A hosszúhidi orrverseny

A hosszúhidi orrverseny.

A törringi lovagok ősi várkastélyának a parkolójában találkoztunk az unokatestvéreimmel azon a bizonyos szombati napon. A környékről mindössze annyit tudtunk, hogy nemcsak a vár, de a Citrom Sármány nevű tó körüli völgyek, vizek, és tavak is a törringi várurak birtokában voltak valaha. Miután a vár még zárva volt, így csak egy rövid várkerti sétát tettünk, majd felcsillant a szemünk, amikor a várkapu melletti pincében felfedeztünk egy „Nimfa internátus”-ra keresztelt múzeumot! És már nyitva is volt. Szarvasagancsos fotelek, rokokó ihletésű modern trónszékek, Rómeó és Júlia reneszánsz korabeli szoba, 21. századi stílusban dizájnolva képezték a kiállítást. Később visszagondolva a múzeumban látott tárgyak bizarr egyvelegére, kitalálhattuk volna, hogy további furcsa eseményekre számíthatunk még a nap folyamán.

Egyelőre azonban semmit sem sejtettünk, hogy mi vár ránk. Az unokatestvéreimmel, Manóval és Csimbivel, valamint a nővéremmel Adriánával elindultunk a közeli Kecskehegyre. Kis csapatunk a kolostor felé vezető ösvényen önfeledten gyalogolt. A friss, hajnali levegőtől hamarosan olyan jókedvünk kerekedett, hogy a közeli fűrészháznál a “Hej hó, hej hó, a kedvünk mindig jó!” című dalra fakadtunk. Csak akkor hagytuk abba az éneklést, amikor egy hatalmas farönk torlaszolta el az utunkat.–“Hát erre nem tudunk továbbmenni."-állapítottuk meg.-“A Széldémon, áprilisban akkora pusztítást végzett Martinnádason és a hercegláposi erdőben, hogy tucatszámra csavarta ki tövestül az ős, ezeréves fákat. Pedig már 3 hónap is eltelt azóta, de Fakopáncs manó barátomtól tudom, hogy még mindig szakadatlanul dolgoznak az erdészekkel együtt, hogy járhatóvá tegyék az utakat.”-tette hozzá a barátnőm Beltana. Szerencsére miközben mindezeket elmondta, Adriána nővérem felfedezett egy ösvényt, ami a kolostorhoz vezetett és ezzel át is vette a vezérkos szerepét. A terelőút jelzés a hegy teteje felé mutatott. Nos, amikor nagy üggyel-bajjal felkapaszkodtunk a hegycsúcsra elsőnek egy nagyon fura házikót pillantottunk meg, melynek a kertjében ijesztő fém és vasszobrok voltak közszemlére téve, óriás bogarak, pókok és egyéb hátborzongató, ragadozókhoz hasonlító csodalényekkel telezsúfolva.

-“Úristen!-Ki lakhat ebben a félelmetes házban?”–kérdezte Csimbi Beltánától, mire az tanácstalanul megrázta a fejét,-de rosszat sejthetett, mert Beltana nemcsak tűznyelő volt és gólyalábakon járó előadóművész, de jövőbe látó tehetséggel is megáldotta a természet.

–“Reméljük, hogy nem történik semmi rossz.”-mondtam neki, de amint rápillantottam Belti vészjósló arcára veszélyt szimatoltam. A többiek is megérezhették a negatív aurákat, mert a ház előtt valahogy mindenki ösztönösen felgyorsította a lépteit, de amikor Csimbi felfedezett a bejárat mellett egy gusztusos, zöld almákkal teli kosarat, először lelassított, majd visszalépett, mert észrevette, hogy egy kis táblára az van írva, hogy vigye, aki szereti, ingyenbe.

-“Hm, éppen jól jönne egy kis alma, mert szomjas is vagyok, meg éhes is.”-mondta Manó, a Látnokok szövetségének elnöke, aki közben utolérte a másik unokatestvéremet. Ki is vett belőle kettőt, egyet a zsebébe csúsztatott, a másikat meg miután egy papírzsebkendővel alaposan megtörölgette, beleharapott. Ugyanígy tett Csimbi is. Mi többiek azonban bizalmatlanok voltunk az alma eredetét illetően, s hogy milyen jól tettük, az hamarosan kiderült, mert a két unokatestvérem először furcsa bizsergést érzett az orra hegyén, majd az akkorára nőtt, mint Pinocchiónak! –“Jesszusom, akkora lett az orrom, hogy három bátor mókus öt kiló mogyoróért sem menne ki a hegyére!”-kiáltott fel Manó rémülten. S mintha csak erre várt volna a furcsa ház tulajdonosa, aki a ház tornyán lévő hatalmas szélkakasán lovagolva kárörvendően hahotázni kezdett. Onnan kurjantott le, hogy: -“Most már nincs mese, részt kell vennetek, a hosszúhídi orrversenyen, mert csak ott és csak a verseny után tudtok megszabadulni hatalmas ormányotoktól”. Kiderült ugyanis, hogy Lápi banya “tanítványai” nyerik meg minden évben a hosszúorr versenyt, mert a hormonkezelt almáitól hatalmasra nő azoknak az orra, akik esznek belőle. Persze a nyereményt Lápi banya zsebeli be. Így Manó és Csimbi miatt meg kellett változtatnunk az útitervünket, mert ha meg akartak válni az arcukat elcsúfító hatalmas heftijüktől, akkor Lápi boszorkával kellett menniük a versenyre.  

"És hol van ez a Hosszúhíd falu?" Kérdeztük a lányaimmal szinte egyszerre. "Itt nem messze, kb. két kilométernyire."-válaszolta a Lápi banya. "Gyalog is szinte semmi idő alatt ott lehetünk." Az unokatestvéreink miatt így kénytelenek voltunk a Lápi banyát követni.

És valóban hamarosan egy fura faluban találtuk magunkat. A bejáratnál egy robusztus, Cyrano külsejű férfi állt, igen, ugye kitalálták, hogy hatalmas orral, ugyanis ő volt az Orrklub elnöke. Amikor a jegyeket megvettük, közölte velünk, hogy a szombati "Orrbálra" a legnagyobb orrú résztvevő fizeti a legalacsonyabb belépti díjat. Az eseményre a Cyrano nevű vendéglőben és sörkertben kerül sor."-tette hozzá. "Mert a "világ első orrklubját" abban a vendéglőben alapították meg, azóta a tagok között híres színészek, előadóművészek, politikusok is vannak."-mondta Krisztián/alias Cyrano, aki ezután kéretlenül is mellénk szegődött, így még sok érdekes dolgot tudtunk meg a hosszúhídi orrversenyről.

Miközben mesélt, alaposan körülnéztünk. Megállapítottuk, hogy itt a faluban aztán senkinek sem kellett szégyenkeznie a nagy orra miatt. Voltak Kleopátrának öltözött nők, olasz pestis doktor álarcos férfiak, nagyorrú Casanovák és Charles De Gaulle-ok, csak, hogy a legismertebb nagyorrú hírességeket említsem meg, de persze a legtöbben álarc nélkül, eredeti orrukkal büszkélkedő jelöltek siettek a verseny színhelyére.

"Hogy mitől lett az embereknek hosszú vagy nagy orra? Ugye ezen már önök is elgondolkoztak. Nos, a mi vidékünkön a nagyapám szerint a komló alacsony ára volt a ludas ebben, mert mindenki víz helyett is az ebből készült italt kortyolta, amitől aztán az embereknek megnyúlt az arca, így még nagyobbnak tűnt az orruk." –mondta a klubelnök.

"És hogyan szereznek tudomást az emberek ezekről a találkozókról?"-kérdezte a kisebbik lányom.

"Hát úgy, hogy elmegyünk egy-egy német nagyvárosba, ott állunk a gyalogos zónában vagy a zebránál és a mechanikus orrmérő készülékünkkel közelítjük meg a járókelőket." -felelte Krisztián. "Természetesen a tagtoborzásnak ez a különleges formája nagy tapintatot igényel: de meg kell, hogy mondjam, hogy a nagyorrú emberek általában humorosabbak, mint a kisorrúak. Meg persze minden viszonyítás kérdése, voltak ugye korok, amikor a nagy orr számított szépnek, sőt mi több a nemesi származás ismérve volt, és különben is, ha Kleopátra orra rövidebb lett volna, az egész világ történelme máshogy alakult volna."-idézte Mr Orr Pascal 17. századi filozófus aforizmáját.

„És Kleopátra megmutatta a társadalomnak, hogy egy nagy orrú nő nem csak egy, hanem két jóképű, gazdag pasas szívét is elnyerheti.”-fűztem hozzá Krisztián magyarázatához.

"Hát igen. Ez így igaz. Szóval, akik erre gondolnak, azok még büszkék is a nagy orrukra. Mert Cyrano de Bergerac szerint: "Egy orr akkor szép, ha olyan, mint egy csúcs, mely veri az eget! Hegyfok! Mit hegyfok? Roppant félsziget!”-és Krisztián az általa idézett vers után jót nevetett.
"És hogy mik a mai kritériumok, hogy most az ön kérdésére válaszoljak, fordult felém Krisztián,- a nők esetében az orrnak legalább 50 milliméter hosszúnak vagy 40 milliméter szélesnek kell lennie. Férfiaknál vagy 60 milliméter hosszú vagy 40 milliméter szélesnek." Majd így folytatta: "Egyébként a versenyzők fergeteges grimaszokat vágnak, hogy még több millimétert kihozzanak az orrukból. Az orr-világbajnokságunkon furcsábbnál furcsább edzésmódokat alkalmaznak. Ott van például a Kalapácsos Helga. Ő mindig kalapáccsal ütögeti az orrát, hogy megduzzadjon. Egy másik tag az orrába helyezett tárggyal próbálta megnövelni. Egyszer valakit doppingolás miatt ki is kellett zárnunk." - emlékezett vissza az egyesület elnökének a barátja, aki közben csatlakozott hozzánk. -"Egy csomó vattát dugott az orrába. Azóta minden orrot átvizsgálunk." A kellemes csevegés közben a helyszínre értünk.

Itt kihirdették a verseny feltételeit, mely szerint a világbajnokságon az orr hossz és a szélesség összege nyer. A férfiaknál a világbajnoki címet egy holland férfi birtokolta, 123 milliméterrel, mig a regnáló világbajnoknak csak 94 milliméter hosszú volt az orrcimpája. Az első helyre végül egy televíziós híresség, és Krisztián volt holtversenyben, a híresség orra 76 milliméter hosszú és 36 milliméter széles volt. Ehhez képest Krisztián saját orra csak 62 milliméter hosszú és 39 milliméter széles volt. Hát nem ő nyert! Akkor most át kell adnia az elnökséget a győztesnek?-kérdeztem Krisztiántól. 

"Nos, nem, mert lehet, hogy régen a leghosszabb orral rendelkező személy automatikusan az Orrász egyesület elnöke lett. Ezt a szabályt azonban eltörölték – hogy miért? Erre Krisztián egy sajátos összehasonlítással állt elő: "Végül is a nyúltenyésztők elnöke sem nyúl!" –hehehe.

Mondanom sem kell, hogy Manó nyerte meg a női orrversenyt, de a Lápi banya kegyes volt hozzá, mert miután bezsebelte a pénzjutalmat, adott Manónak az általa készített, kakukkfüves, csillagfürtös kotyvalékból, s miután ivott belőle pár perc múlva normál orral távozhatott a helyszínről. Hát így ért véget a hosszúhídi orrverseny..