A babaszoba titka

A babaszoba titka.

Amikor látogatóba mentünk Ixi dédihez megengedte Ellának, hogy a babaszobájában aludjon. Ez igen nagy megtiszteltetésnek számított, ugyanis Ixi babaszobájában szinte minden nemzet babája képviseltette magát, és ezen kívül még rengeteg ritkaságszámba menő babája is volt, amiket hét lakat alatt őrzött. Ellának mindig azt mondta, hogy majd akkor mutatja meg azokat, ha idősebb lesz. Persze Ella oldalát furdalta a kíváncsiság, hogy vajon milyen babákat rejtegethet ott a dédnagyanyja, de a különleges faliszekrény kulcsát, melyre egy napsugár mintát faragtak Ixi egy titkos helyen tartotta.

Mindenesetre Ella nagyon boldog volt, hogy legalább egy éjszakára bebocsájtást nyert a baba szentélybe. Mellesleg neki is volt egy kedvenc rongybabája, ami nélkül nem tudott elaludni. Lullától kapta, amikor megszületett. Egyszerűen csak BABA volt a neve, és ahogy a kislány nőtt, növekedett úgy lett BABA nélkülözhetetlen számára, annak ellenére, hogy az édesapja haragudott rá, azt hangoztatva, hogy:- ne egy tárgyhoz ragaszkodjon a gyerek, -de amikor Ellát kisebb baleset érte vagy bánat költözött a szívébe, elég volt, ha a babát a kezébe vette azon nyomban megnyugodott.

Aznap este Ella a jó éjt pusziözönök után a fal felé illetve a BABA felé fordult, majd annak rongykezét fogva mély álomba merült. Eljött hát a rongybaba ideje, aki miután meggyőződött arról, hogy a kislány alszik, óvatosan kiszabadította a kezét Ella mancsának a szorításából és felült az ágyban, majd ügyesen lehuppant a földre. Aztán kíváncsian szemrevételezni kezdte babatársait. De mi történt? Legnagyobb meglepetésére azok is éledezni kezdtek. A spanyol baba nagyot ásított, őt követték a többiek, egész ásítás cunami vonult végig a gyerekszobán. Aztán meg hangos beszéd, bábeli zűrzavar vette kezdetét, mert mindegyik baba az anyanyelvén akart valamit sürgősen közölni a többiekkel.

Sssss! Csönd legyen!-sisegett BABA, ne zajongjatok, mert felébrednek a háziak. Mire elcsitult a zaj.

Szerintem csináljunk egy nagy kört és kezdjük, mondjuk névsor szerint a bemutatkozást, és aki következik az a kör közepébe áll, ha befejezte a mondanivalóját átadja a helyét a következőnek.

Ez jó ötlet!-helyeseltek a babák majd sorban leugráltak a polcokról. Lett megint nagy zsivaj, tülekedés. A rongybaba éppen rendet akart teremteni, amikor Ella felébredt.

BABA!-görbült le a szája, de BABA még mielőtt Ella keservesen sírni kezdett volna gyorsan felmászott hozzá:- Itt vagyok drágaságom! Semmi baj!-nyugtatgatta. Biztosan rosszat álmodtál!

Nem, csak megijedtem, mert azt álmodtam, hogy valaki ellopott. Jé, hát te tudsz beszélni?-csodálkozott rá ekkor BABÁRA,- de mi történik itt? Nézett körbe a könnyeit törölgetve.

Hogy kerültek ezek a babák a szoba közepére? Valaki leverte vagy leseperte őket onnan? Ixi dédi nagyon dühös lesz, ha meglátja ezt a felfordulást és egy biztos, hogy soha többé nem engedi meg, hogy itt aludjak.-mondta Ella és elkezdte visszarendezni a babákat a polcra, de azok ellenálltak.

Hagyjál minket kislány, mert most éppen azt játsszuk, hogy mindenki elmondhatja, amit akar, már régen vártuk ezt a pillanatot!

Hogy, hogy?

Hát úgy, hogy, amikor Ixi dédinél járt a babadoktor, megjavította az egyik társunk lábát, egy másiknak a sminkjét frissítette fel és így tovább, s miközben dolgozott, tréfásan megjegyezte, hogy: Meglássa asszonyom, amiért ennyire szereti és dédelgeti a babáit, azok egyszer életre fognak kelni, mégpedig akkor, amikor egy kislány fog játszani velük ebben a szobában.

Hm, ez módfelett érdekes. Akkor lehet, hogy dédi csak ezért engedte meg, hogy itt alhassak?-töprengett Ella. És ezért van ez a nagy tolongás?

Babák! Szólalt meg ekkor BABA. Szerintem ne vesztegessük az időt, kezdjék Ella előtt a bemutatkozást a csecsemő és a kisbabák.

Ezt követően a babák egy nagy kört alkottak. Elsőként két, újszülött kinézetű gumibaba állt középre. Csillogó kék szemüket pislogtatva kezdtek bele mondanivalójukba:

Testvérek vagyunk, és Amerikából jöttünk. Arról vagyunk híresek, hogy tudunk pisilni. Én Adriana babája voltam!-mondta a barnahajú. Én meg a húgáé, Lullié, Ella nagymamájáé.-folytatta a szőkehajú. De egy titkot elárulunk nektek! Nem csak ők játszottak velünk, hanem Ixi dédi is!

Ella kipróbálnál minket?-néztek rá a kislányra, akinek nagyon tetszett, hogy a babáknak minden egyes pislantásnál kattogott egyet a szemük.

Persze, szívesen!-mondta őket utánozva.

Akkor a karunkon van a kis cumisüvegünk, itass meg minket vízzel és mi kipisiljük. És Ella megtette, amikre a babák kérték.

Elég volt már a játékból! Toppant elé hirtelen egy izgága, káposztafejű baba. Mi is szeretnénk magunkról mesélni és veled játszani!

Jól van már!-csillapította Ella a haragos rongybabát,-csak várjatok, amíg feltörlöm a vizet, nehogy folt maradjon a szőnyegen.

Te ki vagy? Mutatkozz be!-utasította rendre BABA, Ella segítségére sietve.

Sziasztok! Én a Babakórházban születtem, mert ugye remélem, hogy tudod, hogy nem a gólya hozza a gyerekeket!

Nem? Nem tudtam, most hallom először!-lepődött meg Ella. Hát akkor ki?

Hát egy különleges káposztában találják őket.

Micsoda?-hitetlenkedett a kislány. Ezért hasonlítasz egy fej káposztára? És nem tudta visszafojtani a kuncogását.

Talán.

És nem gondolod, hogy egy kicsit túlsúlyos is vagy?-kérdezte Ella a betegesen elhízott külsejű babát mustrálgatva.

Lehet, de nézd meg a testvéreimet? Ők sem tetszenek neked? És Ella elé lépett pár, normális kisgyermeknek kinéző káposzta baba.

Ti már aranyosabbak vagytok! Bocsánat, ha megsértettelek!-szólt oda az elhízott testű káposzta babának.

Biztosan azért látod a testvérkéimet szebbeknek, mert őket a nyúlfülű méhecskék arany kristályporral szórták be a káposztaföldön.

És téged nem?

Sajnos nem, mert én korábban születtem.

Ez így igaz!-bizonygatták a csinosabb, káposzta babák.

És hogy ne kerüljünk olyanok kezébe, akik nem szeretik a gyerekeket, ezért miután a Főkertész begyűjtött minket, kórházba vitt, oda jöttek értünk a szerető szülők. Ha nem hiszed, itt vannak rá a bizonyítékok. És ezzel a káposzta babák átnyújtották a születési anyakönyvi kivonatukat és az örökbefogadási papírjaikat Ellának. De még mielőtt Ella megnézte volna azokat, valaki bele kurjantott az éjszakába:

Nagy a feje, búsuljon a ló!

Ki mondja ezt? Ki sértegeti a káposzta babákat? Kikérjük magunknak!-mondta az elhízott Káposzta baba.

Én.

Ki az az én? Ekkor kicsapódott Ixi dédi napsugár motívumos faliszekrényének az ajtaja és egy Drakulának öltözött kis legényke lépett ki belőle.

Hát te vagy az, Manöken Pis? Hogy jöttél onnan ki?-kérdezte Ella tőle flamandul.

Mert nem volt kulcsra zárva.

Nem értjük.-zúgták a babák, de Ella, aki félig flamand volt, félig magyar, nem zavartatta magát, és továbbra is flamandul folytatta:

De különben hogy kerülsz ide Pisilő fiú? És most ki áll a helyeden Brüsszelben, a fő téren?

A hologramom. Csak oda vagyok vetítve! Legalább addig se kell pisilnem, elvégzi helyettem a hologramom.  

És miféle maskara van rajtad?

Legutoljára egy 3 napos fesztiválon vettem részt és ott ezt kellett viselnem, a többi ruhám Brüsszelben maradt.

Hogy, hogy? Ez egy hosszú történet! Elmeséljem?

Meséld el! De kell hozzá egy tolmács.-mondta BABA. Ekkor kivált a körből egy szőke hajú és egy vörösesbarna hajú baba, mindkettő vonzó, csillogó szemű.

Mi vagyunk a Csacsogó babák. –mondták. Képesek vagyunk beszélni, amikor meghúzzák a hátunkból kiálló, "csevegő gyűrűhöz" rögzített zsinórt. Ella, úgyis, mint a 21. század szülötte mindezt nem értette, ekkor BABA elmagyarázta neki, hogy ezek a babák úgy működnek, hogy a gyűrű, egy egyszerű, alacsony hangfrekvenciájú fonográflemezhez van csatlakoztatva a babák hasában. A lemezt egy fémtekercs hajtja meg, amelyet a zsinór meghúzásával lehet működésbe hozni. A Csacsogó babákat még az különböztette meg más beszélő babáktól, hogy cserélhető lemezekkel rendelkeztek. Miután Ella tanulmányozta a pici, vékony lemezeket, amelyeket a baba bal oldalán lévő nyílásba kellett betenni, rájött, hogy a babákhoz 5 db kétoldalas "csevegő lemez" tartozik, a lemez mindkét oldalán 12 mondattal. Így a babák összesen 120 különböző mondatot tudtak alkotni.

A szobában lévő babák persze azonnal észrevették, hogy a kislánynak sokkal jobban tetszenek ezek a csinos babák, nem csak azért, mert beszélni tudtak, de azért is, mert a legutolsó divat szerint öltözködtek. A szőke, fehér kabátot viselt, piros matrózgallérral, tengerészkék-fehér csíkos pulóvert, hozzáillő sötétkék szoknyával, piros térdzoknival és kék-fehér pántos cipellővel.

Legyen ő a mi tolmácsunk!-javasolta Ella, de amikor az csak tengerészettel kapcsolatos kifejezéseket szajkózott, rájött, hogy ez a baba bizony csak az adott öltözékhez kapcsolódó mondatokat ismeri. Ekkor fordult a másik, a vörösesbarna hajú, szemüveges, "tudós” babához, aki viszont több idegen nyelvet beszélt, aszerint, hogy melyik lemezt tették bele. Hát őt választották, hogy tolmácsoljon.

És a Pisilő fiú a következő történetet osztotta meg a hallgatóságával:

Babák! Úgy nézzetek rám, hogy én egy világhírű kisfiú vagyok! Naponta ezrek jönnek Brüsszelbe, kizárólag azért, hogy engem lássanak. Én vagyok maga Brüsszel!

Hogy te milyen beképzelt vagy!-mondta egy gyönyörűen faragott, diótörő király figura!

Nem szégyelled, hogy milliók látják, hogy pisilsz?-vágott közbe egy ide-oda dülöngélő Keljfeljancsi.

És ha így van?

Meg te nem is vagy baba, csak egy bronzszobor!-szólt közbe egy fából készült Matrjoska baba.

Bagoly mondja verébnek!-gúnyolódott egy skótruhás baba.

Ebben a hangzavarban a Pisilő fiú nem tud koncentrálni!-utasította rendre a babákat a barnahajú Csacsogó baba. Hagyjátok, hagy folytassa:

Szóval részt kellett vennem a Trollok és legendák, háromnapos fesztiválon, Belgiumban.-folytatta.

Hát az meg mi?-kérdezték többen.

Az az egyedüli olyan fesztivál a világon, ahol a fantázia minden formában megjelenik, grafikai novellákban, komputer játékokban, filmekben, rock és egyéb zenei stílusokban.  

De neked nincs kék hajad, meg világító piros szemed, mint a mesebeli trolloknak!-mondta Ella.

Nem trollként voltam ott, hanem a képregény íróm könyvének a népszerűsítése céljából.

Szóval írtak rólad egy képregényt?

Igen. Rólam, a születésem körülményeiről, a rajongó táboromról.

Van fan klubod is?

Igen, van egy titkos társaságom, a Manneken Pis barátai, ők segítenek abban, hogy mikor, melyik ruhát kell felvennem. Meg, ha kell bővítik a ruhatáramat. Pl. az egyik klubtag felesége, Mona már legalább kétszáz ruhát varrt nekem. Egyébként már hétszáz különböző öltözékem van!

Hűha!-Ez aztán ruhatár a javából!-zúdultak fel kissé irigykedve a lány babák.

Van magyaros, szűrrátétes subám is.-tette hozzá Pisilő fiú Ellára kacsintva.

Az öntömjénezés után légyszíves térj rá a fesztiválra!-figyelmeztette ekkor BABA.

Igen, szóval ez egy szuper fantasy fesztivál, 3 napos művészeti mámor, találkozhatsz a műfaj legnagyobb szerzőivel, tervezőivel és illusztrátoraival a világ minden tájáról. A leghíresebbek, a belga grafikusok, utánuk a japán manga dizájnerek, meg az amerikai képregény készítők következnek, de élvezheted a rendkívüli előadásokat és animációkat, tündérkézművességet, a gyerekek elmerülhetnek a játékok világában, táncolhatsz és még énekelhetsz is együtt a hírességekkel, pl. a Harry Potter szereplőivel, a vikingekkel stb.

És hogy kerültél Ixi dédihez?

Nos, a harmadik napon, ebédidőben a Komlósapkás manóval, aki szintén az én grafikus mesterem szüleménye, otthagytuk a kiállítási standunkat, mert untuk az állandó fotózkodást. Szóval amikor a mester elment ebédelni, mi is leléptünk. A Komlósapkás troll kitalálta, hogy ha valaki felismer minket, gurgulázik egyet, hogy glugluglu. Nemsokára jelzett is, és akkor ő egy sörös pultra mászott fel én meg egy közeli csokiárusnál a hasonmásom mellé álltam, így az emberek nem tudták megkülönböztetni, hogy melyik szobor van csokiból, és melyik nem. Igaz egy kislány a lábujjamba harapott, majdnem bele is tört a foga, de nem árult el.

Oké, térj a lényegre Pisilő fiú!-figyelmeztette megint BABA.

Hát ez lett a vesztem, mert ahogy éppen álcáztam magam, odalépett az árushoz Lulli, aki írt egy fantasy regényt, amelynek a borítóját szintén az én képregényíróm tervezte, így őt is meghívták a fesztiválra. Ezt onnan tudtam meg, hogy őt is lefotózták a mesteremmel együtt egy újság számára. Nos, vásárolt pár életnagyágú pisilő fiút, csokiból. Az árus azonban engem is becsomagolt, azt hívén, hogy csoki Manneken Pis vagyok. Aztán Lulli betett a lakóbuszukba, ott jól bevertem a fejem, vagy rám esett valami, nem tudom, mert innentől kezdve filmszakadás! Arra tértem magamhoz, hogy már Magyarországon vagyok.

Ez izgalmas történet!-

És Lulliék, először az édesanyja házához hajtottak, akinek egy életnagyságú Pisilő fiút vettek ajándékba, csokoládéból, de mivel Lulli sietett, így csak kinyitotta a csomagtartót, megragadta az első Manneken Pis példányt, ami a keze ügyébe akadt, -ezért történhetett meg, hogy összetévesztett engem a csokoládé változatommal- és azt adta oda Ixi dédinek. Ixi dédi persze később rájött, hogy mi történt, de annyira megtetszettem neki, hogy: Egy újabb trófea a babaszobámba!- felkiáltással a titkos szekrényébe zárt. A többit már tudjátok: azt hitte, hogy rám zárta az ajtót, de a lábamat beakasztottam az ajtórésbe, így nyitva maradt.

Akkor majd visszaviszlek, amikor a szüleim értem jönnek.-mondta Ella. Mert úgy igazságos.

Az jó lesz.-mondta Pisilő fiú.

Eddig volt, mese volt.-fejezte be a BABA. Lassan hajnalodik, itt az idő Ella, hogy válassz a bemutatkozott babák közül, hogy melyikkel szeretnél játszani. De ekkor kintről lépések zaja hallatszott.

Valaki jön!-suttogta Ella. Lett erre nagy ribillió a babaszobában, mindenki megpróbált elbújni, egyesek az ágy alá, mások a függöny mögé. Ella meg gyorsan visszafeküdt az ágyába. Kinyílt az ajtó, Ella anyukája lépett be, zseblámpával a kezében ellenőrizte a kislányát, hogy be van-e takarva. Mivel nem gyújtott villanyt, így nem vette észre az üresen tátongó polcokat. Amikor kiment a szobából a BABA szólalt meg elsőként:

Tiszta a levegő, folytathatjuk!-A babák rögtön előbújtak rejtekhelyeikről, de mi történt? Hát bizony Ella elaludt. A BABA így kénytelen volt berekeszteni az ismerkedési éjszakát:

Nincs mit tennünk kedves baba társak, várnunk kell a következő alkalomra!-mondta. A babák persze még egy kis ideig zúgolódtak, hogy ez nem ér, meg ez nem igazságos, de végül beletörődve a sorsukba elfoglalták helyüket ismét a polcokon.