Az Áfonya boszorka és a hét ifjú

Az Áfonya boszorka és a hét ifjú.

Egy régi hegyi legenda szerint, úgy cirka 700 évvel ezelőtt élt egy Gáspár nevű ifjú, aki az egyik szép nyár végi napon úgy döntött, hogy áfonyát szed a közeli erdőben. Hat barátja is vele tartott. De sajnos a gyönyörű, lila bogyók a zord tél és a kései fagyok miatt mind elpusztultak, így a fiatalok egy árva bogyót sem találtak. A nagy keresésben észre sem vették, hogy rájuk esteledett, így úgy döntöttek, hogy haza indulnak. Ahogy a falujuk felé közeledtek egy furcsa asszonnyal találkoztak, aki nem volt más, mint a szép Augusztina, a kétes hírű boszorkány. Az ifjak nagy csodálkozására az asszony egy hatalmas, áfonyával teli kosarat cipelt. S mivel boszorkány volt, persze tudta, hogy a csalódott ifjak mennyire sóvárognak a gyönyörű, érett gyümölcsök után, így nem kellett nekik kétszer mondania, hogy térjenek be hozzá és kóstolják meg az áfonyát az ő házában. 

-Gyertek, igyatok egy pohár áfonyabort és egyetek „csacsát”, friss, zúzott áfonyát.”-mondta nekik nyájasan. A kiéhezett fiatalemberek persze betértek a boszorkány házába és teletömték a hasukat a finom, mézédes áfonyákkal. De nem tudták, hogy Augusztina elvarázsolta a bogyókat, így amint Gáspár és barátai befejezték a lakmározást, kecskefejű, embertestű lényekké változtak. Amikor a csacsától kótyagosan, szédelegve haza indultak hirtelen földrengés rázta meg a völgyet, abban a minutában az ifjak a lábukban bizsergést éreztek, ami arra késztette őket, hogy táncra perdüljenek. A hét elvarázsolt fiú táncolva és ugrabugrálva ért le a faluba, az emberek meg a nagy mekegés, kurjongatás, lábdobogás hallatán kitódultak az utcákra és megbabonázva nézték őket, azt hívén, hogy megbolondultak. 

Hamarosan rájöttek, hogy az ifjak átváltozása csakis az Áfonya boszorkány műve lehetett. De mit tehetnek a rontás ellen. A falu bölcse, a bíró azt javasolta, hogy talán a csacsa nektárral lehet hatástalanítani a varázslatot, amely ugye friss, zúzott áfonyából készül. De azt csak Augusztina tudta, hogyan kell készíteni, mert az az ő titkos receptje volt. Próbálták megitatni az ifjakat más itókával, de le sem tudták leállítani őket, annyira ropták a csűrdöngölőt. Sajnos az „áfonytalanítás” nem sikerült. Az egész falu ébren virrasztott. Az egyik gazdag paraszt ekkor azt javasolta, hogy hozzanak egy fekete kost, hátha annak a látványa le tudja csillapítani az ifjakat, lévén ők is félig állatok. Kiráncigálta az istállóból a kedvenc fekete kosát, de azt is megátkozta a boszorka, mert most maga az ördög volt, tüzet okádott a pofájából, attól kellett félni, hogy lángra lobbant mindent a közelében. Ekkor hívták a papot, aki azt tanácsolta, hogy a nap folyamán sorolják fel az az évben elkövetett vétségeket, aztán válasszák ki a “bűnösöket”, és vonuljanak az Áfonya boszorkány háza elé, annak bocsánatáért esedezve. És így is tettek. Előállítottak vagy tíz embert, akik az év folyamán valamilyen kihágást követtek el. És Augusztina házához vonultak velük, aki persze tudta, hogy minek köszönheti a falusiak látogatását. A hívásra előjött majd csendre intette az embereket. Ezt követően belefújt a sípjába, amely olyan hangos volt, hogy a falut körülölelő hegyekről is visszhangzott.

A sípszóval az Áfonya boszorka felébresztette a tündéreket és manókat a hibernálásból, velük együtt a gonosz szellemeket és démonokat is. Sőt mi több a hívására megjelent egy szép, fiatal férfi is, ő volt a Pánsíp király. A csodaszép ifjú láttán a falusiak azt hitték, hogy maga az Erdő istene jött el közéjük. Eközben Áfonya banya intett a fekete kosnak, ami engedelmesen a lábai elé feküdt. Ezután Augusztina a fekete mágusok nyelvén mormogni kezdett valamit, csak a pap értette, hogy mit, aki nagy buzgalmában a fejét vakargatta aztán a történetet tovább adta az embereknek. De nem mindent értett, mert az Áfonya banya nemcsak szavakat használt, hanem a Pánsíp király segítségével hangrezgéseket, hullámokat és az erdő tavainak, növényeinek és állatainak a muzsikáját. Kis idő múltával Augusztina magához térve révedező állapotából a még mindig rángatódzó ifjú Gáspárhoz fordult, megfogta a kezét, mire az hirtelen lecsillapodott. Angyal sört itatott vele, majd ő is jól meghúzta a kulacsot. És láss csodát a banya gyönyörű fiatal lánnyá változott, csak a szája maradt lila az áfonyától, csak az emlékeztetett rá, hogy az imént még ő volt az Áfonya banya. Ezután a hat másik férfit is kigyógyította a rángásból és azok is visszanyerték emberi külsejüket, majd az immáron csodaszép Augusztinának a Pánsíp király zenéjével sikerült a gonosz szellemeket visszaküldenie oda, ahonnan jöttek. A falusiak nagy örömükben hazaszaladtak és a főtéren rengeteg mennyiségű tojásból óriás rántottát sütöttek, s amikor készen lettek vele, meghívták Augusztinát is a lakomára. Annyit mondanék még, hogy az egész falu dugig jól lakott. Gáspár meg feleségül vette a szép Augusztinát! 

Itt a vége fuss el véle!