Agáta, Bodza anyó és a Suttogó lovagok

Agáta, Bodza anyó és a Suttogó lovagok.

Bodza anyó valójában jövendőmondó és gyógyító asszony volt, néha boszorkánynak hitték, és kapcsolatba hozták a kővé vált Suttogó lovagokkal, akik egy kísérteties erdő közepén álltak és pontosan úgy néztek ki, mintha egymás fülébe suttognának. Az nem volt véletlen, hogy a szoborcsoport éppen Bodza anyó barlangja előtt képződött. Miután megtudta, hogy mi történt velük, azon kezdte törni a fejét, hogy hogyan tudná feloldani róluk az átkot. Kis idő múlva természetfeletti erők segítségével félig sikerült őket életre keltenie, pontosan akkor, amikor a templom órája éjfélt ütött. Amint a lovagok feléledtek Bodza anyó köré gyűltek.Teltek-múltak a hetek, hónapok és Bodza anyónak mindig csak éjfél után sikerült a lovag szobrokba életet lehelnie. Olyankor aztán tábortűz mellett meghallgatta a történetüket és kesergésüket, hogy vajon mikor térhetnek vissza szeretteikhez.

Egy nap aztán Bodza anyó álmot látott, melyben megjelent egy leányka egy kosár gombával a kezében. Amikor a lány megpillantotta Bodza anyót a Suttogó lovagok társaságában, kivett a kosarából egy aranyszínben pompázó gombát és átnyújtotta az egyik lovagnak. De, hogy miért, azt már nem tudta meg Bodza anyó, mert ideje korán felébredt. Még arra emlékezett, hogy egy bizonyos napon éjfélkor fog történni valami.

És másnap, amikor Bodza anyó kijött a barlanglakásából, első útja szokás szerint a lovagokhoz vezetett, hosszan nézte őket, hátha eszébe jut róluk valami. Amint így töprengett, egyszer csak zajt hallott és kisvártatva felbukkant egy 15 éves forma lányka, kosárral a kezében. És láss csodát pont úgy nézett ki, mint az álmában lévő. Hímzett cipellő volt rajta, arannyal átszőtt fehér ruha, amiből előkelő voltára lehetett következtetni. Amikor a leány közelebb ment Bodza anyóhoz, látta, hogy a kosara tele van finom, ehető gombákkal.

Hát te lányom hol jársz erre, ahol a madár se jár?-kérdezte.

Agáta vagyok és eltévedtem, a nagy gombaszedésben egyre távolabb kerültem az udvarhölgyeimtől. És Te valami jóságos tündér vagy? Kérdezett vissza a lány kíváncsian.

Nem, én Bodza anyó vagyok, furcsa, hogy nem ismersz, mert hetente egyszer a ti falutok piacán árulom a bodza nektárjaimat és boraimat.

Hm, én mindig azt hittem, hogy Bodza anyó a felhők fölött lakik, és amikor kirázza a dunyháját hó szállingózik belőle.

Igen Bodza anyó vagyok, de tavasszal és nyáron az unokatestvérem, Kökény anyó helyettesít.

És nem érzed magad egyedül?-kérdezte az előkelő lányka sajnálkozva.

Nem, mert mindig sok a dolgom nincs se időm, se szükségem senkivel sem diskurálni.

Mint például?-kíváncsiskodott tovább a lányka.

Lecsillapítom a tomboló vihart, gyógyítom az embereket és a csapdába esett állatokat és azon töröm a fejem, hogyan tudnám a lovagokat megszabadítani a gonosz varázsló átkától.

Hát akkor tényleg nem unatkozol.

És most mesélnél magadról?-kérte Bodza anyó az előkelő lánykától.

Születésem körülményeiről csak annyit tudok, hogy egy barlangban jöttem világra, az édesanyám belehalt a szülésbe, emiatt az apám nem akart tudni rólam, így az ő lánytestvére nevelt fel engem. Amikor úgy 10 éves lehettem kíváncsiskodni kezdtem, hogy mi történt a szüleimmel, de a néném csak annyit árult el, amiket már elmondtam néked, csak éppen a barlangot nem említette meg. De a dajkám egy nap kikotyogta, hogy hol születtem, attól kezdve a leghőbb vágyam az volt, hogy ezt a bizonyos barlangot megtaláljam, legalább egy levelet, vagy ékszert, amit az édesanyám ott hagyott. A dajkám nagyon megijedt, amikor a tervemet közöltem vele és azt mondta, hogy oda ne merjek menni, mert az egy kísérteties hely, maga az ördög lakhelye. Furcsa, koponya alakú medencéjében kővé válnak azok a tárgyak, amiket oda visznek, de az élőlények is. Azt is rebesgették az udvarban, hogy jobb ha az emberfia, na meg a lánya elkerüli azt a helyet, mert egy boszorkány vagy varázsló járt arra és amikor találkozott 13 ifjú lovaggal, akik a király parancsára őt üldözték, azokat kővé változtatta.

Lányom, először is én csak annyit mondanék neked, hogy sok hihetetlen történetet találnak ki az emberek csak azért, hogy bebizonyítsák valakiről, hogy boszorkány vagy varázsló. Én amióta az eszemet tudom, itt éltem az erdőben és mint látod még nem babonáztalak meg, nem tűntettelek el, stb. pedig rólam is annyi rosszat pletykáltak, nos egy bizonyos napig.

Hogy-hogy?-kérdezte Agáta.

Hát úgy történt, hogy három bodzafám terméséből jóféle itókát és lekvárt készítettem. Elvittem a faluba a piacra és ott árultam, de fura külsőm, és öltözékem miatt a férfiak gúnyolódni kezdtek rajtam, "boszorkánypofájúnak neveztek" meg "az ördög fattyának". Én erre nem szóltam semmit csak azt kívántam magamban, hogy a főgúnyolódó nyakfodra megkeményedjen és úgy szorítsa a nyakát, mint egy nyaktiló. Amikor ez megtörtént a mellette álló férfi nevetni kezdett rajta, ahogyan az próbálta szétfeszíteni, erre őt a kárörvendése miatt meg úgy bűntettem meg, hogy a rajta lévő kalapját olyan nehézzé varázsoltam, hogy a súlya majdnem agyonnyomta. Ekkorra az odagyűlt emberek a két férfiún olyan hangosan kezdtek hahotázni, hogy alig bírták abbahagyni. A legjobban hahotázó úrfinak végül agancsot növesztettem a fejére. Ekkor jöttem rá, hogy különleges képességel rendelkezem. Az emberek, miután látták, hogy a szemem szikrát szór, azt hitték, hogy szemmel vertem a gúnyolódokat, így többé nem mertek kicsúfolni, mivel attól féltek, hogy elvarázsolom őket, de miután látták, hogy nem követek el semmiféle gonoszságot, tisztelni kezdtek és azóta hozzám fordulnak, ha bajban vannak.

Ekkor hirtelen elsötétült az ég, dörgött, villámlott, így a leányt Bodza anyó a barlangjába hívta. Ott gyertyát gyújtott, ágyat vetett Agátának, s miután mindketten jóllaktak, aludni tértek. Agáta mély álomba merült, Bodza anyó viszont csak ezt várta, mert amikor éjfélt ütött a toronyóra eljött a Suttogó lovagok ideje. Kiment hozzájuk, mormogott pár varázsigét és a lovagok életre keltek. Azonnal a tűz köré gyűltek, hogy meghallgassák Bodza anyó legújabb történetét. Ő elmondta, hogy ma egy előkelő lányka tévedt erre, aki érdekes dolgokat mesélt neki. A lovagok figyelmesen hallgatták, a 13. lovag mellett volt letéve Agáta gombával teli kosara, amiben a lovag meglátott egy aranyszínű gombát, ami azt sugallta neki, hogy egye meg. És ő megette. Ezt követően hirtelen kivilágosodott az ég, elállt a szél, egy pillanatra kisütött a nap, a lovag megrázta magát, mint aki egy nehéz tehertől szabadult meg és a következőket mondta:

Én tudom, hogy ki Agáta? A varázsló lánya! A többiek döbbenten néztek rá, majd hirtelen nekik is visszatért az emlékezetük, hogy a gonosz varázsló a király tanácsadója volt, rosszul bánt a feleségével, amiért az nem fiút szült neki. Az asszony a lovagok segítségével megszökött, ezért változtatta őket a varázsló kővé. S mivel kőszoborként éltek nem emlékeztek rá, hogy hova rejtették el a varázsló feleségét...

De nekem eszembe jutott!-kiáltott fel ekkor a 13. lovag, aki az arany gombát megette. Agáta édesanyját, aki a király unokahúga, egy csónakba rejtettük, majd vízre bocsájtottuk, abban a reményben, hogy majd valaki megtalálja és gondoskodik róla.

Amit a lovagok viszont nem tudtak, hogy valóban ez történt. Egy ifjú halász talált rá, aki feleségül vette és azóta szerényen, de boldogan éltek. 

De hol van az édesanyám?-kérdezte Agáta izgatottan, aki közben felébredt és meghallotta, hogy a Suttogó lovagok mit beszélnek.

Bodza anyó nem szólt semmit, csak fölnézett az égre, és szólította unokanővérét, hogy nézzen körül óriás távcsövével, hogy merre lehet Agáta édesanyja. És Kökény anyó hamar meg is találta. Kiderült, hogy a barlangtól egynapi járóföldre lakik. Lett erre nagy öröm, a 13. lovag felpattant a nyergébe, maga mögé ültette Agátát, és már vágtattak is az édesanyjához.

És hogy mi történt a gonosz varázslóval? Nos, a kegyetlenkedései miatt a király végleg száműzte a birodalmából, de utolérte a végzete, mert menekülés közben lezuhant egy szikláról és szörnyethalt. Itt a vége, fuss el véle!