyönyörű lepkekisasszony leszel!”-mondta neki és játékosan összeborzolta Ella hajfürtjeit.-„Lefekvés előtt játsszunk még egy párnacsatát?”–kérdezte. „IGEN!-IGEN!”- kiáltotta Ella és az apjával kézenfogva elindult a hálószobája felé.

Másnap reggel Simon felvette a bukósisakját és felpattant a biciklijére. Jó korán akart indulni, hogy elkerülje az erdei csúcsforgalmat. Szokása szerint a táskáját lazán a bicikli csomagtartójába dobta és startolt. Kiváló biciklista lévén hamarosan több, mint 20 kilométeres sebességgel tepert, de egyszercsak a feje fölött bzzzz hangot hallott és valaki megelőzte. Erre kitört belőle a versenyszellem, s pár biciklistát maga mögött hagyva felgyorsult 40 kilométerre. De az a valaki ismét megelőzte és egy huncut mosollyal fügét mutatott neki. Ekkor a bukósisakjáról felismerte, hogy ki is volt a versenytársa. Hát nem más, mint a kicsi lánya, Ella-Luna, aki lepkeszárnyait magára csatolva tényleg tudott repülni!

Ella az apukája megtréfálása után, amikor az iskola elé ért gyorsan leereszkedett, mert még nem akarta repülő tudományát felfedni. Az osztályába sietett, ahol Miskurancia tanárnő már javában sminkelte a gyerekeket. A tanárnő azonban Ella pompás jelmezét megpillantva nem tudta megállni, hogy meg ne jegyezze:-„Nahát, Ella-Luna, meseszép vagy.”-Mire Ella udvariasan pukkedlizett egyet.

A fellépés

Az előadás, pontban du. kettőkor kezdődött, éppen, úgy, mint a Shakespeare korabeli Angliában. Az óriási előadóterem is korhűen volt berendezve. Az egyedüli díszlet, az athéni Akropolisz épülete, egy paravánra volt kivetítve. Később, amikor a nézők elfoglalták a helyüket, felhúzták az iskola zászlaját, ez volt egyben a jel, hogy megkezdődhet az előadás.

Az első jelenetben a közönség megismerkedett az erdei lényekkel, tündérekkel, manókkal, koboldokkal, boszorkákkal, majd kisvártatva hárfa zene hangjaira megérkezett Oberon és Titánia az udvartartásuk kíséretében. A narrátor, Miskurancia tanárnő elmondta, hogy Oberon és Titánia jó szellemek, akik azért jöttek Athénba, hogy megáldják a herceg esküvőjét, mert a varázserejüket mindig az emberek javára használják fel.

-„A tündérek éjszakai életet élnek, táncot járnak a holdfényben, de pirkadatkor tovább állnak más vidékre. Óvják a virágokat és rügyeket a kígyóktól, pókoktól. Bárhová mennek harmatcseppekkel áldják meg a környéket és virágkoszorút adnak minden jó léleknek.”-énekelte andalító hangon.

Oberon segédjét Puckot, a csintalan koboldot, Farida, a francia kislány alakította, aki elmesélte, hogy a tündérházaspár érkezését egy civakodás előzte meg: egy indiai kisfiú fölött marakodtak. Oberon az apródjának akarta, de mivel Titánia fogadta először maga mellé, meg akarta tartani magának. Mivel Titánia nem akarta átadni, Oberon cselhez folyamodott. Elküldte Puckot az erdőbe egy varázserejű virágért, melyet, akinek a szemébe csöppentettek szerelemre lobbant az első élőlény iránt, akit meglátott. Így szeretett bele Titánia egy szamárba. Bevitte a tündérlugasba, ahol magához intette kis tündéreit: Babvirágot (Ella Lunát), Pókhálót, Molylepkét, Mustármagot, hogy teljesítsék Zuboly, a szamár minden kívánságát.

Szedret, barackot, epret szedjetek neki. Szőlőt, fügét, s bármit, amit megkíván. –Egy fénybogár-szem fog lámpása lenni, annak fényénél kell ágyba kísérni. Ott egy-egy lepkeszárnnyal megjelenni, S legyezve, a holdfényt szemére menni nem hagyni. ...

Itt következett Ella parádés szerepe, aki Babvirágként egyszerűen csak felrepült a helyéről, kis mennyiségű csillagport szétszórva a színpadon és a nézőtéren egyaránt. Ez után olyan fergeteges lepketáncba kezdett, hogy mindenki csak ámult és bámult. Még maga a rendező is, amikor a por beszippantása után a társait, Pókhálót, Molyt és Mustármagot is táncba hívta. Zuboly, a szamárfejű mesterember, meg igazi szamár hangon kezdett ordítozni. Ella ráadásul a pompás szólója után csengő, szoprán hangon, énekelve adta elő Shakespeare versét, hogy:

Kettősnyelvű pettyes kígyók, tüskedisznók innen el! Félre undok poc, vakondok, asszonyunkhoz ne közel! Philoméla dalabáj, Zengje lágyan Lullabáj!

El szövő pók, itt ne járj, hosszúlábú nagy kaszás, félre búgó éjbogár, csiga, féreg, minden más.” A közönség egy perc gyönyörteljes csend után vastapsban tört ki.

Persze végül Oberon mindent a helyére tett, feloldozta Titániát a varázs alól. A tündérkirálynő meg magához térve, elborzadva látta, hogy kibe szeretett bele. Újabb varázscsepp segítségével aztán a szamárfej eltűnt Zuboly nyakáról. A tündérek megáldották a nézőket és az est közös tánccal és énekléssel ért véget.

„Álmos itt a tűz, kandalló, fény lobogjon, bűvsugár, lejtsen, tündér s manó, bokorrul meg a kismadár. És víg dalt, fel s alá ropja rá mind, s mondja rá, hogy éljen a karnevál!

Mondanom sem kell, hogy a színdarabnak hatalmas sikere lett, de főként Ella-Luna magánszámának! Még hónapokig beszéltek róla.

 

Xilvia, blogger, amatőr mese és fantasy író, újságíró

PRÉMIUM Xilvia Prémium tag

2007 óta írogatok. Utazásaim, kalandozásaim során megpróbálok feltöltődni és történeteimet a blogjaimon, és a Meskete portálon keresztül megosztani a világgal. Imádom a természetet és a misztikus történelmi helyeket, ezek hatására születnek meg a fantasy novellák..


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a versről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!